Mióta várandós lettem a Srácokkal, sokszor érzetem, hogy újra és újra túl tudok ugrani a saját határaimon. Az egyik kedvenc képem, amit ennek szemléltetésére szoktam használni, az, amikor Mackók olyan 2-3 hónaposak lehettek, és a tervezettől egy icipicit megkésve értünk haza a sétálásból.

Felcammogtam velük a másodikra, és kivettem őket a mózesből. Már a vetkőzéskor érződött - értsd. úgy ordítottak, hogy a szomszédok is már a költözésen gondolkodtak - hogy ma nem fogják kivárni egymást a szopizásnál, ezért még kabátban, csizmában bedobtam egy pohár vizet forrni, hogy a reggel lefejt tejcsit szervírozni tudjam majd a másiknak.

Pár perc múlva az egyik gyerek már békésen a mellen, a másik szorosan mellettem, és cumisüvegből kapta a reggeli nedűt, közben én – aki szintén farkaséhes voltam, mert igen, anya is lehet éhes, főleg ha két másik ember is belőle táplálkozik – a péksütimet eszegettem, és ekkor jött a felismerés: a tévét rossz adóra kapcsoltam! Sebaj, cumisüveg combnak támaszt, lassan – meg nem zavarva az éppen szopizó kisbabát – lassú, kimért és megfontolt mozdulatokkal a kapcsolóért nyúl, és vált.

Idilli pillanat volt, ahogy mindhárman ettünk, békés csend honolt, és relaxálva nézni tudtam a műsort, ami friss édesanyaként még köldökzsinórként kapcsolt a külvilághoz. Hát ekkor volt az a pillanat, amikor két hónap után azt éreztem, nem foghat ki rajtam senki és semmi, és megoldok bármilyen helyzetet, amit elém dob az élet. Nyilván bagatell szituáció és lehetne kifogásokat gyártani a megoldásaim ellen, hogy miért így, miért nem úgy? De miért alkudjak meg, ha megy anélkül is:

Azóta persze eltelt sok év és még sokszor ugrottam meg önmagamat, legutóbb például a múlt hétvégén. Először – és most már bizton állíthatom, hogy utoljára - mentünk le a nyaralónkhoz eső után. A betonutat követően agyagos út visz a házhoz. Anyai érzéseim már jeleztek, nem kéne… Ötven méter után jutott el a férjem is arra a pontra, hogy belássa, valóban nem kéne. Viszont ebben a pillanatban a tolatáskor elkapart a kocsi. Ő újra próbálkozott: előre, majd hátra is… de csak forgott önmagában a kerék.

Első reakciómként összerándult a gyomrom, bepánikoltam, és legszívesebben sírni tudtam volna. Szerintem egyfajta zaklatott rázkódás is lejátszódott bennem, és a pillanatok tört része alatt az összes lehetséges véget láttam. Aztán az első sokk után, a megoldáson törtem a fejem. Alápócolunk! Ez lesz a megoldás! Férj tolat, előre kicsit, hátra kicsit. Nem megy… Próbáljak én tolatni, ő tolja. Ez sem ment. Eközben a hátsó ülés két utasa, a Mackók élvezték a különös helyzetet.

Kiszálltam és elmentem gyűjtögetni. Nyilván a nők évezredekig ezt csinálták, a gyűjtögetés megfelelő megoldásnak tűnik. Az összegyűjtött gyökérzetet behelyeztük a kerekek mögé, hátha megkapaszkodik végre. Ő tolatott, én pedig folyamatosan pakolásztam a kerekekhez a gyökér-, faággyűjteményt, miközben vezényeltem, merre tekerjen. Végre megtört a kerék és belekapaszkodott, de még mindig hiányzott valami. Valószínűleg a négy hónapos terhes testem ereje.

Nem is gondolkodtam, ezt hívják ösztönnek: ugrottam a kocsi elé és toltam. A fiúk, akik a hátsó ülésen ültek és ujjongtak: „anya kitolta a kocsit”.

Én ismét bizonyíthattam magamnak, hogy nincs lehetetlen, pedig már hárman voltak velem: ketten a kocsiban, egy a pocakomban. Aki a fiúk szerint továbbra is csakis kislány lehet. Tekintve a fent teljesítményünket, őt sem fogom félteni, hiszen biztos vagyok benne, hogy ő is bármit meg fog tudni ugrani.

Bodza

A terhesnapló előrő részét itt olvashatod:



A mondat, amit soha nem akar hallani egy terhes kismama

Talán ez az a mondat, amit egy várandós kismama - legfőképp az első gyermekével az első ultrahangon - hallani sem akar.

Tovább>>>

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>