33. hét

Nevelésből elégtelen
 

A 33. hét első napján beköszöntött az az igazi nyár. A klíma most megoldja ezt a problémát, jó beruházás volt. Nálunk folytatódott a pakolgatás, de csak délután, mert a gyereket a sok teendő ellenére is meg kell futtatni néha, és hát az apjával is többet szeretne lenni, ez teljesen egyértelmű. A lányunknál a hozzám való extra méretű ragaszkodás mellett sajnos másképpen is lecsapódott az átrendezgetési mizéria. Amikor három-négy hete szerelték a klímát és a konyhapultot, akkor is előjött pár napra, hogy nem tudott kakilni.

Sajnos ezt most is megtapasztaltuk, amikor új bútorok kerültek be a lakásba, és az ő kis szobájában is történt pár apró változtatás. Elvileg ezeket előre megbeszéltük vele, örült is, de el tudom képzelni, hogy mindent sokkal lassabban tud feldolgozni. Szívesen mutatja az újdonságokat, ha valaki jön hozzánk, ő az idegenvezető, de azért időbe telik az elfogadása. A múltkor az használt, hogy kapott egy erre szolgáló szirupot, ezt most is bevetettük. Emellett minden nap eszik gyümölcsöt, őszibarackot többször is, ha elfogadja, és lenne is mit termelnie, de visszatartja szegénykém. Remélem, hogy pár nap alatt ismét megoldódik a probléma, és mindenféle értelemben megszabadul majd a terheitől.

Viszont nem elég ez a kaki-dolog, most elkezdte, hogy nem mindig akar délután aludni. Ez összefüggésben lehet azzal is, hogy velem most teljesen másképpen viselkedik, mint terhesség előtt, és egyszerűen nem fárad le délelőtt. Azért gondolom, mert az apjával, nagyszüleivel, stb. rögtön elkezd kinn ugrálni meg marháskodni, engem meg, ha kimegyünk, őriz, mintha neki kellene rám vigyáznia. Volt olyan nap, amikor félig az ölemben végre elaludt, persze utána rá tíz percre kezdtek el valamit fúrni a házban - nem mondom, hogy sztoikus nyugalommal fogadtam a helyzetet.

Az is bejátszik, hogy nincs türelmem vele annyit foglalkozni, mint korábban, sajnos sokat néz mesét, és szerencsére egyre többet játszik egyedül - csak a jelenlétem kell neki -, de ettől függetlenül elég nagy lelkiismeretfurdalásom van. Hogy elcseszem és elrontom ezekben a napokban. A férjem nyugtat, hogy ez marhaság, mert egyrészt, ha a nagyanyja többet itt van, vagy hétvége van, akkor simán megy minden úgy, mint régen, plusz sima napokon délután tombolja ki magát az apjával a délelőttök helyett. Ezen felül pedig, mint tudjuk, a változás az egyetlen állandó ebben a kisgyerekes képletben. Attól én még hülyén érzem magam néha, ez van.

Ezért is örültem, amikor egyik reggel éreztem magamban az erőt, leányzónk is már hat után kukorékolt, és nyolc után már a játszótéren voltunk. De minek. Vagy nagyon reggel volt még, bár ez korábban nem zavarta, vagy tényleg átveszi a rezgéseimet, de kb. semmit nem csináltunk egy kis hintázáson kívül. Kérte, hogy üljünk le és beszélgessünk. Ó, ha tíz év múlva is elhangoznának hasonló mondatok! Jó lenne úgy alakítani, hogy ez legyen. A múltkori kamaszposzt kommentjeinek számomra többek között ez volt a tanulsága, hogy sok az ügyes, kamaszokkal élő bezzeganyuka és apuka.

Babadolgok
 

Ismét voltam orvosnál, méhszáj zárt, babák nagyon szépen nőnek, e poszt megjelenése előtt egy héttel voltak 1900 és 2084 grammok. Természetesen becsült adatok, de elvileg hiperszuper géppel nézik őket, és tudom, hogy jócskán tévedhetnek; a hasam növekedése és a bőr feszülése bőven megerősíti ezeket az infókat. Most úgy tűnik, hogy a heti átlag 20 dkg megvan, úgyhogy mára akkor mindketten két kg fölött vannak, juhéj!

Hatottak a múltkor Mirrmurr szavai, végre összeraktam a bőröndöket, babáknak és nekem is. Bár az eszemmel tudtam, hogy mit kell bepakolni, azért megnyitottam a kórház honlapját is. Persze az étkészlet és hasonló nyalánkságok már kimentek a fejemből, úgyhogy jó is volt újra átfutni a listát. A babaszoba elkészült, közben kétszer átrendeztettem, aztán úgy döntöttünk, hogy úgyis a gyakorlatban látjuk, jó lesz-e a jelenlegi verzió. A kiskádat kell még felhozni, de erre apukának bőven lesz ideje, ha én már nem leszek itthon.

Most nem tudtunk kölcsönbe kapni légzésfigyelőt, meg az amúgy is csak egy babához lett volna elég, úgyhogy lőttem egyet az ikres csoportban, az is megvan. Három éve - ugye vidáman és energikusan töltve a hónapokat - minden agyament tanfolyamra és bemutatóra elmentem. Előszedtem eme jegyzeteket is, megnéztem például a légzéskimaradásra vonatkozó részeket, átolvastam a fürdetés órát; kíváncsi vagyok, hogy most mi a protokoll a köldökcsonkot illetően. Én még alkohollal kenegettem esténként a lányunknál, de egyre több helyen olvasom, hogy hagyják simán magától leszáradni, csak víz ne érje. Sokat kuncogtam közben magamban, hogy mit írtam le, és aztán hogyan próbáltunk cselekedni azzal párhuzamosan vagy éppen pont ellenkezőleg.

A terhességi feledékenység durván bejátszik már minden nap, de ezen is csak röhögni lehet. Volt, hogy több óra hosszat benn maradtak a gépben a kimosott holmik, és olyan is, hogy a pocakkenegető olajat a férjem a mosogatóban találta meg. Ekkor már tíz perce szidtam az agyam, hogy hová tettem.

Aztán elért a végzet, a lábujjaimon és enyhén a lábfejemen elkezdődött a dagadozás. Reggelre simán lemegy, és talán napi melege is válogatja, de azért jelen van. A doktornő szerint csoda, hogy csak most, ekkora plusz súly (+18 kg) és az időjárás mellett. Ezt bóknak veszem. Mindenesetre, ha fekszem, a lábaimat igyekszem mindig feljebb pakolni - éjszaka is -, és a sómentességet is követem. A tornát már régen nem csinálom, egyszerűen nem esett jól, de ezek után pár lábkörzést meg csípőgyakorlatot enyhe fokozatban igyekszem beiktatni. A kézfejem is néha-néha zsibbad, és észrevettem, hogy akadozik a gyűrűk lehúzása, úgyhogy ünnepélyesen levettem őket, a kórházban úgysem szeretik, ha ékszert visel az ember. Vettem egy - hivatalos nevén - pocaktámaszt is, ami egy többrészes „öv” és főleg délután-este segít, hogy ne azt érezzem; mindjárt szét-leesik a hasam.

Mégiscsak társas lény vagyok
 

A héten szociálisabb kedvemben voltam, ezért nagyon örültem két várt találkozónak. Egyik délelőtt öcsém ugrott fel, és nem sokat tudott maradni, de a gyerek imádja és nekünk is jót tett, hogy láttuk egymást. Aztán egy este, amikor apuka minden bizonnyal az utolsó sörözős baráti találkozóját ejtette meg szülésig - igen, erről ő is tud -, hozzánk, lányokhoz átugrott egy barátnő. Pont jó idő volt, az erkélyre is ki tudtunk ülni; nem főtt meg senki. Jó volt dumálni kicsit, remek pesztonka és a lányunk őt is szereti, most is elemében volt. Nála az a bizalom legfőbb fokmérője, hogy kivel megy ki pisilni. Bárki, akit régen láttunk, de nálunk van, és elhangzik a „pisiljünk veled” jelmondat, tudom, hogy teljesen körön belül van. Szóval eltöltöttünk egy klassz, csajos estét.

A hét utolsó napján ismét jöttek a nagyszülők, kislányunk közelgő névnapját is megültük, bár csak szolidan, mert a névnapokból nem szeretnénk nagy csinnandrattát kerekíteni. A gyerek már nagyon tudja, mit akar, szeretett volna tortát is, úgyhogy most kapott egy kisebb cukrászdás csokitortát, aztán a későbbiekben azt hiszem, maradunk majd az anya-féle házi süti verziónál.

Betti

A terhesnapló előző részeit itt találod:

0-14. hét: Két vetélés után, túlkorosan ikreket várok
14-24. hét: Az egyik ikerbabám szívével gond van
25. hét: Receptre írnám fel a kismamáknak a munkát
26. hét: Túl alacsony a terhességi vércukor értékem
27. hét: Kismama a strandon: jobb kint, mint bent
28. hét: Kardiológusra lenne szükség a szülésemnél
29. hét: A testem jelzett, hogy pihennem kell
30. hét: Ikerterhesség: nem biztos, hogy császár lesz
31. hét: Bőgőmasina kismama - elindult a fészekrakás

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>