Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a posztot, de úgy érzem, muszáj kiírnom magamból. Van ugye a legkisebb lányom, aki nem egy egyszerű eset. Értékelőfüzetében nem egy és nem kettő kék szín található, ami szintén azt jelzi, hogy a magatartásával gondok vannak. Ezzel nem vitatkozom, ismerem őt igen jól: önfejű, makacs, és csak azt csinálja, amihez kedve van.
Gyakran beszélgetünk itthon a viselkedési szabályokról, az iskolai házirendről és egyéb, magatartással kapcsolatos dolgokról. Okos, értelmes gyerek, megérti, felfogja, megígéri, hogy jó lesz – aztán a suliban valahogy mégsem sikerül csöndben maradnia, szót fogadnia. Szökött már el sorakozóról, sokszor nem fogad szót a tanítóknak, és figyelmeztették is többször a magatartása miatt. Minden esetben kommunikáltam az ofővel, elnézést kértem, és jeleztem, hogy otthon is szabálykövetésre tanítjuk és az értékrendünk is hasonló, sőt, kértem tőle segítséget is (és meg is kaptam!).
Mivel ez egy művészeti iskola, év elején lehetett választani (nem kötelezően) különböző foglalkozások közül. Mivel a gyerek imád szerepelni és pillanatok alatt képes megtanulni hosszú verseket és énekeket is, adta magát, hogy a dráma „szakkörre” írassam be. (Drámakirálynő, hehe.) A művészeti oktatásért fizetni kell, tanulmányi eredménytől függő az összeg. A félévi és év végi jegy bekerül a művészeti bizonyítványba is.
Már év elején jelzett a drámát vezető tanítónő, hogy a gyerekem nem fogad szót, figyelme elkalandozik, és arra kért, hogy beszélgessek el vele. (Minden egyes alkalommal – és nem csak akkor – elbeszélgettem a gyerekkel, és biztosítottam a tanítónőt is, hogy mindent megteszek azért, hogy a lányom beilleszkedjen és betartsa a szabályokat.)
Hetek óta készülnek a Nagy Év Végi Fellépésre, kértek ilyen-olyan fellépőruhát (itt is köszönet Vakmacskának, aki nélkül nem lett volna „cigányszoknyája” és „cigánykendője” a gyereknek), még vettem is egy színes pólót, amire szükség volt, a kicsi pedig szavalgatta a szerepét itthon. Időnként emailben jelezte a tanítónő, hogy a gyerek magatartása még mindig nem az igazi, de egy idő után úgy voltam vele, hogy én mindent megtettem, nincs több ráhatásom arra, hogy hogy viselkedik a suliban. Megfeszülhetek és büntethetek, nem megyek vele semmire.
A „tantárgyat” havonta jeggyel értékelik, általában 4-es-5-ös szerepelt az e-llenőrzőben. Áprilisban 3-ast kapott a gyerek, majd pár napja érkezett az email, hogy májusra is közepest (megfelelő) kapott a kiscsaj. Ekkor emailt írtam a tanítónőnek és megkérdeztem, hogy mi az oka annak, hogy már másodszor kap hármast a gyerek (aki egyébként kívülről fújja az egész darabot, nem csak az ő szerepét).
A válasz az volt, hogy M. drámaórai teljesítménye ingadozó. Amikor együtt dolgozik a csoporttal, akkor nagyon szép a teljesítménye, de legalább ennyiszer rá kell szólni. (!!!) Gyakran nem teszi azt, amit a tanító kér, és bár ismeri a szabályokat, gyakran nem tartja be azokat. Még azt is írta, hogy bár a legutolsó órán sokkal szebben dolgozott, mint korábban, az egész hónapra nem tud neki jó minősítést adni.
Bakker, első osztályról beszélünk! Egy fakultatívan választható művészeti(!) óráról! Ha azért kap rossz jegyet, mert nem fogad szót (!!!), akkor egy matekdolgozatnál is lehetne azt mondani, hogy bár hibátlan lett a felmérő, de csak kettest tudok rá adni, mert kétszer rá kellett szólni órán.
Én naivan azt hittem, hogy a színjátszás, a szereplés pont abban fog segíteni a gyereknek, hogy levezesse az energiáit, és álmomban nem gondoltam, hogy emiatt romlik le a bizonyítványa, és a „rendetlenkedés” miatt cipelik fel az igazgatóhelyetteshez. Egy hétéves kislányt, első osztályban…
Ezúton szeretném viszont megköszönni az osztályfőnök munkáját és fáradozásait, akivel meg lehet beszélni a lehetséges megoldásokat, aki annak ellenére, hogy a gyerek magatartása hagy kívánnivalót, mégis odafigyel rá, segíti és kihozza belőle a maximumot. Matekból és írásból például 98-100 százalékos dolgozatokat ír a lányom. A figyelmével még vannak gondok, de ennek fejlesztésére is ajánlott az ofő egy csomó játékos megoldást.
Drámaórák helyett pedig jövőre keresünk valami más elfoglaltságot. Azt hiszem, mindenkinek jobb lesz így.
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
