Az új tankönyvekkel kapcsolatban nemrég beszámoltunk az informatika tankönyv cédé mellékletének egyik animációjáról, melyben egy pálcikaember levágja egy kislány fejét, majd a méhek megtámadják és kiszúrják a szemét. A videót állítólag egy 11 éves, hátrányos helyzetű gyermek készítette.

Ezzel kapcsolatban Senkár Éva pszichológust kérdeztük: milyen hatással van a kisfilm megtekintése a nézőre? Arra is kíváncsiak voltunk, mire lehet következtetni abból, ha egy gyerek ilyen, agresszív „rajzfilmet” készít,  és mit tehet a szülő és a pedagógus, ha a gyerek hasonló, ijesztő dolgokat rajzol.

Mi a véleménye a videóról?

A videót megnézve elég nyugtalanító, hogy ez több éve szerepel egy tankönyv CD mellékletében, és eddig senkinek nem tűnt fel, hogy milyen tartalomról van szó. Természetesen nem engednék ilyen tartalmat egy tankönyv illusztrációjaként megjelentetni. Nem teljesen érthető számomra a videó célja, hogy milyen szövegkörnyezetben, miért szerepel a könyvben. Lehet, hogy csak magát a Paintes technikát hivatott bemutatni, de akkor sem lehet eltekinteni a videó üzenetéről, tartalmáról.

Mi a legijesztőbb a videóban?

Ami nagyon nyugtalanító a videóban, az az, hogy a bántalmazó felnőttnek tűnik, míg a bántalmazott egy kislány, tehát egy gyermek tudatos, szándékos bántalmazását mutatja be a videóban, aminek ráadásul más felnőttek a szemtanúi, és nem is történik semmi megnyugtató lépés, hogy a bántalmazott segítséget kapjon (egy képen csak azt látjuk, ahogy fekszik vérezve a földön), és a bántalmazást méhek – állatok – torolják meg, ráadásul ugyanolyan fokú agresszióval. Tehát az agresszióra további súlyos agresszió érkezik válaszként. Mindennek a végén az "óvd a természetet" üzenet nehezen értelmezhető és összevethető ezzel a fokú agresszióval, ami árad a főszereplőből.
Valóban elképzelhető, hogy egy gyermek az általa átélt traumát fejezi ki egy rajzban vagy alkotásban, akár valamilyen szimbólummal is kifejezheti vagy nem rajzban, hanem más játékban (akár szerepjáték közben) jeleníti meg. Ez egyfajta tudattalan segítségkérés is lehet, illetve a trauma feldolgozásának egy módja (az újrajátszás, újraélés lehetőséget ad a helyzet utólagos megváltoztatására, kontrollálására).

Mit lehet leszűrni a rajzfilmből?

A gyerekrajzokat általában nem önállóan értelmezi a pszichológia, hanem egy diagnosztikus eszközként értelmezi több más mellett. Fontos mindig felderíteni a gyermek aktuális lelkiállapotát,  élethelyzetét, a család aktuális helyzetét, hogy éppen milyen problémákkal küzdenek, milyen élethelyzetben vannak,esetleges korábbi traumákat, a család élettörténetét,  a gyermek kortárs kapcsolatait, helyzetét az iskolában stb.

Mi okozhat ilyen megnyilvánulást?

Előfordulhat, hogy a gyermek az általa látott erőszakos filmekre, videojátékokra reagálva készítette a videót, de ez is arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermeket nagyon foglalkoztatja a bántalmazás, az agresszivitás jelen van a gondolataiban. Esetleg olyan agresszív jelenetet látott, amely nagyon nem az ő korának, fejlettségének megfelelő volt, nyugtalanítja , esetleg félelmet keltett benne, nem tud vele mit kezdeni.  Ezzel a felnőtteknek foglalkozni kell, és arra figyelni, hogy a gyermek el tudja- e már különíteni magában a valóságot, a tettek valóságos következményeit, illetve a fantáziát (filmek, videojátékok világát).

Mit tehet a szülő/pedagógus?

Amikor a szülő vagy pedagógus bizarr dolgot tapasztal a gyermek rajzaiban, akkor jó, ha mindig beszélgetést kezdeményez róla, hogy kiderítse, hogy mi lehet mögötte. Nem érdemes messzemenő következtetést sem levonni, és kétségbe esni egy komor hangulatú rajztól, ugyanakkor  a rajzokban a gyerekek a bennük dúló érzelmeket, az őket foglalkoztató témákat tudják megjeleníteni, így sokszor felderíthető, hogy mi van a háttérben. Ha többször is veszünk észre aggasztó dolgokat a gyermek rajzában, játékában, és esetleg más változásokat is érzékelünk pl. a magatartásában, kommunikációjában, iskolai- óvodai viselkedésében, akkor érdemes pszichológushoz fordulni. Érdemes egyezetni a gyermek tanárával, aki látja abban a közegben is a viselkedését, amiben a szülő nem, mert lehet, hogy ott átélt negatív élmény nyugtalanítja, foglalkoztatja a gyermeket.

Fontos a gyermeknek segítséget nyújtani abban, hogy a feszültségét, indulatait hogyan tudja kezelni, mi váltja ki/ mi erősíti benne az agressziót. Ha felmerül a gyerekkel való beszélgetésben, hogy ő maga is átélt bántalmazást, vagy esetleg szemtanúja volt annak, hogy ez más valakivel történt, azonnali közbeavatkozásra van szükség, segítő szakemberek bevonására.

Az biztos, hogy ha egy szülő/pedagógus ilyen jellegű alkotással találkozik, akkor azt jelzésként kell tekinteni, és kiemelt figyelmet fordítani a készítőjére. Fontos lenne, hogy a pedagógus megpróbáljon beszélgetést kezdeményezni a gyerekkel arról, hogy mit jelent számára az alkotása, mit szeretne általa elmondani, neki mit jelent a szereplők viselkedése, szerinte mi játszódik le a szereplőkben, miért ilyen erőszakos viselkedés közben ábrázolta őket, szerinte mi a motivációjuk, neki miről szól ez az egész videó, ő melyik szereplővel azonosul stb.

Egy ilyen beszélgetésből kiderül, hogy a gyermek valóban a szorongásait, félelmeit, indulatait, a benne dúló feszültséget akarta-e kifejezni, esetleg általa átélt bántalmazást képezi le, és fejezi ki, indirekt módon segítséget kérve; vagy inkább ironikus/ 'vicces' videónak szánta (erre talán a vidám, így aztán a videó tartalmától élesen elütő aláfestő zene választása utalhat).

Mi a helyzet, ha viccnek szánta a videót?

Ha a gyerek – rosszul – viccnek szánta a videót, akkor az empátiás készség fejlesztése lenne nagyon fontos, az érzelmi intelligencia fejlesztése kapcsán fontos azzal foglalkozni, hogy mások bántalmazásával, másoknak való károkozással viccelődni sem szabad, önmagában az is már akár fenyegetésként, érzelmi bántalmazásként értelmezhető.

Köszönjük a válaszokat!

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?