Afféle könyvmolyként a másokat félelmetesen eltántorító és enyhe undorral eltöltő kötelező olvasmány kifejezés nem kavart fel. Sokat közülük rég elolvastam, mire feladták volna, másokat bár nem komáltam, végigrágtam, majd feltettem fejemben a nem tetszett polcra.
Ezen a nem tetszett polcomon porosodott a Kincskereső kisködmön (uncsi), a Légy jó mindhalálig! (Micsoda béna balfék ez a gyerek – véltem) és a Tüskevár is (francot se érdekelt a kócsag leírása 3 oldalon át).
Ellenben az Egri csillagok elbűvölt, a Pál utcai fiúk szórakoztatott, Jókai regényeit pedig szinte faltam, a hosszadalmas, részletes leírásokkal egyetemben.
A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, Trencsényi László azt mondja, a gyermekhősök – mint Nyilas Misi, vagy Nemecsek Ernő, a mai fiatalok szemében egyszerűen lúzerek, és azt kérdezi: „Miért csodálkozunk azon, hogy ez nem kell a mai generációnak és elutasítja őket?”.
Az irodalomoktatás azonban úgy tűnik, nem változik. A Magyar Olvasástársaság felmérése szerint eddig is szinte minden iskola felső tagozatában az Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, a Szent Péter esernyője, a Légy jó mindhalálig, A kőszívű ember fiai és Az aranyember volt a kötelező olvasmány. És évtizedek óta ugyanezeket kérik, annak ellenére, hogy tudják, a gyerekek többsége A kőszívű ember fiait nehéz nyelvezete miatt el sem olvassa.
Most elkészült az új NAT tervezete. Nos, a helyzet úgy tűnt, továbbra nem változik, sőt. Felső tagozaton és középfokon (5-12. osztályban), nagyjából 158 művet határoz meg a terv legalább szerzővel, harmadát konkrét címmel is. Ezeken kívül lenne 6-7 szabadon választható kortárs szerző.
Felsősöknek a János vitéz, a Toldi, a Lúdas Matyi, és a Tanár úr kérem van kötelező magyar irodalomként nevesítve, illetve Kosztolányit, Mikszáthot, Móriczot, Örkényt és egy 20. századi regényt kell feldolgozni. Ez utóbbit (Csukás István, Fekete István, Gion Nándor, Lázár Ervin, Mándy Iván, Móra Ferenc, Szabó Magda, vagy Tamási Áron műveiből választhatja ki a tanár.) Középiskolában Jókaitól Az arany ember (vagy egy másik műve) lesz kötelező, és a felsősöknek előírt szerzők mellett Márai és Krúdy, valamit három 20. századi alkotás választható (Gion Nándor, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Mészöly Miklós, Németh László, Ottlik Géza, Tamási Áron, Szabó Magda, Sánta Ferenc, Sütő András, Tersánszky Józsi Jenő tollából).
A költészet területén Petőfitől 24 vers van megadva kötelezően (ebből memoriternek 6). Míg más költőktől csak 10-et írtak elő. És a költemények szintén cím szerint is nevesítve sorakoznak. Felmerül a kérdés, miért a Reszket a bokor kötelező, és miért nem a Minek nevezzelek? Miért az István öcsémhez, és miért nem az Egy estém otthon? Az egyik vagy a másik fontosabb a nemzeti műveltség szempontjából, esztétikai szempontból?
A világirodalom aránya csökkent a magyar irodalomhoz képest, itt Hrabal és Marquez a legújabb szerző. A kérdéseket itt is sorolhatja a tanár. Miért Keats, és miért nem Wordsworth? Miért Poe és Schiller, miért nem Hölderlin és Rilke?
Szakértők szerint ez a NAT konzervatívabb ízlésvilágot tükröz, mint a 78-as tanterv. „Nagyon fontos, hogy minden iskolában ugyanaz elhangozzon” – mondta a miértekről Solti Kálmán, a dokumentum középiskolai bizottságának tagja.
Elhangozzon? Nos, lehet. Elhangozhat. Ami persze nem jelenti azt, hogy azzal az általános műveltség részévé is vált. Nem beszélve arról, hogy ugyanaz biztos nem fog elhangzani. Azt tanára válogatja. Lesz, akinél csak elhangzik és lesz aki átadja. Megszeretteti, megérteteti. Beépíti.
A közös nemzeti műveltség, ahol ugye Harry Potter nem szoríthatja ki a János vitézt az iskolából, nem biztos, hogy itt kezdődik. Vagy így.
Mert ha valakivel korán megutáltatják az olvasást és a kötelező olvasmánytól a háta – a haverok felé mutatott nyegle lekicsinylésen túl is – borsódzik, az nem lesz később sem könyvbarát. Az online generáció, akik csak a Facebookról tájékozódnak, kicsit máshogy látja a világot, mint az idősebbek. Akinek a kultúrához és a tudáshoz más a viszonya, vélhetően nem fogja értékelni ezt a fajta merev irodalomoktatást sem.
Igaz ami igaz, egy jó tanáron múlik a legtöbb. De lehet bármilyen jó a tanár, hátrakötött kézzel és a stopperórát lesve bizony nehéz dolga lenne, ha meg akarja szerettetni az irodalmat nebulóival.
De többé mindezen már nem kell izgulnunk. Hoffmann Rózsa kiadta az ukázt: "baltát a kézbe, baltázni a tananyagot” Ellenőrizni fogják, valóban túl sok-e a NAT tervezetében szereplő tananyagmennyiség.
A társadalmi vita pénteken zárul le.
Ti hogy viszonyultatok a kötelező olvasmányokhoz? A gyerekeitek hogyan látják a kérdést? Szerintetek mi lenne a jó út? Baltát ragadni és hadd hulljanak a szerzők, vagy teljes átgondolás utáni megfontolt korrekcióval módosítani? Egyáltalán, mit kéne elhagyni, mit erősíteni?
Center
Forrás:
http://fn.hir24.hu/nagyinterju/2012/02/28/hoffmannt-kihagytak-az-alaptantervbol/
http://fn.hir24.hu/itthon/2012/03/07/jokai-potter-vagy-wass-albert-legyen-kotelezo/
http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=23321
