Rokonlátogatás a pestis idején - rokonok és teveszerelem
Most, hogy már kellemesen elmúlt a „Világvége! Mind meghalunk!” hangulat és óvatosan elkezdtünk nyitni mindenfelé, megkezdtük mi is a rokonok meglátogatását, illetve a Tevebaba rokonokkal történő ismételt ismerkedését, ami már mindenkinek hiányzott (leginkább férjemmel nekünk az, hogy végre kicsit kettesben is lehessünk…).
- Rokonlátogatás az autóból, avagy Teveszerelem
Amikor megláttuk, hogy a Magyar Nemzeti Cirkusz a pestis miatti utazási tilalom miatt Szafari Parkot nyitott Szadán, ahol a rokonaink, a tevék is közelről megtekinthetők, rögtön leültem a számítógép elé és foglaltam is időpontot. Így egy kellemes borongós-napsütéses péntek délután elindultunk Szada felé, hogy meglátogassuk a rokonainkat. Természetesen a Tevebaba tevés felsőjét éppen akkor kavartam el valahol…
Megérkeztünk, kifizettük a jegyeket és vettünk rágcsálnivalót a rokonoknak, mert mégsem mehet az ember üres kézzel látogatni. A park eleje (meg a közepe, vége, igazából minden része, ahol nem voltak tevék) számunkra annyira nem tűntek különösebben érdekfeszítőnek, mi teljes lendülettel, izgalommal és mindennel a tevéket vártuk. Legalábbis a férjem és én. A Babateve számára minden érdekes volt. Mikor eljutottunk a bejáratok bejáratához, mint a gyerekek, vigyorogtunk és boldogan nézelődtünk, bár férjem mosolya kissé elhalványult, amikor meglátta, hogy körülbelül nyolc megtermett jószág lendületesen közeledik a csodálatos, gyönyörű, egyedi, blablabla túlféltett autójához.
A mosolya le is hervadt, amikor a tevék meg is lökték a kocsit, majd az én oldalamra összpontosultak, ahonnan a répa jött. Férjem a homlokát is ráncolni kezdte, amikor rájött, hogy a rokonok igen nyálasak és homokosak és rágják a répát szörcsögve… Azóta szállóigévé vált, hogy az éhes teve nem ismer se Istent, se embert. Mindenesetre nekem a könnyem folyt a nevetéstől. A Babateve pedig elragadtatottan, harci kiáltásokkal nézte a rokonait és boldogan vizsgálta a két, vele „egykorú” tevecsikót is. A park végén természetesen meg is simogattuk a méltóságteljes, csodálatos jószágokat és arra jutottunk – fenntartva korábbi véleményünket – hogy a tevék a világon a legszebb, legcsodálatosabb és legméltóságteljesebb állatok. Igen büszkék lehetünk arra, hogy mi is a fényesszőrűek rendjébe tartozunk!
- Rokonlátogatás szüleimnél avagy „Nézd, Baba, ott a cica!”
Hosszas küzdelem után végre eljutottunk szüleimhez is Kelet-Magyarországra, ahol mindenki lelkesen várta a Tevebabát. Megérkeztünk és onnantól kezdve a Tevebabát kisajátították szüleim. Folyamatosan. A Tevebabát innentől kezdve alig láttuk: játszott vele édesanyám és édesapám, mászkáltak, sétáltak, ettek, kirándultak.
Na, meg macskáztak. Otthon van egy kövér macskánk, aki meglehetősen lusta és élvezi, hogy a családban ő az egyeduralkodó – vagy ő lenne, ha Tevebaba nem lenne ott. De ha ott van, akkor értelemszerűen kevesebb figyelem jut neki a családtól, de nem úgy, mint a Tevebabától. Tevebaba arra jutott, hogy ő bizony szeretne a kövér macskával játszani, így mindenhová követte. Baba meglátja a macskát, harci kiáltást hallat, mászik lendülettel. Macskában tudatosul, hogy Baba jön, közeledik, így kicsit messzebb megy. Baba leül, néz, harci kiáltást hallat és megy. Na, az ment elég sokáig azzal, hogy amikor láttuk a kövér macskán, hogy neki ez kezd sok lenni, akkor elvittük a Tevebabát játszani és a kövér macska le tudott heveredni pihenni. Miután elmentünk, a kövér macska két napot aludt, hogy kipihenje a Babatevét.
- Rokonlátogatás anyósomoknál: a kutya lepődött meg a legjobban
Anyósomék egy Budapesthez közeli kisvárosban egy nagy kertes házban élnek és van egy flandriai pásztorkutyájuk is, aki legalább annyira el van kényeztetve, mint nálunk a kövér macska. Csak amíg a kövér macska kb. 6 kg, tehát Tevebabánál már jóval kisebb, a kutyus olyan 40 kg körül lehet (nem kicsi és bár egy szelíd jószág, én eléggé félek tőle) és öregségére igen aktív és hebrencs. Így amikor férjem kivitte a Tevebabát kirándulni, a kutyus megörült, hogy van végre játszótársa, ugrált, törleszkedett, boldog volt nagyon. Amíg a Tevebaba be nem mutatkozott neki: a Tevebaba ekkor 13 hónapos volt és etetés után üldögélt még kicsit az etetőszékében, nézelődve, vizsgálódva. Kutyus jött, ugrált, szaglászott, Tevebaba mellé tette a fejét, aki pedig ismerkedés gyanánt akkora maflást adott neki, hogy mindenki meglepődött (mielőtt valaki állatkínzást kiáltana: Tevebaba tudja, hogy nem verekszünk, simogatunk, de még ezt nem érti rendesen és nem szándékosan tette, hanem így igyekezett ismerkedni és eléggé izgatott is volt). Leginkább a kutyus… de természetesen ki lett engesztelve és azóta is ismerkednek.
- Apósomék látogatása – okos macska menekül
Nemrég sikerült apósomékat is meglátogatni Óbudán, ahol viszonylag rövid időt töltöttünk és éppen csak beköszöntünk. Nos, ott is vannak macskák, akik a Tevebaba harci kiáltását meghallva kámforrá váltak. De Tevebaba is fáradt volt, nem tudtak volna „játszani”.
- Vizit testvéreméknél: Nem! Nem esszük meg a gombát!
A végén, de nem utolsó sorban sikerült meglátogatni testvéremet és párját is, akik bár közel laknak, mivel rendkívül sokat dolgoznak, nehezen és ritkán tudunk találkozni. De ha sikerül, akkor természetesen a Tevebaba elbűvöli őket is. Náluk a kertben ültünk le egy plédre, a Tevebabát pedig a fűre tettük, hátha nem retteg már tőle – téves, még mindig úúúúúútálja. De a félelmet és az úúúúúúútálatot legyőzte egy dolog: egy gomba! Egy kis gomba a fű közepén! Tevebaba rögtön elindult, hogy márpedig neki az kell (és megeszi). Próbáltam magyarázni, de nem hatott. Próbáltam mással lefoglalni, de nem hatott. Végül a gombát a fűbe döngöltem és eltűnt. Eredmény: jééééé, még itt van két ember, velük is lehet foglalkozni.
Tevelány
A szerző írásaiból:
Szoptatás kontra tápszer, avagy hogyan ugorjunk egymás torkának
Állás: kinek kell egy kisgyerekes anya?
A babát nem érdekli a rénszarvas és a sarki fény
Nem fogsz sokat aludni a szülés után a Honvédban
10 dolog, amit imádok a terhességben
10 dolog, amit utálok a terhességben
