Van egy lassan 8 hónapos babánk. Cserfes, mozgékony, jókedvű, nagyon barátságos. Nyugodt - és még sorolhatnám a jó tulajdonságait, de nem ezért írok. Tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy mi lenne mind a kettőnknek jó.
A helyzet az, hogy elkezdtünk közössége járni (lehet, sokan unják a témát) a COVID-19 ellenére. Ringató foglalkozásra járunk heti kétszer, ebből az egyik alkalom kültéren van, a másik beltéren, nyitott ablakokkal. A férjem szorgalmazza, hogy járjunk el, hiszen mind a kettőnknek nagyon jót tesz.
Mi nagyon sokáig itthon voltunk. Csak sétálni jártunk el. Konkrétan a férjemen, az anyósomon és a fiamon kívül senkivel nem volt kontaktom. Elérkeztünk abba az időszakba amikor muszáj, hogy más gyerekeket is lásson és legyenek interakciói, hiszen ez szorosan hozzákapcsolódik a fejlődéséhez. Nagyon élvezi is. Az arca csak úgy ragyogott az első alkalommal is
„Jé, anya, más babák is léteznek” - tekintete volt. Azonnal elkezdett velük beszélni. Gagyarászott és mutogatott. Na, itt jön a DE! Az anyósom szerint én veszélyeztetem az ő kis unokáját azzal, hogy közösségbe viszem, hiszen elkaphatja a koronavírust. Nem igaz, hogy nem bírom itthon ki, amíg egyéves nem lesz, mert akkor már erősebb az immunrendszere. Neki ez nem volt probléma, amikor a fiával otthon volt. Vigyem csak le a játszótérre, és az pont elég kellene, hogy legyen!
Olyan lelkiismeret-furdalást okozott, hogy én nem vigyázok a babámra és hogy önző vagyok! Persze ő sosem a saját érdekét nézte. Még sorolhatnám, amiket mondott, persze a végén hozzáteszi, ő csak aggódik mindkettőnkért. Kérdezlek benneteket, hogy tényleg az anyósomnak lehet igaza? A vírus miatt ennyire be kell zárkózzunk?
Mi a különbség egy játszótéri játékdélután és egy harmincperces ringató foglalkozás között? A játszóteret kikerüli a vírus? Vagy mi a különbség aközött, hogy ő kijár a piacra, találkozik a barátnőivel. Elmegy bevásárlóközpontba. Őt is kikerüli vajon a vírus? Ő is átadhatja nekünk. Persze erre azt mondja, hogy az más…
Csak én vagyok ilyen felelőtlen és meggondolatlan, „önző”, hogy szeretnék másokkal is beszélgetni? Nálunk a férjem jár el bevásárolni is. A napokban beszélt róla, hogy szeretné, ha azért most már egy-két dolgot én is elintéznék nélküle. Teljesen jogos a kérése. Sokat dolgozik, komoly munkája van, ami sok odafigyelést igényel. Lehet, hogy nekem se lenne kedvem munka után még szaladgálni babás holmikért - nem a nagybevásárlással van gondja (nálunk azt is egyedül ő intézi).
Ti hogy csináljátok? Ha nem mentek sehova, csak a játszótérre, hogyan foglaltok le otthon egy 8 hónapos babát? Aki mászik, áll, ül, egyhelyben nem szeret sokáig lenni, mert minden érdekli. Azon kívül, hogy játszunk itthon, mondókázunk, sétálunk, mesét olvasunk, tornázunk. Tévét még nem látott bekapcsolt formában, és még nem is akarok neki kapcsolni. Adjatok tanácsot és ötleteket.
Köszönettel: egy első babás anyuka
Koronavírussal kapcsolatos cikkeinkből:
Kockáztassunk egy külföldi karantént a nyáron? Merjünk utazni?
Tevék a karámban, avagy bezárva a karanténban
A nagy vírusgyilkos kísérlet, avagy miért fontos még mindig a kézmosás?
A koronavírus-járvány maraton, amit le kell futnod
A 10+1 leghülyébb életvezetési tanácsok karantén idejére
