Szeptember közepe
Na, téged jól összecsipkedett a szúnyog, van néhány a kis arcodon.
Szeptember vége
Még több pötty. Átköltözöm a gyerekszobába, éjjelente megfogom a kezét, amikor vakarózni kezd. Gyerekorvos. Nem tudjuk, mi ez. Az arca, a végtagjai. Bárányhimlő? De hát miért hagyná ki a törzset, és láza sincs. Viszketéscsillapító recepttel távozunk, és azzal, hogy nézzem át az ágyát. Hívnak a bölcsiből, akkor megyünk? Jaj, most lenne az első nap. Sajnos nem tudunk, talán három hét múlva.
Takarítok, de egy rohadt pókot se találok, akire ráfoghatnám az ügyet. Istenem, hogy néz ki a gyerek! A lábát alig merem megfogni, mindenhol sebek. Már a törzsén is. Minden napról az utolsó emlékem, hogy a könny a fülembe folyik a sötétben. Éjszaka felébred, és egy sarokba szorított kis állat kétségbeesésével vakarózik. Belázasodik.
Gyerekorvos. Még soha nem láttam idegesnek ezt a csupa mosoly nőt. Most az. Megírja a beutalót a kórházba. A kicsikém meztelenül, megadóan fekszik. Sereglenek az orvosok, mindenki fényképez. Fura szavakkal dobálóznak. Szakmai kihívás lelkesedése az arcokon. Már megérte bejönnöm, mondja egy nő a leletet feltáró régész örömével. Legalább nem érdektelenek, gondolom. Intézik a felvételét. Végre felfogom, hogy maradunk, nem kapok levegőt. Vérvétel. Anyuka, bírja vagy kimegy? Nem bírom, de maradok. Hárman fogják le, izmos ám. Anya, fáj nekem, ez fáj!! Csak félig vagyok magamnál. Kitántorgok, pár lélegzet, majd vissza. Nem hagyhatom ott. Apja és a Nagy elindulnak haza, ágyért, ruhákért. Bevackolunk a kórterembe. Másnap másik kórházba visz át a betegszállító; konzultáció, mondják. A doktornő megnézi, majd még néhányan. Csináljatok fotókat, hallom megint. Ez a gyerek kell nekem. Csináljátok meg a záróját, itt marad. Idegen szavak tömkelege.
Albínó majom, akit minden állatkert magának akar. A kisfiam. Mii? De hát a cuccunk? Majd áthozza, pár percre vagyunk. A tábori ágyat is a hátamon, persze. Sírva telefonálok. Át kell mennem a másik kórházba, a papírokért. Sietek. Én aki, mindig, mindenhol eltévedek, és úgy nézem az idegen utcákat, mint borjú az új kaput. De egy taxis eligazít. A zokogás kerülget, ügyintézek, még soha nem hagytam ott sehol. Rohanok az osztályra. Messziről hallom kétségbeesett sírását. A látvány leírhatatlan. Magát kaparó, őrjöngő gyerek egy felhúzott rácsú kiságyban, a kórházi pizsama felső gomblyuka széttépve lóg. Hát itt hagytak így, nyüszítek, de veszekedni nincs erőm, ölelgetem. Itt vagyok. Itt vagyok.
Azon az ágyon alhatok? Nem, ott a másik gyerek hozzátartozója van. Kérdő tekintetemre anyaszálló a válasz. Egy másik épületben, mondja, az arca nem tükröz érzelmeket. Érzem, ahogy megnyílik a lábam alatt a föld. De hát én nem hagyom itt ezt a reszkető kis lényt. Végül is van anyás szoba, háromezer per éj, mondja szenvetlenül. Nyelek egyet, igen, akkor oda szeretnék menni.
Újabb nővér jön bekenni a gyereket. Vetkőztetném, de zokogva kiabál, nem akarom, menekülne. Nem érek rá erre a cirkuszra, mormogja bosszúsan. Az anyatigris némán hörög. Kicsi még, mondanám, egy-két nap alatt megtanulta, ha leveszik a ruháját, fájni fog. De én értem őt is, még húsz gyerekhez kell mennie. Teszem a dolgom, lefogom, leveszem, sietünk, fogadj szót, kész. Még egy köszönömre is futja.
Mesekönyvek, vizitek. Forgalom figyelése a magasból, folkszvágen-bogárhátsóóó, tűzoltóautó, zöld a lámpa, indulhattok. Még jó, hogy nem belső udvarra néz az ablak, ahol a csúszda van.
Végre elaludt, hajat mosok, hogy legyen valami jó is a napban. Bámulok az éjszakába. Két löket autósor zaja között felkapom a fejem. A szél gitár hangját hozza, a zene ritmusa ismerős. Menjetek már, nógatom a kocsikat, semmit se hallok, na végre elkotródik mindenki az útról. Istenem.
Hidd el, én nem tehetek róla, szétfeszít belül a rákendroll rugója. Leesik, ma van Tankcsapda, amire menni akartam. Az utolsó ebben az évben itt. Sírva nevetek. Felnézek, most szopatsz, vagy ez ajándék? A csillagtalan ég nem felel. Hideg víz csöpög a kezemre, atyám, vizes a hajam, én meg állok az ablakban. Sziasztoook, száll a város felett a jellegzetes rekedt hang foszlánya. Szia, Lukács. Nem mehetek közétek, most nem. Más programom van. Alapfokú fájdalomtanfolyam, kezdőknek.
macskaszem
