Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf 1858. november 20-án született Mårbackán, Svédország Värmland megyéjében. Szülei Erik Gustaf Lagerlöf nyugalmazott hadnagy és Louise Elisabeth Wallroth, egy filipstadti kereskedő leánya voltak. A család életében fontos szerepet kapott a vallás. A gyönyörű birtok több generáción át öröklődött a család nőtagjain keresztül. Värmland hatalmas fenyőerdőkel övezett vidék, csodás tavakkal, vadregényes tájakkal és különös mesevilággal. Kázmér Ernő szerint ne is próbálkozzon megérteni Selma Lagerlöf világát az, aki még soha nem hallotta az „Ack Värmeland, du sköna, du härliga land” című dalt.
Selma születésekor egyik babonás nagynénje kártyát vetett, s a legenda szerint előre megjósolta a kis Selma életét. Azt olvasta ki a kártyából, hogy a kislány beteg lesz, s betegségének következményeit egy életen át hordozza, hogy utazik, hosszú életet él, papírokkal fog foglalkozni, de sütni-főzni nem, és sosem megy férjhez. A jóslat beteljesedett, a kislány a gyermekbénulás miatt nehezen tanult meg járni, s kicsit mindig sántított. Ezért magántanuló volt, a széltől is óvták, irodalomszerető édesapja rengeteget foglalkozott a kicsi lánnyal. Selma ismerte az összes legendát, mesét. Idős nagyanyja történeteit sosem felejtette el, később egy könyvben gyűjtötte össze őket. Värmland számos zenésznek, szobrásznak, irodalmárnak adott otthont, Selma már fiatalon a művészet felé fordult. Kis, rögtönzött verseket írt, a háztartással nem sokat törődött, így tovább taníttatták. A stockholmi tanítóképzőben tanult tovább, majd a landskrónai leányiskolában tanított 1885-tól 1995-ig. Néhány szonettet írt, melyek megjelentek irodalmi folyóiratokban. Álma egy värmlandi regény volt, de még kereste stílusát, küzdött a szavakkal. Példaképének Carlyle-t tartotta, írásmódja felé közelített, de egyre inkább egyéni hangot talált.
Elkezdte írni a Gösta Berlinget, melynek első fejezete az Idun folyóirat irodalmi pályázatán első helyezést ért el. Főszereplője az iszákos svéd lelkész, akinek csodás prédikációi a mennyekig érnek. Később a férfi a gavallérok közé áll, a történet szerelmeken, legendákon, Selma gyermekkori élményein és óskandináv mítoszok világán át vezet. A korhely férfi, „ezer csók és ezerháromszáz szerelmes levél ura” szíveket tör össze, nem tud nyugodni, de a romantikus regény végére sorsa jóra fordul. A könyv Svédországban nem aratott nagy sikert. Dán fordításban is megjelent, 1893-ban Georg Brandes pozitív kritikát jelentetett meg róla a koppenhágai Politiken című lapban. (Később, 1924-ben a regényből film készült, a női főszerepet Greta Garbo játszotta.) Selma szeretett édesapja meghalt, de addigra alkoholizmusával és bohém életstílusával hatalmas adósságot halmozott fel. A mårbackai birtokot el kellett adniuk. Selmának nagyon fájt édesapja elvesztése, nagyon közel álltak egymáshoz. Visszaemlékezéseiben leírja azt az esetet is, mikor gyermekként könyörgött Istenhez, hogy apját meggyógyítsa, cserébe felajánlotta, hogy elolvassa az egész Bibliát. Így is tett, mire a kislány végzett a könyvvel, apja is meggyógyult. ( Per Olov Enquist írt Képcsinálók címmel drámát később arról, hogyan hatott Selma művészetére apja alkoholizmusa. A mű film és színházi változatát Ingmar Bergman rendezte.)
1894-ben Selma megismerkedett Sophie Elkan írónővel, akihez nem csupán barátság, hanem szerelem fűzte. Selma zárkózott természet volt, magánéletébe nem engedett betekintést. Bár úgy tűnt, a szenvedélyes szerelmeket, mély érzéseket és igazi beteljesedést csak a könyvek lapjain éli meg, a valóságban Sophie lehetett élete nagy szerelme. You Teach Me to Be Free (Du lär mig att bli fri) címmel jelent meg 1992-ben szenvedélyes levelezésük gyűjteménye. Mivel a törvény 1944-ig bűntette a homoszexualitást, kapcsolata Elkannal és később Valborg Olanderrel titkos volt. 1894-ben jelent meg Láthatatlan láncok című elbeszéléskötete. A Svéd Akadémia ösztöndíjjal tüntette ki. Sophie –val Olaszországba utazott, majd bejárták Egyiptomot, Palesztinát. Olaszországi élményei ihlették Az Antikrisztus csodái című regényt, melyben a századvég szocializmusa keveredik egymásba fonódó vallásos és pofán legendákkal. A mű vázát egy olasz legenda adja, az Ara Coeli Bazilika Kisjézus-szobrának története, melyet kicserélnek, s ezután különös dolgok veszik kezdetét a városban. A Krisztus legendák szintén ekkor születtek. Tizenegy történet szerepel a gyűjteményben, melyből hét Krisztus gyermekkorát, ifjúságát mutatja be. Jézus alakja a könyvben nagyon is emberi figura. Az olasz nép mély katolicizmusa Selmának ismerős közeg volt, a vallás az ő életében is fontos szerepet játszott. A keleten tett utazások is regényírásra sarkallták az írónőt. Palesztinában felkeresett egy svéd kolóniát, mely Dalekarlienből vándorolt ki, Larsen, a vándorpap prédikációi hatására. Selma terve az volt, hogy útikönyvszerű élménybeszámolóban dokumentálja életüket, de az egyszerű vallásosság, a mély hit és a parasztok áldozatos munkája annyira megrázó élmény volt számára, hogy inkább a regényformát választotta. A kétkötetes nagyregényt, a Jeruzsálemet sokan élete fő művének tartják. Selma meggyőződése, hogy a valóság mögött van egy evilági tapasztalással nem megközelíthető világ, érezhető műveiben. Az Arne úr kincsei című romantikus kísértethistóriában nyomon követhető az írónő misztikum, spiritualitás iránti igénye. A századfordulón az írónő újabb romantikus regényt írt, Az udvarház legendája címmel. A saját korában játszódó történet szála egy régi mesével párhuzamosan halad, Selma részletes, mély lélekanalízist ad a mű hőséről, ennyi érzelem talán egyik művében sincs. Egy legendagyűjteményt is írt ezekben az években, Kungahällai királynők címmel.
Selma nemsokára megbízást kapott egy földrajzi ismeretterjesztő könyv megírására, mely tankönyvként is hasznosítható. A Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországban nem csupán hazája földrajzával ismertette meg a gyerekeket, hanem az állatvilággal, néprajzzal, mondákkal is. A tizenkét éves Nils Holgersson mihaszna kiskölyök, aki folyton bántja az állatokat és nem segít szüleinek sem. Egy vasárnap, mikor anyja és apja misére megy, a fiúnak azt a feladatot adják, olvassa el addig az aznapi prédikációt. Nils inkább valami csínyen törné a fejét. Megjelenik egy törpe, s mivel Nils csapdába akarja ejteni, elvarázsolja a gyereket. A kisfiú olyan apró lesz, mint ő maga. Nils kétségbeesve keresi a törpét, de nem találja, az állatok gúnyos, kárörvendő megjegyzéseket tesznek rá, hiszen mindig csak bosszantotta őket. Különös következménye a varázslatnak, hogy a fiú érti az állatok nyelvét. Közben Lappföld felé tartó vadlúdcsapatok szállnak el feje felett, s hívják magukkal az udvaron élő háziludakat. Márton, a gúnár velük szeretne menni. Mikor Nils látja a gúnár próbálkozásait, megpróbálja visszatartani, nyakába kapaszkodik, de a lúd felszáll, s Nils már nem tud leugrani. A szántók és legelők zsebkendőnyi méretűvé zsugorodnak alatta, a fenyvesek zöld bársonytakarónak tűnnek. A Lappföldre tartó vadlúdcsapatot Tornyosfellegi Akka vezeti. A történet 1898-ben játszódik, március 20-án kezdődik az utazás és ugyanazon év november 8-án ér véget. Mikor visszatérnek Vemmenhöghöz Nils meglátogatja elhagyott családját, s újra kisfiúvá változik. Sokat tanult a fél év alatt, szeretetről, barátságról, a természetről és saját magáról. Aludt hidegben, a szabad ég alatt, nyers halat evett, találkozott az elmúlással, a természet kegyetlen erejével. A mondák, mesék, melyekkel Nils – Babszem, ahogy elnevezik – találkozik, néhol különösen félelmetesek. A történetben megjelenik maga Selma is, amint hazalátogat Mårbackára, az eladott családi birtokra. Találkozik Nilssel, akit egy bagoly támadott meg, s Selma megmenti őt. Cserébe a kisfiú elmeséli neki kalandos útját. Selma azon vívódott útban az elveszett családi birtokra, hogy elvállalja-e a földrajzi tankönyv megírását hazájáról. Nils pedig tálcán kínálja neki a történetét. A könyv remekül sikerült, fordulatos, igazi ifjúsági regény. Nincs híján az erkölcsi mondanivalónak sem, hisz a törpe azt a feltételt szabja Nilsnek, hogy csak akkor lehet újra ember, ha Mártont épségben hazaviszi, hogy édesanyja levághassa. Nils erre azonban nem hajlandó. Mikor törpeként hazalátogat, nem viszi magával Mártont. A gúnár azonban mégis utána szökik, s bajba kerül. Nils menti meg szorult helyzetéből a ludat, párját Selymeskét és kicsinyeiket. A könyvet több, mint negyven nyelvre fordították, megjelent képregény formában és rajzfilm sorozat készült belőle.
1909-ben Selmát a Svéd Akadémia Nobel-díjjal tűntette ki. Mivel pénzügyeit mindig körültekintően intézte, a jutalommal kiegészülve összegyűlt annyi pénze, hogy visszavásárolhatta régi otthonát, Mårbackát. A díjátadó esten szép beszédet mondott, melyben elhunyt édesapjával találkozik, s elmeséli neki, hogyan jutott el a Nobel-díjig, kiknek köszönheti ezt és milyen élmények érték azóta, mióta édesapja eltávozott. A Trolle és az emberek című kötetében beszéde nyomtatásban is megjelent. „(…) Eszembe jutott, hogy hány embert tesz majd boldoggá az én szerencsém. Az én sok régi jó barátaimat és testvéreimet, de leginkább és legjobban az én jó öreg anyámat, aki otthon ül és örül annak, hogy megérte ezt a nagy napot. De ugyanekkor apámra gondoltam és nagy szomorúság lepte meg a szívemet azért, hogy ő nem él és nem beszélhetem el neki, hogy nekem adták a Nobel-díjat. Tudom, hogy senki sem volna olyan boldog, mint ő. (…)Dehogy apám, minden rendben van. És éppen a nagy újságról akarok beszélni, de meg akarom tréfálni egy kissé, ezért kerülő úton kezdem el. Tulajdonképpen azért jöttem hozzád apám, hogy egy jó tanácsot adj, mondom bánatosan. Nagy adósságokba keveredtem. Jaj, édes gyermekem, tudod itt is úgy van, mint otthon Varmlandban, mindenünk van, csak pénzünk nincs. De hát csak beszélj kis lányom! Nem pénzzel tartozom én, mondom bánatosan. Emlékszel-e, mikor a hosszú téli esté- ken ott ültél a zongora mellett és énekelted nekünk Bellman dalait, felolvastad Tegnér, Runeberg, Andersen regéit? így jutottam első adósságaimhoz. Hogy fizessem meg nekik, hogy megszerettették velem a regéket, a múltat, az emberi életet a maga nagyszerűségében? Apám mosolygott. Te mosolyogsz, mert nem gondolsz arra, hogy mennyi hitelezőm van. Gondolj csak azokra a szegény hazátlanlegényekre, akik télen ott csavarogtak Värmlandban és olyan szép dalokat énekeltek, olyan csudálatos kalandokról beszéltek! Gondolj azokra az öregekre, akik az apró, szürke, erdei házakban üldögéltek és elmondták nekem az erdő minden bűvös történetét, megismertettek minden tündérrel! Hiszen ezek mutatták meg, hogy a tó, az erdő, minden, az egész termeszét költészetet lehel ki magából! Hát azok a sápadt, beesett szemű barátok és apácák, akik látomásokban gyönyörködtek, és különös szavakat hallattak! Gondolj azokra a dalai parasztokra, akik elmentek Jeruzsálembe! Hát nem tartozom nekik, mert leírhattam csudálatos tettüket? Es nemcsak az embereknek tartozom, apám, hanem az egész természetnek.”
Az, hogy újra Mårbackán élhet, Selmában felébreszti gyermekkora fantáziavilágát, megszületett a Nászinduló című elbeszélés, és a Liljecrona otthona című regény. 1912-ben elkészült A halál kocsisa,
melyből 1920-ben Victor Sjöström rendezésében némafilm készült. Megírta a Portugália császárát és A szent élet című háborúellenes művét. A Lőwenskjöld-regényekben újra visszatért Värmland udvarházaihoz, regéihez, kísérteteihez. 1914-ben Selma első nőként tagja lett a Svéd Királyi Akadémiának. Bár Svédországot nem érte el a háború, a róla szóló hírek megviselték az írónőt. A II. világháború előtt segített embereket menekíteni a náci Németországból. Mikor a szovjetek megtámadták Finnországot, a Nobel-díjjal kapott érmet elküldte a finn kormánynak segítségként. A kormány azonban nem fogadta el a nemes ajándékot, és visszaszolgáltatta az aranymedált Selmának. 1922 és 1932 között írta meg visszaemlékezéseit, melyben felidézte gyermekkorát, ifjúságát. (Amikor én kislány voltam, Egy gyermek emlékei, Selma Lagerlöf naplója.) Selma otthonát számos művész látogatta, mint közéleti szereplő, feminista vezető, írónő ismertté vált hazájában és Európában. Mint ember, mint szerelmes asszony rejtve maradt a kíváncsi szemek elől. A nagy mesélő 1940. március 16-án hunyt el Mårbackán, 82 éves korában. Gyermekkorában mindig szívesen hallgatta öreg nagyanyja Lisa Maja Wennerwik meséit a kandalló ropogó tüze mellett. Ilyen mesélő lett maga is. A vallás, a hit végigkísérte életét. „... amit a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.
És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét.” – mondta egyszer.
Juditty
Forrás:
http://mek.niif.hu/01300/01391/html/vilag146.htm
http://7torony.hu/index.php?c=35278
http://dda.vmmi.org/kal1938_12_06
http://www.hunsor.se/scaninfotar/selmaevfordulo.htm
Antal Sándor: Selma Lagerlöf és Ellen Key
Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországban
