Ha valaki tanácsot kérne tőlem, hogy összeházasodjon-e egy zenésszel, annyit mondanék, jól fontolja meg, ugyanis ezzel az életstílussal csak kevesen tudnak megbirkózni. Amikor a házasságunkra gondolok, egy szó ugrik be elsőként: önállóság. Ez az a tulajdonság, ami nélkül ilyen kapcsolatba nem is érdemes belekezdeni. Második helyen áll a bizalom, harmadik a rugalmasság. Persze, aki a felszínt látja, nem is sejti, mennyi lemondással és alkalmazkodással jár együtt, ha az ember lánya egy művészbe szeret bele. Ha gyerekvállalásig jutnak, akkor pedig mindez hatványozottan igaz. Jogos a kérdés: Miért?
Általában akkor nincs ott, amikor a legnagyobb szükség van rá. Egy zenész felesége az idő nagy részében egyedülálló anyuka, mert apa turnézik, próbál, stúdiózik, a saját stúdiójában gubbaszt, vagy éppen pár sör társaságában megbeszéli a srácokkal a setlistet. Alapszabály: ne hidd el, ha azt mondja, pár óra múlva jön. Ők ugyanis nem úgy értelmezik az időt, mint mi, egy párhuzamos univerzumban élnek, ahol az idő, mint olyan, csak nagyvonalakban egyezik a miénkkel.
Amikor a kisfiad fogzik és ordít éjszakákon át, míg te az idegösszeroppanás szélén, koraterhesen, ebből fakadóan két hányás közt, éppen túlélni próbálsz (egy vidéki házban, csak, hogy legalább ama bizonyos nemesfémből készült nemiszervvel rendelkező bagoly huhogását is behallucináld 10 percenként, és meggyőződj arról, hogy most van véged), nem is tudod elérni a férjed, mert alszik/megbeszél/soundcheck van/koncertezik. Igaz ez akkor is, ha a kisfiaddal olyan dolog történik, amit szeretnél megosztani az édesapjával. Jó eséllyel lemarad az első lépésekről, első szavakról, és hidd el, nehezebb napokon te is megnéznél ezer videót a YouTube-on arról, hogyan tanulnak meg a papagájok beszélni, hátha sikerülne a gyereknek valamit így betanítani, hogy mire apa hazaér, a szeme fénye egy cifra magyar káromkodással fogadja.
Ez a káromkodás akkor is jól jön(ne), amikor a rajongó találkozik a családoddal és nem tartja tiszteletben, hogy abba a kevéske időbe rondít bele, amit együtt tölthettek. Amikor apa, anya, kisbaba beülnek egy teára, akkor nem-fér-bele. Persze odajön, a férjed őszinte boldogsággal és nyitottsággal cseveg vele az együttesről, új albumról, póló designról, az összes koncertről, amit a Rajongó élőben látott, míg te savanyú képpel, de erőltetett mosollyal bólogatsz, és közben megállapítod, hogy a csaj többször látta a férjed az utóbbi pár hétben, mint te magad. Aztán jön A mozdulat. Lassított felvételként nézed végig, ahogyan a lány keze elindul a férjed karja felé, hogy végül megpihenjen rajta, és lelki szemeid előtt feldereng az őrjöngés, amit legszívesebben csinálnál. De csak mosolyogsz, még nehezebben, mint eddig, és rettentő fájdalommal hasít beléd, hogy a párod pár óra múlva felül a repülőgépre, több ezer kilométerre lesztek tőle, és akkor itt van ez a lány, aki nagyon kedves és aranyos, de igazán elhúzhatna már.
Természetesen ha együttesről beszélünk, számolnunk kell a lányokkal is. Olyan szintű bizalomnak kell lennie köztetek, hogy a legszebb, legviccesebb, legokosabb lány se ingassa meg a kapcsolatotokat. A férjed el fog vele beszélgetni, és igazából nem is az anyagiak miatt (kedves zenész=boldog rajongó=nagyobb bevétel alapon), hanem mert ő már csak ilyen, nyitott, kedves fickó, aki zulu nyelven is eldiskurálna bármiről. Képzeld el, hogy otthon vagy, neveled a gyereketeket, viszed a háztartást, nem éred el a férjed (vagy nem is próbálod, mert vannak határok, amiket nem lépsz át) és közben tudod, hogy ilyen felsőkategóriás csajok fogdossák a karját. Túl toleráns anyák képzeljék még hozzá, hogy terhesek, kimerültek, magányosak. Nem jó érzés.
Végül, de nem utolsó sorban, végre valahára jut nektek pár hét, amikor együtt lehettek, mint egy igazi család. Ó, vagy mégsem. A zenész agya nem kapcsol ki, bármi inspirálhatja, és akkor órákra eltűnik, hogy rögzítse a gondolatot. Nyaralni sem akkor mentek, amikor szeretnétek, hanem amikor rövid leállás van, valahol a fesztiválszezon után, de a turné előtt. Azt is meg kell néznetek, hogy hova utaztok, mert a drága autók, modell lányok, Los Angeles-i házak a nagymenők kiváltságai, a közepesen ismert zenész ma már korántsem keres annyit, mint az amerikai rapperek.
Megéri? Nem tagadom, a mélypontokon megkérdezem magamtól, hogy akartam én ezt? A válaszom az, hogy igen, akartam, mert az a pici idő, amikor minden klappol, kárpótol mindenért. Azt azonban nem árt észben tartani, hogy ez nem való mindenkinek, és aki tudja kezelni, annak sem fenékig tejfel.
Egyébként ha hozzámész egy zenészhez, sok kiváltsággal is jár, de azokról talán majd egy másik posztban mesélek.
Vero
Házasság témában ezeket a posztokat ajánljuk:
Megakadályozható, hogy kihűljön a házasság?
Megfulladok a házasságomban
A hitem segített megmenteni a házasságomat
A gyerek miatt megy tönkre a házasságom?
A jó házasságért meg kell küzdeni
