Aki olvasgatta korábbi posztjaimat, tudhatja, milyen nehézségekkel küzdöttem korábban, hogyan lett az első gyermekem szinte azonnal tápszeres, a második két hónap vegyes táplálás után. És most itt állok a harmadikkal, akivel végre sikerültek a dolgok, úgy ahogy, mégis, ott tartok, hogy feladom. De ne szaladjunk ennyire előre, ha valaki nem ismerné a történetem megpróbálom röviden leírni.
A fiam idén lesz 6 éves. 57 óra „vajúdás” után született sürgősségi császárral. Miért tettem zárójelbe a vajúdást? A papírokon csak onnantól számolták a vajúdást ugyanis, hogy szülőszobára kerültem, nem pedig az indítás kezdetétől. Sürgősségi császár lett, cukorbetegségem miatt pedig szinte azonnal tej kellett neki, hogy le ne essen a cukra. Próbáltak a szülésznők presszírozni, így csináljam, úgy csináljam, sehogy nem ment a tej. Második nap megkérték a férjem, hozzon már be tápszert. Szerencsére errefelé van késztápszer, hozott. Közben a fiam folyamatosan mellre volt téve, jajj, édesem, hát ilyen mellekkel nehéz lesz a szoptatás, de azért, erősködtek, csináljam. Hát csináltam.
Na, de ha már mellek, mégis milyen mellek. Lapos, kissé befelé forduló bimbóm van. Mindezek mellé akkoriban G-s kosár, tehát hatalmas is. Shadow írt itt korábban arról, mennyire négykezes művelet nagy mellek esetében a szoptatás. Minden szavával egyet kell értsek. Az volt nekem is... Vettem ugyan bimbókiemelőt, de halottnak a csók volt. Gyerek a mellemet nem akarta bekapni, feszített, és ordított. Itt ajánlotta valaki a bimbóvédőt, azt sem akarta bekapni. Jó, akkor legyen szoptanít, a tápszer persze ment belőle mindenfelé, de a gyerek akkor sem kapta be a szájába.
Jártam szoptatási tanácsadónál, többször is, semmi. A legnagyobb mennyiség, amit le tudtam egy nap fejni, az kb. 30 ml volt. Húsz perc alatt 5 ml volt a produktum... Hadd ne mondjam, hogy már az első hét végén 60-akat evett a fiam... A tápszerből természetesen, mivel a mellemre nem volt hajlandó felcsatlakozni, pedig két hónapig hősiesen minden etetésnél próbáltam. Ő ordított, én csak szimplán sírtam. A hatodik héten béreltem kórházi mellszívót, de már késő volt. Feladtam. Hogy ez mennyire jelent problémát a kötődésében, és mennyire függött össze a szüléssel együtt a szülés utáni depressziómban, mai napig nem tudom.
A második gyereknél már okosabb voltam. Rögtön béreltem kórházi szívót, nyelve neki se volt letapadva, de ő sem akart szopizni. Itt végre volt valamennyi tej, de közel sem elég mindig. Mindig kellett pótlás, aztán hathetes korában Magyarországra utaztunk egy hónapra, ahol már csak kézi fejőm volt... Sajnos pikk-pakk elapadt az a kis mennyiség is, ami volt.
És megérkezett Mira lányunk. Olyan szépen indult minden, a körülmények ellenére is. Ugye a férjem pozitív Covid-tesztje miatt az egész szülést, beutazást, hazautat császársebbel egyedül kellett abszolválnom, látogató nem jöhetett, ismerős nem kísérhetett potenciális covidosként. A szülés körüli stressz ellenére a harmadik nap a kórházban már 70 ml-t fejtem. Kézi mellszívóval. Sajnos azóta sem tudok többet, csak reggel, akkor is csak akkor, ha előtte 6-8 órát nem fejek. Akkor van 150, de amúgy csak 60-70 körül. Ő végre szopizik. Először bimbóvédővel ment, de most már anélkül is. Mégis azt érzem, kevés a tejem. Nem gyarapszik jól. Három hónapos, 3714 grammal született, egy hete lépte át az 5 kg-t. 70 percentile-ról 25-re esett a görbén a súlya. Szerencsére azt tartja.
Már az is nagy szó, hogy szoptatni tudom, a többieknél nem ment. Most is béreltem kórházi mellszívót, használtuk kb. 2,5 hónapig, de visszaküldtem egy hete. Nem ment a fejés. Nem szaporodott fel, maradt 60-70 átlagban. Sokan kérdezik, ha tudod szoptatni miért fejsz? Na, ennek több oka van, egyrészt az elején csesztettek a védőnők, vissza akartak küldeni a kórházba, ahonnét úgy engedtek ki, hogy meg se mérték a gyereket... Szóval miután kijöttünk a kórházból, másnap már küldtek is volna vissza, mert nem gyarapodott jól. Egy hónap alatt szedte vissza a születési súlyát. Az, hogy cukros kismamaként felvizesedve született a gyerek, senkit nem érdekelt. A szent protokoll. Az. Nem gyarapszik eléggé.
Folyamatosan ment az aggódás, eszik eleget? Két órákat is a cicin csüngött, ha nem ott, akkor fejtem. Fejtem, mert... Mert kapaszkodó volt. Hogy van tej. Hogy van mit ennie. Hogy van elég. Volt olyan, nap, kipróbáltam, csak fejek, nincs szopi. Csak a szokásos volt. Miközben olvasom másoknál, milyen lazán megy a szoptatás, milyen lazán fejnek akár napi egy litert is. egy litert? Szerintem sosem léptem túl az 500-t.
Közben a hetek csak teltek itthonoktatással a legnagyobbal. Ott kellett mellette ülnöm, nézni segíteni, mert elvárások, na, azok voltak... Írjon chatbe, használja úgy a számítógépet, mint egy felnőtt, mindezt 5,5 évesen, miközben néhány tanárnak még a mikrofon meg a kamera használata is nehezen ment, nade sebaj. Nehéz volt ilyenkor szoptatni, hát fejtem előre. Rengeteg stressz ért. Férjemnél depresszió, a „legnagyobb” gyereknél ugye a suli, és közben a középső is hisztis threenager lett. Ne nézze senki, ő mit csinál, igazi drámakirálynő.
HA ettől nem megy el a tej... Nem ment. De nem is jött meg rendesen. Mondják itt sokan, hogy majd a kereslet beállítja a kínálatot. A fasorban sem vagyunk. Minden nap ki kell pótolni, mert nem elég neki. Napi 100-200 ml pótlás mindenképp kell. De legalább szopizik. Ő az első a 3 közül. Szoptatási tanácsadó látott, a technika jó. Jól van rajta a mellemen.
Körülbelül egy hónapja a fejéstől és szoptatástól rendszeresen fáj a lapockám alatt. Mintha órákat tartanád a csípődön a kezed, hátrafele hajlítva. Csak így tudom normálisan eltartani az orrától a mellem. Férjem masszírozta a hátam, totál be van állva egy izom. Görcsben van. Fáj. Fizikailag épít le a szoptatás. A G-s mellekből kb J-sek lettek, óriásiak. Nem tudom, meddig csinálom még, hiszen tudom, hogy a kicsinek a legjobb az anyatej. Mégis mi az a pont, aminél az ember már úgy van ennyi, és nem tovább? Miért ilyen iszonyat nehéz ez?!
Tildy
A szoptatással másoknak is meggyűlt a baja...
Több mellgyulladás után, sebes bimbókkal is szoptattam
A csecsemős nővérek miatt ment el a tejem
Hogy lehet ilyen béna, még szoptatni se tud?
