Mana-napló, 2. hónap
Lányunk brit útlevele sajnos nem készült el időre, ezért egyszeri hazautazásival kellett hazautaznunk. Pont másnap hozták volna ki az értesítő sms szerint, szegény sógorom várta is őket, mégsem jöttek. Féltem, milyen lesz az út hazafele, de a gyerekek szuperül viselték. Pedig kalandban nem volt hiány, vagy 2-3-szor cseréltek beszállítókaput. Miután elindultunk, mindkét gyerek álomba szenderült, meg sem mukkantak, így az út végén bezsebeltünk pár elismerő pillantást és bókot, hogy milyen jó gyerekek. Valójában csak mákunk volt.
Anyatej helyett tápszer
A férjem otthonról dolgozott, mi pedig élveztük a jó időt. Sajnos a kórházi mellszívó nem jött velünk, ez pedig igencsak rányomta a bélyegét a szoptatásra. Az első pár napban még volt 70-80 ml tej, de egyre inkább fogyatkozott, sajnos egy hónap alatt 90 százalékos anyatejesből 90 százalék tápszeres lett Mana. Pedig kipróbáltam jópár dolgot, sokszor olyan erővel préseltem a mirigyeket, hogy a végén kék-zöld-hupilila foltokkal gazdagodtam a mellemen.
Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy nem tettem oda magam 100%-osan. Nem raktam mindig mellre, mert körülményes volt a szoptatás a bimbóvédővel, fejeltartással, megfelelő pozícióval. Nem utaztam 50-100 kilométert, hogy La Leche ligás tanácsadóval találkozzak stb, kihívni meg pl. a szüleimhez nem tudtam, kiesünk a „körből”. Ez van, nem lehetek mindenben profi. Így fejtem, amikor tudtam. Meg amennyit tudtam. Mana étvágya kb. 120-130 ml, ezt nehezen tudtam alapból is kielégíteni. A végére már csak éjszaka volt tej valamennyi. Amíg tudom, adok neki, de most, így 2,5 hónap után 20 ml-t tudok fejni. Per nap.
Ezer program
Mint írtam, csodálatos időt fogtunk ki, meleg májusunk volt. Anyuéknál kezdtünk, volt egy kisebb meglepetés is, egy picit nem figyeltem oda, máris „ellopták” a kislányt. Mint kiderült apósom, aki hazavitt bennünket, előbb elvitte szüleimhez anyósomat, férjem meg a kezébe adta, míg én a fiunkkal foglalatoskodtam. Volt nagy meglepetés, amikor mentem ki a konyhába keresni, hova is lett a gyerek!
A következő hét végén egy esküvővel folytattuk, teljesen jól bírták a gyerekek, majd anyósoméknál töltöttünk cirka két hetet. Szüleimnél otthon hagytuk a nagyobbikunk cumisüvegét, az új helyen pedig nem is hiányolta! Ezzel egyidőben a bilire szoktatás is elkezdődött komolyabban, olyannyira, hogy nem egyszer az utcára menet sem volt hajlandó pelust felvenni. Egész jól állunk, kb. heti szinten egy pisis pelus van. Oké, néha van baleset, de üsse kavics, ennyi belefér.
Jól jött a segítség, bár orvosi intéznivalóm is volt. Próbáltam volna nőgyógyászhoz is eljutni, helyben csak előjegyzésre lehet még az sztk-ban is, Budapesten meg egy napra próbáltam az orvoslátogatásokat bezsúfolni, viszont az orvosnak szülésre kellett menni, ez ugrott. Viszont legalább a szemészetet elintéztük a teljes családnak, igaz, ezt szerencsére helyben sikerült megoldani, nem kellett utazgatni.
Mana első hónapja
A babám türelmes, vár a kajára ébredés után, sírásnak szinte nyoma sincs. Néha egy-egy kósza gondolat a fejemben azt mondja, de jó lett volna, ha a fiunknál is ez van!
Tovább>>>
Mana is élvezte a kellemes időt, bár néha nem tudtam, mibe öltöztessem. Csak pindur még. Egyik hétvégén elvittük hordozóban Szegedre, mikor a férjem félmaratont futott. Meleg volt, csak egy kis bodyt adtam rá. Rám volt kötve, de azért összeizzadtunk kissé. Gondoltam kiveszem kicsit, erre hallok pár idősebbet, hogy ez nem normális, a (szerintük) „tűző” napon fogja a kicsit! Öt percnél többről nem volt szó, 26 fok lehetett no, meg felhő is volt az égen, és egyébként is lengedezett a szél, csak elővettem kicsit a hordozóból. Na, meg ha tudnák, hogy itt kinn mennyi napfény éri. Nem ettől lesz baja. Nem is lett.
Anyósoméknál egy utazóágy volt az alvóhelye, szüleimnél a babadoboz, amit futárral küldettem. Apropó futár, késztápszert is küldtem. Ezügyben még mindig rossz a helyzet odahaza. A drogériákat megnézve egyetlen helyen találtam 6 hós kortól is adható késztápszert, a többi egyéves kortól volt. Hát kösz, ezzel nem vagyok kisegítve, márpedig utazásnál nem nagyon tudunk kevergetni, jobb, ha a kétdecis tápszert csak beleöntöm az üvegbe.
Délutáni alvás
Párom szüleinél kissé nehezen kezelhető volt a fiunk. Hogy ennek a majd’ egész napos bezártság, vagy a túlzott kontroll az oka, nem tudom. Pedig vittem én boltba, játszótérre, meg a városba is. De egy társasház totál más akkor is, mint egy kertes. Mikor odamentünk, a szabály az volt, amit papa és mama mond, azt kell tenni. Nem ütközik direkt véletlenül sem a kisautó, nem megyünk ki a teraszra egyedül, mindenki egyszerre eszik, és ha azt mondja, végzett, akkor legközelebb már csak a következő étkezésnél ehet, stb.
Nagyjából simán is mentek a dolgok, bár elsőre nehéz volt megértetni, hogy a fiamat tilos délután altatni, ha magától nem aludna el kettő óra tájékán. Anyósomék meg akarták. Először rájuk hagytam, de késő esti zombi-üzemmód lett a vége. Én elhiszem, hogy kevésbé kezelhető este, ha elmarad a délutáni alvás, de ha nem marad el, akkor meg éjfélig nyomja, és a vége ugyanúgy ökörködés.
Egyre inkább látom benne amúgy magamat. Ha túl erősen fogják, akkor néha vad, de ha pont megtalálják azt a kompromisszumot, ami még neki is jó, meg másoknak is, akkor kenyérre lehet kenni. Nem beszélve az esti alvásról, ha nincs délután alvás, akkor este 8-9 környékén elalszik.
Két hét anyósoméknál tartózkodás után felkísértük a reptérre a férjem, minket pedig apósom ismét levitt anyuékhoz. A május közepi kissé hűvösebb időhöz képest ismét kánikula volt, de szerencsére jópár árnyékos hely van, Mana így a legtöbb időt szabad levegőn a babakocsijában-szúnyoghálóval fedve azt- töltötte. Hatalmasokat pihent, miközben a nagytesó épp a virágokat, vagy a málnát locsolta. Vagy épp ette. Vagy épp a homokozójában játszott vagy pancsolt. Igazán jól érezte magát. Nagy kincs az a kert.
Oltás
Közben próbáltam intézni a kéthónapos védőoltást is, akár fizettünk is volna érte, de egyszerűen nem volt a rendszerben az ára sem. Így, hogy még nem regisztrált a tb-ben a gyerek otthon, így nem adják be. Akkor sem, ha fizetünk. Részben érthető a dolog, másrészt viszont mi van, ha valaki ekkora gyerekkel költözik végleg haza? Akkor sem gyorsabb a hivatal.
Végül úgy voltunk vele, talán nem gond, ha három hét késéssel kapja meg, de itt kint, mikor majd visszajövünk. Egy panaszom nem lehet sem az otthoni háziorvosunkra, sem a védőnőnkre, ők megpróbálták. Csak köszönettel tartozhatom feléjük. A védőnőnk ráadásul le is mérte, hosszra és súlyra is, illetve jótanácsokkal látott el.
Fejét emeli rendesen, hangra odafordul, próbál fókuszálni. Látványos változáson ment át ebben az egy hónapban. Elkezdett gügyögni, nevetgélni, mosolyogni. Anyukám rendszeresen át is vette tőlem, és ringatta, tutujgatta. Csodálatosan bánt vele.
Közben rájöttem, egyedül nehéz lenne visszajönni, így végül neki is vettem repjegyet. Mana brit útlevelét is megkaptuk szerencsésen, így minden akadály elgördült, hogy visszajöhessünk.
Debrecenből utaztunk ki négyen, a visszaúton is fantasztikusan viselkedtek a gyerekek. Szerintem még mindig csak oltári szerencse volt, no, meg az, hogy este fél hétkor indultunk, így az út egy része már alvásidőbe esett. Londonban már felébredtek, és alig akartak a végén aludni!
Egy hónapot töltöttünk hát otthon, egy percig nem bántam meg, hogy mentünk. A fiunk kvázi szobatiszta lett, a cumisüveget végleg a sutba dobta, Mana is szépen fejlődött. Mi pedig pihentünk és feltöltődtünk kicsit.
Tildy
A szerző előző posztjaiból:
A császáros szülés is lehet gyönyörű
Akkor is Vimana lesz a lányunk neve!
Utazás terhesen: nem adják át a helyet a metrón
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
