Már amikor kiderült, hogy lesz egy kisbabánk a férjemmel, már akkor jöttek mondatok a szoptatással kapcsolatban. A rokonok közül öt anyából három nem tudott szoptatni, nem jó arány, így hát terhességem alatt folyamatosan azon izgultam és imádkoztam, hogy legalább az első fél évben tudjam szoptatni a kisbabám.

Elérkezett az idő, igaz, a kiírt dátumhoz képest két nappal később császárral hoztam a világra a babámat, de egészséges, tömör gyönyör, ahogy az orvos mondta. Délután született meg, így csak másnap reggel fél 7-kor láttam másodjára, és akkor tarthattam a kezemben először. Sajnos. De hát ugye a protokoll…

Átkerültem egy kétágyas szobába. Ahogy visszahozták a kisfiamat, mondtam, hogy mutassák meg, hogy kell mellre helyezni. Kicsit nehezen ment, mert folyamatosan aludt, be is sárgult. Tejem még nem volt, így tápszerrel kezdtünk. Öt napot voltunk kórházban. Szorgalmasan, háromóránként szoptattam, hol bal, hol jobb mellből húsz percet, ahogy mondták. Meg is lett az eredménye.

A harmadik nap éjszaka jött a csecsemős nővér, hogy jól érzem-e magam, mert piros az arcom nagyon. Én elmondtam, hogy ráz kicsit a hideg, hozta a lázmérőt. 39 fokos láz, a melleim, mint a kő, és nehezek is. Elvitte a kisfiam, hogy pihenjek. Ma már tudom, hogy ezt nem kellett volna hagyni.

Nem tudtam, hogy mi történik velem. Elővettem a telefonom és Google-ztam egyet, abból derült ki, hogy ez természetes, amikor megindult a tej. Hajnali 3 óra lehetett, amikor visszahozta a csecsemős a babámat, hogy nem hajlandó elfogadni a tápszert, szoptassam meg. Onnantól kezdve én szoptattam boldogan.

Már alig vártam, hogy hazaérjünk, otthon olyan jó lesz minden. Csak ezután jött a feketeleves. Az még hagyján, hogy a császársebem fájt, de a bimbóm is kisebesedett. Egyedül éreztem magam, azt éreztem, hogy senki nem tud segíteni ezen. Sok fájdalmas, sírós éjszakán vagyok már túl. Volt, hogy a férjem segítségét kértem, hogy segítsen valahogy a szoptatásban, mert már nem bírom. Volt lefagyasztva tej, így mikor nem sikerült, akkor azt adtam oda kisfiamnak cumisüvegből.

Ezután még kétszer volt mellgyulladásom. Melegzuhany alá be és masszírozni a mellet, de nem ott, ahol a csomók vannak! Ezen is túl voltam. A császárseb begyógyult. A kisebesedett mellbimbó viszont sehogy sem akart múlni, és már két hónapja szoptattam reggeltől estig, estétől reggelig. Elkezdtem YouTube videókat nézni, hogy milyen szoptatási pózok vannak, hátha ez már segít. Kenhettem én a legjobb bimbóvédővel, az se segített.

Végül a hónaljtartásban szoptatás volt a kulcs, egy hét alatt jobb is lett. Azóta is, 16 hónapja szoptatok. Igaz, már csak egy mellből, mert ahogy elkezdtük a hozzátáplálást, meg is jött a menstruációm, és nem fogadta el már, csak az egyiket. Nem mondom, hogy nem lenne jó, ha elválasztaná magát, de ennek az időszaknak is vége lesz majd egyszer.

Csillag

Szoptatással kapcsolatos posztjainkból:

A csecsemős nővérek miatt ment el a tejem

Hogy lehet ilyen béna, még szoptatni sem tud...

Leszúrtak, mert nem tudtam, hogy kell mellre tenni a babát

Szoptatással kapcsolatos összes posztunkat itt találod>>>