A mi történetünk a férjemmel amolyan romantikus filmbe illő, barátságból lett szerelem, és remekül megvagyunk, négy éve együtt, és elmúltunk egyéves házasok is nemrégen. Mindig is terveztünk közös családot, ha jól emlékszem, már az első hónapban is téma volt köztünk a gyerekvállalás. Azt azért jó, ha tudjátok, hogy autoimmun betegségem van, ami szerencsére épp passzív fázisban van, „babakompatibilis” gyógyszerekkel van kezelve, így azon a téren minden rendben.
Ahogyan az lenni szokott, az esküvő után bele is vágtunk a „babaprojektbe”, előtte még csináltunk mindketten egy tisztítókúrát gyógyteák segítségével, hogy minden méreganyagot kihajtsunk a szervezetünkből. Az első hónapokban lelkesen bújtam a mindenféle blogokat, cikkeket arról, hogyan segítsük a fogamzást, mik a terhesség első jelei, még egy Pinterest-táblát is nyitottam a témában.
Teltek a hónapok, és nem történt semmi... Pontos ciklusaim voltak mindig, éreztem az ovulációmat minden hónapban, és a mensim kezdetét is mindig tudtam, mert ugyanúgy jelzett a szervezetem. Volt, hogy késett pár napot, szerintem akkor, amikor rástresszeltem már az egész témára. Körülöttem egyre több barátnőm lett terhes, én meg irigykedve néztem a gömbölyödő pocakjukat, és igyekeztem nem mutatni, hogy én mit nem adnék egy kis hányásért, ha azt a bennem növekvő kis magzat okozná... Tudom, tudom, nem vagyok normális!
A közeli barátaim és a családom is tudta, hogy próbálkozunk, és nagyjából fél év kellett, hogy besokalljak lelkileg, és nagyon lehangolt lettem. A nőgyógyászom se akart velem addig semmit kezdeni, amíg a „bűvös” egy év le nem telik, merthogy 28 évesen még ennyi az, amit várnak, mielőtt vizsgálódni kezdenek. Az ember lánya meg próbáljon nem megkattanni attól, hogy egy éven keresztül nem sikerül az, ami nekem személy szerint gyerekkorom óta nagy vágyam, hogy ANYA LEGYEK! Elkezdtem hát járni kineziológushoz, és voltam asztrológusnál is, hogy megtudjam, mi lehet az oka, hogy ennyire nehezen érkezik az első gyerekünk. Nekem segített, és azóta is rendszeresen megyek oldásokra, így egyre jobban meg tudok békélni azzal, hogy első kisbabánknak még nem jött el az ideje. Elég spirituális beállítottságú vagyok, talán ezért vagyok még észnél, és nem lettem alkoholista vagy depressziós a folyamatos kudarcoktól.
Nagyon embert próbáló megélni a folyamatos sikertelenséget úgy, hogy a környezetedben mindenki azt mondja, hogy „áhh, még csak 6/7/8/9 hónap telt el, az nem sok” vagy „légy türelemmel, nem kell sietned, még fiatal vagy"”...Tudjátok van az a pillanat a filmekben, amikor a főhős kitör, mint egy vulkán és nekiront az ellenfélnek, és elkezdi fojtogatni, ütni-verni... Na, néha ez játszódott le nekem is a fejemben szemrángás kíséretében! Csajok, az ismerősök fejébe kell ültetni jó mélyre, hogy ilyet nem mondunk olyannak, aki épp küzd azért, hogy gyereke legyen! Könnyű ezt kívülről egy legyintéssel elintézni, mi meg épp értéktelennek/szánalmasnak/kevésbé nőnek/tehetetlennek érezzük magunkat!
Aztán vannak a ciklus különböző szakaszai - az én megéléseim a következők -, nyilván ez is szubjektív:
1. Mensinek vége, hurrá, lehet kezdeni a sűrű összebújásokat, figyelni a testemet, lelkesedni minden babás dologért, és gyűjteni a Pinterest-re a pin-eket, mert azokból sosem elég.
2. Éljen, megvolt az ovulációm, most jön a két hét, kissé nehézkesen cammogó várakozás, de nagyon reménykedek, és minden apró kis tünetet rögzítek a ciklu követő applikációmban, no, meg olvasom a cikkeket a témában.
3. Megjött az újabb mensim... Két napig agonizálok, és megfogadom, hogy a következő hónapban nem élem ennyire bele magamat a dologba. Nincs semmi babás blog, ki se nyitom a Pinterest-et, mindenki hagyjon békén!
4. Hurrá lement a mensim, újabb akcióóóóóóó!!! *fogja a fejét, mert már megint ugyanazt csinálja.
Így telt le szép lassan, nagyon lassan az egy év, és végre kezdődhettek a vizsgálatok! Hát, ez amolyan keserédes, mert bár történik végre valami „nyomozás” fizikai szinten, de nem jó érzés, hogy eljött ez a pont is.
Most épp a 14. hónapban járunk a „projekttel”, és a férjem túl van a kiskatonák vizsgálatán, szerencsére nála minden szuper. Nálam egy ún. „meddőségi panel” vérvétel készült el jó pénzért, de a drága nőgyógyászom éppen nyaral, szóval majd augusztusban kiértékeli, én meg addig bújom a netet, kérdezem az egészségügyis ismerőseimet, hogy mit látnak a leleten. Ha mindent rendben talál, akkor jön a petevezeték-átjárhatósági vizsgálat. Nem feltétlen szeretném ezt, bár az unokatesómnál pont ez hozta meg az első babájukat, mert jó kis tisztítást is végez az a kontrasztanyag, amit bevezetnek oda. Szóval ki tudja... A lényeg, hogy lelkileg jobban viselem, ettől még nem várom kevésbé a gyermekünk fogantatását, de a kineziológiai oldások nekem rengeteget segítenek.
Zizibogyó
Másnak is akadnak problémái a teherbe eséssel
Endokrinológus segített teherbe esni
A harkányi gyógyvíz segített teherbe esni
Két és fél éve nem tudok teherbe esni
Meddig lehet még gyerekem?
Kiderült, miért nem tudok teherbe esni
