A szükséges három hónap várakozás után elkezdtünk újra próbálkozni. Sajnos a félsz bennem volt, van most is, hogy ha össze is jön, mi lesz ha…
Mikor a terhesség után másfél éve még sehol semmi, elmentem egy másik orvoshoz magánúton, aki fiatal, de nagyon profi, nővérem ajánlotta. Elmondtam neki mindent, egyből voltak javaslatai: homeopátiás csepp maradjon, szedjek mio-inozitolt, menjek el 3-21 napos vizsgálatokra, cukorterhelésre.
Ezek meg is történtek. Kiderült, hogy a magas a TSH-m (erre kaptam gyógyszert, hogy pótoljuk a pajzsmirigy hormont), a prolaktinom kétszerese a maximális határnak (erre is szedek gyógyszert), és a cukrom a terhelésnél leesett, míg az inzulinom felment. Javasolta, hogy egy endokrinológussal is beszéljem meg a dolgokat, lehet, hogy erre is kell gyógyszert szedni. Mindenesetre diéta-mozgás, vitaminok. Végül úgy jöttem el akkor az orvostól, hogy diagnózis: három olyan hormonproblémám van, ami önmagában, kezeletlenül meddőséget okoz…
Az endokrinológus azt mondta, hogy még nem javasolja a cukorbetegségre való gyógyszer szedését, várjunk vele. Diagnózis: Hashimoto thyreoiditis szindrómám van, hyperinzulinémiával, hyperprolaktinémiával. Köszönöm szépen! Asszem egy is elég lenne, de három kedves kis nehezítő tényezőt is kaptam, hogy teherbe essek. Persze tudom, vannak, akiknek ennél nagyobb bajai is vannak. De hát mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.
Újabb munkahelyem lett, és itt nagyon jól érzem magam. Egy év alatt tudtuk csak beállítani az értékeimet a kívánt értékekre, amelyek optimálisak a teherbe eséshez. Sajnos azért is húzódott, mert nem mentem vissza időben az orvoshoz, ugyanis anyukám hirtelen rosszul lett 2017 novemberében, elkezdett sokat hányni, szédülni. A lábait két hónapja nagyon fájlalta. Decemberben (miután hiába hívtuk ki a háziorvosát majd egy ügyeletes orvost) mentőt hívtunk és bevitettük a sürgősségire.
Kiderült, hogy májdaganata van. Másnap már alig volt magánál, nem beszélt. Újabb vizsgálatok… Aprósejtes tüdődaganat máj és agyi áttétekkel. A harmadik napra kómába zuhant. Azonnal átszállították a megye másik kórházába, hogy megműtsék az agyát. Három daganatot operáltak ki. Két nap múlva felébredt, jól volt, de nem volt a régi önmaga… Megmondták, hogy készüljünk a legrosszabbra, a 4. stádiumban van. Így telt a karácsony. Minden időt, amit csak tudtam, vele töltöttem. Január elején egy vizsgálatnál, amire alig bírtuk becipelni, kiderült, hogy a csontjaiban is van áttét. Pár napra rá idegrángásos rohamot kapott, újra mentő, sürgősségi… Másnap lebénult a jobb fele, hazavittük, gondoztuk, de csak rosszabbul lett. Végül kértük a befektetést a kórházba, bíztunk benne, hogy akkor hátha még kicsit jobban lesz. De nem lett. Hat nap múlva (január 24-én) tüdőgyulladással és újabb áttétekkel végleg elaludt.
A szívem szakadt meg ott akkor, ahogy láttam utolsó nap. Mintha az énem egy részét is elvesztettem volna. Éreztem a déli látogatásnál, hogy már hiába mondom, délután jövök, Anya, nagyon szeretlek, már nem felelt, küzdött minden egyes lélegzetért. Az, hogy mit érez ilyenkor egy gyerek, hogy látja haldokolni az anyukáját, az elmondhatatlan. Fáj, nehéz, lángol bennem a düh, mérges vagyok az egész világra, főleg a dohánygyártókra, és mindenkire, aki most is szívja. Még őrá is, miért nem szokott le, pedig ezerszer kértem… Most is minden egyes nap hiányzik, még mindig hihetetlen, hogy nem látom őt már többé.
Szóval így nehéz volt belevágni újra a babaprojektbe. Kellett megint két hónap, hogy egyáltalán rávegyem magam, érdekeljen valami, betartsam a diétát, szedjem a gyógyszereimet.
33 éves vagyok jelenleg, három és fél év próbálkozással, beálltak az értékeim, az orvos írt fel peteérés-serkentő gyógyszert (nagy rábeszélés után, mert alacsony is vagyok, és nem tartja szerencsésnek az alkatommal az ikerterhesség esélyét. Ez a gyógyszer felerősíti az ikerterhesség esélyeit.), a második hónapnál tartok. A 13. napon voltam ultrahangon, és azt mondta, hogy három pete érett meg és lökődött ki (amúgy csak egy, vagy kettő szokott lenni). Elvileg időben pont jókor voltunk együtt, úgyhogy most a reménykedés és a „áhh nyugi, ebből még nem biztos, hogy lett baba, van időnk” állapot között ingázok. Egyébként ez a kúra nagyon fájdalmas tüszőrepedést okoz nálam, fogaimat összeszorítva épphogy ki tudom bírni fájdalomcsillapító nélkül. Ha nem muszáj, nem mérgezem magam. Úgyhogy most a „türelmes” várakozás idejét éljük.
Ha a három kúra alatt nem esem teherbe, akkor utána jön a laparoszkópos műtét. Nem szeretném, úgy érzem, igazán megvagyok enélkül is, úgyhogy jó lesz, ha végre belehúz a szervezetem, és nem dolgozik ellenem.
G.
Endokrinológiai problémákról itt olvashatsz még:
Endokrinológus segített teherbe esni
Azt mondták, ilyen értékek mellett nem eshetek teherbe
A terhesség alatt derült ki a pajzsmirigybetegségem
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
