Igenis érdemes küzdeni az anyatejért!
2021 tavaszán született meg a kislányom. Szülés után kiderült, hogy befelé forduló a mellbimbóm, így nem fogok tudni természetesen szoptatni. A kórházban kaptam bimbóvédőt, és azzal szépen szopizta is az előtejet a kislányom. A covid miatt két nap múlva már haza is mehettünk, otthon pedig beindult az igazi tejem, nem volt gond. Legalábbis ezt hittem.
Az első hét végére a kislányom egyre nyűgösebb lett, hamar bealudt a cicin, de letenni nem lehetett, mert felébredt és azonnal újra éhes volt. Rájöttünk, hogy hamarabb elfárad a bimbóvédő miatt nehezített szopizásban, minthogy jóllakna. Jött a kérdés: egyáltalán elég-e neki a tejem? Fejtem egyet, közben pedig a férjem vett tápszert, hogy legyen mivel pótolni, ha kell. 40 ml jött le három óra után. A „nagykönyv” szerint ennek simán elég kellett volna lennie, ám az én kislányom nem a „nagykönyv” szerinti átlag: lehúzta a 40 ml tejet, aztán még 40 ml tápszert is, cumisüvegből. Onnantól kezdve először mindig szoptattam, aztán ha elfáradt, akkor jött a tápszer. A tejem kb. a fele étkezésére volt elég.
A második hét végéig ment ez így, utána már szoptatni sem tudtam, mert egyik napról a másikra elutasította a bimbóvédős mellemet. Próbáltam persze mindent, amit csak lehetett: bimbóvédő nélkül szoptatni; először fejni, és amikor már megindult a tejcsi, akkor szoptatni; félálomban szoptatni; hamar szoptatni, mielőtt még igazán éhes lenne; masszírozást és egyéb kihúzó-praktikákat, de semmi nem vált be. A vége az lett, hogy sok szomorkodás és sírás után eljutottam a belső gyászban arra a pontra, hogy el tudtam engedni a szoptatást. És ekkor tudtam a második legfontosabb részére koncentrálni az etetésnek: a tejcsire.
Innentől kezdve nem próbálkoztam már komolyan a szoptatással (kb. heti 1-3 alkalommal azért még megpróbáltam, de 0 sikerrel, így egy pár hét alatt teljesen elmaradt). Helyette a fejés lett a fő irány: először nap közben háromóránként fejtem, éjszaka pedig ahogy a kislányom ébredt. Látszott, hogy nő a tejtermelésem, de nem elég gyorsan. A kislányom hihetetlenül nagyétkű volt, 3-4 hetesen már 750-950 ml-t evett minden nap. Ekkoriban 350-450 ml-t tudtam fejni egy nap.
Itt meg kell jegyezni, hogy 3070 grammal született, arra tippeltünk a férjemmel, hogy be akarja hozni a „lemaradást” a többi babához képest. Mivel növögetett a tejcsimennyiség, de nem elég gyorsan, átálltam a nap közben kétóránkénti fejésre. Igen, ez azt jelenti, hogy fél óra fejés, másfél óra szünet. Éjjel pedig egyszer keltem fejni, egy idő után már nem a kislányomra, hanem magamtól, mert ő elkezdte átaludni az éjszakát 7 és fél hetes korától (igen, tudom, piszok mázlista vagyok).
A kétóránkénti fejés meghozta az eredményét: szépen fokozatosan növekedett a tejmennyiség, a kislányom 10 hetes korára utolértem, azóta nem eszik tápszert, csak tejcsit. Nagyon érdekes, hogy 4 és fél hónapos, de az étvágya megmaradt a 3 hetes szintjén, ma is 7-800 ml-t eszik naponta, nem volt 3 hónapos korában sem nagy ugrás. A kétóránkénti fejés miatt pedig annyira megjött a tejem, hogy elkezdtem a felesleget lefagyasztani, illetve visszavettem nap közben 3-4 órára a két fejés közti időt. Már nem pánikolok, ha egy fejés kimarad, ha máshogy jön ki a nap ritmusa, mert mindig van a hűtőben pár száz ml tejcsi, és már több mint 6 liter a fagyasztóban is.
Mindez így összefoglalva nem tűnik nagyon vészesnek. De a töredékét sem tudtam volna megcsinálni a férjem nélkül. Nagy szerencsénkre majdnem mindig home office-ban dolgozik (az első 3 hónapban havi 2 bejárás, köszi, covid!), így amikor éppen egyszerre kellett fejnem és pelenkáznom, fejnem és altatnom, fejnem és etetnem, fejnem és bármi mást csinálni, akkor ő hűségesen tette a bármi mást. A vezeték nélküli füles lett a lett a legjobb barátja, így a meetingek közben is tudott mindent csinálni. És éjjel is, amikor én próbáltam szoptatni, de csak a könnyeim folytak a babámra, ő melegítette a tejet, a tápszert, biztatott, hogy ne essek kétségbe, hiszen együtt bármit megoldunk. És persze a legfontosabb, hogy fantasztikus babánk van. Nem nyűgös, nem hasfájós, jókedvű és boldog baba, sokat játszik, nevet, folyton ügyesedik és okosodik. Gyönyörű és fantasztikus. Így vagyunk mi hárman egy boldog kis család.
Monyómami
Szoptatással kapcsolatos cikkeinkből
Több mellgyulladás után, sebes bimbókkal is szoptattam
A csecsemős nővérek miatt ment el a tejem
Hogy lehet ilyen béna, még szoptatni se tud?
