Annyi szülésről olvastam, hogy gondolom én is leírom az enyémet, hogyan is zajlott és miként bántak velem. Angliában. Rémtörténeteket hallottam az angliai terhesgondozásról, de miután átéltem azt kell, hogy mondjam, hogy újra végigcsinálnám itt. A terhesség alatt nem fordítottak rám túl sok figyelmet, rendszeresen jártam szülésznőhöz akivel barátságosan elbeszélgettünk a közérzetemről, de soha nem vizsgált meg hüvelyen keresztül. Hallgattuk a baba szívhangját, a kötelező teszteket megcsinálta, elmentem 3 ultrahangra és slusszpassz. A 39 héten gyanúsnak vélték a magas proteint a vizeletben, a magas vérnyomást és vizesedést. 2-3 naponta mérték. Eljött a kiírt időpont. Semmi nem történt. A 40+6. napon (szerda) beküldtek a kórházba. Nagyon unatkoztam, de egész nap jöttek, méricskéltek, szívhangoztak és mindent rendben találtak. Pénteken azt mondták, beindítják a szülést.
Hajnalban meg is indultak a fájások, de 5-kor azt vettem észre hogy leálltak. Úgyhogy lógó orral vissza is feküdtem aludni. Reggel még egyszer beindítottak, na és akkor már igazán beindult. Párommal sétáltunk föl és le. Csókolóztunk mert állítólag segít, és komolyan segített! Annyira cuki volt, szegénykém annyira izgult értünk! Fél 11-kor már alig tudtam átsétálni a szülészetre. Azonnal a kezembe nyomták a gázt, de nekem az semmit nem ért, úgy nyüszögtem, mint egy tehén. Egykor burokrepesztés, és utána eléggé vinnyogtam. Saját kis szobában voltam, szerencsére a párom volt bent meg a szülésznő. Lassan de biztosan tágultam. Ötkor megkérdezték, hogy kérek-e epidurált, én pedig minden elvemet félredobva mondtam, hogy hozzák, de azonnal, máris!
Hatkor aláírtam a papírokat, beadták az epidurált. Én azt mondtam, hogy egy csokor virágot küldök, annak aki ezt a cuccot feltalálta! Ezután ettem egy csokis muffint, és jóformán mosolyogva figyeltük az összehúzódásokat a monitoron. Első körben megtapasztaltam, hogy milyen gyorsan kimegy az epidurál hatása, szóval a másodiknál meg utána cselesebb voltam, hamarabb kértem az utánpótlást, minthogy kiment volna a hatása. 10 körül hüvelyen keresztül vért vettek a babótól (megkarcolták a fejét), és mondták, hogy szegényke elég stresszes, lehet császár lesz. És hogy arccal fölfelé van. Mi, hogy nincs arccal lefelé fordulva?
11-kor mondtam, hogy szerintem itt baba lesz lassan. Jött két szülésznő, meg egy asszisztens, előkészítettek és először csak nyomogatni kellett, aztán meg igazán nyomni. A baba nem jön... Megpróbálták a vákuumot, nem segített. Végül gyors helyi érzéstelenítő és vágás, majd fogóval rásegítés (na, azt éreztem így is, basszus). Kint a baba feje, és pár másodpercre rá ki is csusszant. Nem tudtuk lány-e vagy fiú, csak mikor visszahozták, akkor mondták, hogy SHE is OK. Nem vették el megfürdetni meg semmi. Amikor kivitték, kitisztították a fülét, orrát, gyorsan megvizsgálták hogy minden rendben van-e vele és visszaadták nekünk. Gyönyörű kislány, első perctől kezdve imádtam!
Megtörölték, de nem nyomták azonnal a víz alá, ami nekem különösen tetszett. Amint visszahozták, cicire tettem és szopott is a kisangyal. Leoltották a neonfényt és egy kis hangulatvilágítást hagytak. Ott hagytak minket hármunkat egy kis időre. A párommal csak sírtunk és sírtunk az örömtől. Nagyon hálás vagyok a nővéreknek és mindenkinek, hogy nem vették el ezt a pillanatot tőlünk. A szülésznő visszajött és mondta, hogy várnom kell egy órát, míg előkészítik nekem a műtőt összevarrásra, ugyanis van bent egy anyuka császárral. Úgy is lett, kb. egy óra múlva jöttek értem. A párom maradt ott a babánkkal. Feltörölték a szobát, hoztak egy kis ringatható ágyat a babónak. Mielőtt varrtak, megsimogatták a combomat, hogy érzek-e valamit, mondtam, hogy igen. Kaptam még egy epidurál feltöltést. De a törlésnél igazán feljajdultam, mert éreztem. Kaptam még egy érzéstelenítőt (ez valami más volt) és összevarrtak. Majdnem két órán keresztül varrtak, szóval elég gázos lehetett odalent. Viszont mindenki nagyon pozitív volt és mondták, hogy a műtét jól sikerült, és idővel minden összeforr. Visszavittek a kisszobába a páromhoz és a babánkhoz. Mind a hárman elaludtunk. Párom a földön egy matracon, a babó a kiságyban.
Hanna
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
