15. hét
Mindjárt itt a karácsony
Nagyon szalad az idő. El se hiszem, hogy mindjárt itt a félidő. Na meg a karácsony. Valahogy ez a hangolódás most se nagyon sikerül. Hallgatunk karácsonyi zenéket, kinn vannak a kisebb díszek, égősor az ablakban, de még nem kapott el az ünnepi hangulat. Általában ez nálam mindig úgy van, hogy szentestére ér el, addigra vége a karácsonyi hajtásnak, az ajándékok kitalálásának, beszerzésének és csomagolásának, a fa díszítésének, a menü megfőzésének, és akkor végre megszáll a nyugalom és tudom élvezni a pillanatot. Az újév most se fog különösebben meghatni, évek óta anyukámékhoz megyünk arra az estére, elmenekülni a megvaduló emberek elől, akik úgy érzik, ez az a nap, amikor kötelező kivetkőzni magukból és őrjöngeni egyet az utcákon. Én erre annyira nem vágyom, főleg nem kismamaként. Nekem tökéletes lesz egy jó beszélgetés, társasozás és alvás.
Szopja az ujját
A Nagynak születésétől fogva megvolt az a szokása, hogy szopja az ujját. Na, nem ám a szokásos hüvelykujjas típusú ő, neki a középső ujja kellett. Amit háromnaposan kiegészített a gyűrűsujjával, és így a kettőt szopizta egészen mostanáig. Ez egy nagyon fontos része volt az életének, mindig is nyugtatónak, később pedig altatónak is használta. Én megmondom őszintén, cseppet sem bántam, hogy van valami, amivel el tudja magát altatni, és nem én kellek hozzá. Pontosan tíz hónapos kora óta nemcsak nappal, de éjszaka is egyedül altatja el magát. A kicsi gyerekek vagy ujjat szopnak, vagy cumiznak, valahogy nekem ez természetes, így a leszoktatás gondolata sem merült fel bennem.
Azonban jött a motoros baleset a múlt héten, amikor is a fogorvos megmondta, hogy csak pépes étel, és se cumi, se ujjszopás a fogai érdekében. Én meg elkönyveltem magamban, hogy ez az, amit nem tudok megoldani, még ha cumizna, az lenne a könnyebbik eset, azt nem adnám oda és kész. Csakhogy az ujjait nem tudom elvenni, nincs mit tenni, vagy így is meggyógyul a foga, vagy nem. Azért vettünk a gyógyszertárban körömrágás elleni ecsetelőt, azzal kentük estére az ujjait, és persze többször elmondtuk, hogy a doktor néni megmondta, hogy „a bibis szád és a beütött fogacskáid miatt most nem szabad szopizni az ujjadat”.
Leszokott az ujjszopásról
Láttuk a szemében, hogy érti, mit mondunk, hogy ez egy olyan „aha, értem” pillanat, bár úgy voltam vele, ha érti is, félálomban úgyis folytatja, hiszen ezt szokta meg. Csakhogy azóta, hogy elmondtuk, egyszer sem vette a kezét a szájába. Legalábbis úgy nem, hogy azt mi láttuk volna. Biztos sok összetevője van ennek: ha próbálta is eleinte, biztosan fájt, rossz ízű volt a keze, és persze anya és apa megmondta, hogy nem szabad. Azóta kétszer is láttam, hogyan altatja el magát, a kezeit felemeli és nézegeti, majd két kézzel birizgálja a haját, aminek a vége az, hogy elalszik. Ezt azért nehéz megfigyelnem, mert eddig csak úgy aludt el, ha egyedül is hagytam a szobában, de a héten kétszer is úgy alakult, hogy anyósomnál kellett altatni napközben, ahol nincs kiságya, így a nagy ágyon fektettem le. Ott viszont nem hagytam egyedül, nehogy leessen (balesetekből erre az évre ennyi éppen elég is volt), és közben meghatódva figyeltem, hogy tényleg nem piszkálja a száját, így megmaradt a remény, hogy teljesen meggyógyulhatnak a fogai.
Meghalt imádott kutyám
A héten tragédia is történt a családban. Az első naplóimban említettem a kutyámat, aki a szüleimnél lakik, és sürgős műtétre volt szüksége. A műtét után teljesen felépült, olyan jól volt, mint akinek még műtétje sem volt. A tölcsért is szépen viselte a nyakán, és boldog volt, amikor megszabadult tőle. Szépen evett és ivott, sétáltak anyukámmal, amikor volt rá lehetőség (amúgy a kertben élte napjait). Sajnos azonban vasárnap, teljesen váratlanul örökre elaludt. Le se tudom írni a fájdalmunkat. Nálunk minden kisállat családtag, elvesztésük, olyan, mintha rokonunk halt volna meg. Nehezen dolgozom fel a hiányát, és nehéz nem átadni magam a gyásznak és a szomorúságnak, mert ólomsúlyként nyomja a szívemet, de Mini Pötty miatt nem tehetem meg, hogy magamba zuhanok. Persze napjában többször is elpityeredek, és reggelente úgy ébredek, hogy a kutyusunk körül forognak a gondolataim, de próbálom elterelni a figyelmem.
A babával minden rendben
Mini Pöttyel úgy érzem és gondolom, hogy minden rendben van, napjában párszor bekopogtat, bár érdekes, hogy nem érzem őt annyival többször, mint amennyit gondoltam, hogy ilyenkor már érezni fogom. Szeret trambulinozni a méhszájamon, és néha rúg egyet (inkább ez még csak bökés), de ennyi. Különösebben nem izgulok miatta, mert tudom, hogy nagyon nagy még a helye és nem biztos, hogy a hasfalam felé bököd, de azért várom már, hogy ennél intenzívebb mozgásban is legyen részem.
Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket!
Krikett
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
