Eseménydús volt ez a hét. A családból már csak apukám nem tudta a nagy hírt. Anyukámmal nagyon jó a kapcsolatunk, szó szerint még a peteérésemet is számon tartotta. Most, hogy tudta, nekikezdünk a próbálkozásnak, lehetetlen lett volna előtte letagadni, hogy kétcsíkosat pisiltem. Aztán anyósom is megkapta a hírt szülinapi ajándék gyanánt. Végül a hétvégén apukámnak is elmondtuk a nagy hírt, így végre mindenki tudja és örül, boldogan várja Mini Pötty születését.
Kedden az ultrahangot is megjártuk a férjemmel (addig anyukám volt a gyerekfelvigyázó, mivel a kórházi ultrahangra gyereket bevinni nem szabad), és a legfontosabb dolog ki is derült, van szívhangja a kb. 7,4 mm-es kis embriónknak. Jaj, nagyon aranyos volt, ahogy a hatalmas petezsák szélén ücsörgött és csak úgy pulzált a kis szívcsövével. Azt nem tudjuk, miért ilyen nagy a petezsák, csak sejtjük, keresett is a szonográfus hölgy még egy lakót, de egyelőre nem láttunk senkit. Lehet, hogy Mini Pötty a hatalmas kégliket szereti, neki így kényelmes, ki ne lenne ezzel így? Mivel több mérést is végzett a hölgy, és minden alkalommal más eredmény lett, így pontos dátumokat még mindig nem tudunk, a papíromra egyelőre június 8. került, de a 12 hetes genetikain majd mondanak valami véglegeset. Ez most azt jelenti, hogy a terhességem a 6. hét végén-7. hét elején tart.
A keddi napra kaptunk még egy rossz hírt. Anyukáméknál lakó kutyusomnak életmentő műtétet kellett még aznap csinálni, így a férjem rohanhatott segíteni, emelni és bepakolni az autóba a 65 kg-os kutyát. Szerencsére a műtét jól sikerült, mára már a kutya köszöni, szuperül van, nem nagyon érdekli, hogy minden női nemi jegye odalett. Mi pedig nagy segítségnyújtásunkképpen kicuccoltunk a nagyszülőkhöz, és most éppen innen írom a naplóm második fejezetét. Mivel anyukám Rómában csavarog a család másik részével, így apukámnak kellett segíteni a kutya körül, meg úgy amúgy is, nehogy éhen haljon. Jó, sokat én se tettem ez utóbbi érdekében, csak annyit, hogy minden nap hoztam a közeli kifőzdéből némi ebédet magunknak. Úgy alakult, hogy a férjem is itt van velünk, bár leginkább csak esténként, de mi ennek is nagyon örülünk, hiszen az eredeti terv szerint csak ketten jöttünk volna a Naggyal.
A rosszulléteim nem javultak, ami nem túl jó, hiszen egésznap csak feküdnék vagy hánynék. Az álmosság talán kicsit enyhült, de azért egész jókat alszom még mindig napközben is. Enni tudok, csak az utolsó falat után teljesen felkavarodik a gyomrom, aztán vagy kijön, amit ettem, vagy nem. Az éjjeli alvás így, hogy a macskánktól jó messze kerültünk, jobbak lehetnének, de mégse, mert itt meg a kutya miatt nem alszom. Kapott egy jó nagy tölcsért a nyakába, hogy ne tudja piszkálni a varratot a hasán, ami nagyon jó, de szegényem mindennek nekimegy vele. Azonban a napok múlásával rájött, hogy hasznos is tud lenni ez a szerkezet a fején, ugyanis profin lehet ásónak használni és túrni vele a földet. Áhh, már csak nevetek az egészen, és nem is értem magamat, minek akarok én aludni, úgyis tudom, hogyha megszületik Mini Pötty, pont ugyanígy semmit nem fogok aludni. Talán ideje már most hozzászokni.
Szerdán pedig irány a nőgyógyász, hátha mond valamit arra, hogy miért olyan nagy az a zsák és titkon remélem, hogy még elküld egy 9-10. hetes ultrahangra is, hogy lássuk, szépen fejlődik továbbra is Mini Pötty.
Előzmények: Nappal hányok, éjjel pisilni járok
Ez a második terhességem. Mivel ebbe szeretnék részletes betekintést engedni, talán úgy lenne igazságos, ha azért említést tennék a Nagy születéséről is.
Tovább>>>
Krikett
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
