Ez a második terhességem. Mivel ebbe szeretnék részletes betekintést engedni, talán úgy lenne igazságos, ha azért említést tennék a Nagy születéséről is. Az 5. héten fellépett rózsaszínes folyástól kapott pánikrohamot leszámítva igazából problémamentes terhesség volt. Amolyan igazi rózsaszín ködös, csillámpónis az egész. A szülés már kevésbé volt szép élmény, talán egyszer azt is megírom, de még a mai napig dolgozom fel az ott megélt eseményeket.
A terhesség
A terhesség nagyon korai szakaszában kezdek neki a terhesnaplómnak. Ennek egy nagyon egyszerű oka van, bánom, hogy nem vezettem az első alkalommal is naplót, és most nem szeretnék emiatt később újfent bánkódni. Emiatt lehet, hogy sosem fogja méhem gyümölcse ezt a naplót olvasni, hiszen a nagynak nem tudok ilyennel szolgálni. De majd még meglátjuk, mit hoz a jövő, nem teszek elhamarkodott ígéreteket.
Hogy hol is tartok most? Őszintén nem tudom. A szülésem előtt és után se volt rendszeres a ciklusom. Szülés után 7 hónappal jött meg először a mikulás, utána volt, hogy 26 napra, és volt, nem is egy alkalommal, hogy 52 napra. Az utolsó időszakban mintha kezdett volna körvonalazódni egy 36 napos ciklikusság, de sose fog már kiderülni, hogy ebből lett volna-e tényleges rendszeresség vagy nem. Szóval valamikor a csoda olyan 19-24. ciklusnap között történt. Majd biztosat csak az ultrahang méreteiből fogunk sejteni vagy tudni. Ezek alapján most 6-7 hetes terhes vagyok. A számításaim alapjául az első pozitív terhességi teszt szolgált, valamint a naptáram.
Hogy vagyok most? Szörnyen. Egy hete folyamatos émelygésem van, néha hányással tarkítva. Álmos vagyok szinte a nap minden percében. Roppant hálás vagyok a Nagynak, amiért nap közben 2-3 órát alszik, és az éjszakákat már 10 hónapos kora óta végigalussza, így tudok elég sokat pihenni, amikor ő is, mégis oly kevésnek érzem ezt jelenleg. Persze az éjszakai 2-3 pisijárat se segít abban, hogy kipihenten ébredjek.
Se a macskánk, aki éjjel szintén 2-3 alkalommal úgy dönt, ideje az egész családnak felkelnie, ezért minden erejét beleadva egy sorozat óbégatásba kezd. Na, nem ám olyan édes kiscicanyávogás ez, és nem is az a cuki macskanyekergés! Igazi, idegeket borzoló, mélyhangú kandúr óbégatás. Persze rajtam kívül soha senki nem ébred fel rá, de engem az őrületbe kerget vele. Amúgy imádjuk a cicát, sose adnánk oda senkinek, de ilyenkor azért elsuttogom neki, hogy vigyázzon, mert lassan kívül tágasabb, aztán ott lehet majd óbégatni.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első ultrahangon már túl vagyunk. Igaz ezt csak azért csináltatta meg az orvosom, hogy lássa, nem méhen kívüli-e a terhesség. Szerencsére nem az, és láthattuk Mini Pöttyöt, a teljes 3,6 mm-es petezsákjában. Legalábbis remélem, hogy ott van benne és szépen fejlődik. Jövő kedden kiderül, ugyanis akkor lesz az igazi 0. terhességi ultrahang vizsgálatom.
Krikett
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
