Velem hétéves koromban történt meg. 16 éves koromig azt hittem, ez normális, ennek így kellett lennie. Az akkori páromnak szégyellve vallottam be. Ő egyébként most már a férjem, és nem vetett meg ez után, ahogy elmondtam.
Az unokabátyám volt az isten nekem, a minden, nem tudtam, hogy amiket tesz, az nem jó. Az időm nagyrészt a nagyinál töltöttem és vele, mert anyáéknak mindig útban voltam. A mama bízott benne, ha kettesben maradtunk, hisz összenőttünk, jól elvoltunk.
Aztán hétéves koromban vakációm alatt elkezdődött. Egyre sűrűbben követelte, hogy az elsötétített szobában horrorfilmeket nézzek vele. Ha elfordultam, lekiabált, vagy erősen meglökött, így már nem tiltakoztam. Persze figyelt arra, hogy a mama ne vegye ezeket észre.
Aztán egyik délután hátramentünk az ólba, hogy mutatni akar valamit. Vele mentem, mert bíztam benne. Leültünk a földre, majd elővette a nemi szervét. Azt mondta, nagyon jó kislány vagyok, és be kell kapnom, amíg nem jön belőle friss tej. Sajnálom, de szebben nem tudom megfogalmazni.
Megtettem, hisz kislány voltam. Nem tudtam, hogy ez rossz. Hogy ez nem normális. Utána valami súgta nekem ez még se volt olyan jó. Persze a család ahelyett, hogy kicsit utánanéz a dolgoknak, csak kiabált velem, hogy megváltoztam, és kezelhetetlen hülye gyerek lettem...
Felnőtt, tinifejjel már tudtam, ez zaklatás, és a gyerekkorom ő is tönkre tette. A mai napig megbélyegezi a szexuális életemet ez, de hál istennek a férjem nagyon megértő, és támogató, nem erőltet semmit.
Megpróbálom magamban lezárni, de ha visszaemlékezek, undorodok magamtól, hiába tudom, hogy nem voltam ebben hibás.
19 voltam, amikor a mama kórházba került. Két év után találkoztam vele és anyával is. Ő hál isten hamar lelépett. Tudni kell, anyám bántalmazott gyerekkoromban, és sose szeretett...
De bevallottam neki, elmondtam. A reakciója tudatosította bennem: a férjem az új családom, nincs szükségem a hamis családomra. Anyám annyit mondott faarccal: sejtette.
Lányok, ha veletek ilyen történik, és csodás család vesz körül titeket, de ha nem is, akkor kérjetek segítséget! Mondjátok el, mi történt veletek! Hogy segíthessenek túlélni!
valaki
Te is érintett vagy?
Ha úgy érzed, elég a hallgatásból, ha úgy gondolod, segítene, ha legalább névtelenül kiírhatnád magadból azt, ami régóta mardos belülről, ha könnyebb lenne sorstársakkal megbeszélni a történteket, mi meghallgatunk! A bezzeganya@bezzeganya.hu címre írhatsz nekünk, diszkréten kezeljük a beérkező üzeneteket.
Kapcsolódó cikkeink:
Arra ébredtem a altatásból, hogy a betegszállító a mellemet fogdossa
Erőszakot tettek rajtam a szülőszobán
Egy erdőbe vitt és megerőszakolt a párom
Ordítom, hogy ne bánts, de ő csak üt tovább ököllel
Nyolcéves koromtól molesztált egy rokonom
