Eszter vagyok 28 éves, háromgyermekes édesanya. Nemrég egymásra találtunk egy másik hölggyel egy cikk kommentjeinél, ami a szexuális zaklatásról szólt. A történetünk ugyanaz hét és fél év eltéréssel.

Velem 2012 szeptemberében történt. Húszévesen teherbe estem. Fiatalok voltunk, mindketten állás nélkül. Nem tudtuk megtartani. Ugyan fájó szívvel, de a terhesség-megszakítás mellett döntöttünk.

Egy pesti kórház nőgyógyászati osztályán történt a műtét. Amikor kitoltak, már ébredeztem, de nagyon kótyagos voltam. Egy betegszállító állt mellettem a folyóson. Valamit mormogott, de nem emlékszem, mit. Egyszer csak éreztem, ahogy a kezei becsúsznak a takaró alá.

Elsőre olyan volt, mintha egy orvos vizsgálná a mellem. Fel se fogtam akkor, hogy miért vizsgálódnának ott egy ilyen műtét után. Amikor rendesen magamhoz tértem, már a szobában voltam. Akkor állt össze a történet, hogy mi is volt ez igazából. A lehető legkiszolgáltatottabb helyzetben lettem szexuális zaklatás áldozata.

Nem szóltam senkinek. Egyrészről biztos voltam benne hogy senki se hinne nekem, másrészről elég szégyen és trauma volt számomra ez az egész. És ez az ember pont ezt használja ki. Hogy magatehetetlenek vagyunk és szégyenkezünk. Így mélyen magamba temettem a történetet egészen tegnapig.

Megláttam egy cikket egy 15 éves lányról, akit megpuszilt az 55 éves masszőre. Sokan írtak kommentbe hasonló történeteket. Pár mondatban én is leírtam, velem mi történt. Ma reggel üzenet várt rám egy hölgytől, akivel idén márciusban ugyanez történt. Az első gondolatom az volt, hogy lehet, hogy ez az ember még mindig ott dolgozik. Közel nyolc év alatt senki nem mert szólni. Biztos vagyok benne, hogy számtalan nővel megtörtént.

Ennek a hölgynek a története még jobban megrázott. Nem önszántából került a műtőbe. Elvesztette a kisbabáját. Egy ilyen fájdalmas élethelyzetben ez még borzalmasabb lehetett. De ő mégis bátrabb volt, mint mások. Mert szólni. Nem akartak neki hinni.

Aztán kapott egy ígéretet, hogy ez a betegszállító nem fog kettesben maradni többet senkivel. Vajon így történt? Figyelnek rá? Ha igen, meddig? Hogy lehet, hogy nem bocsájtották el? Annyira felháborodtam ezen, hogy a másik hölgy beleegyezésével megírtam a történetünket. Remélem, messzire jut. Biztos vagyok benne, hogy még sokan vagyunk. Talán a tömegnek nagyobb hangja lesz...

Eszter

Te is érintett vagy?

Ha úgy érzed, elég a hallgatásból, ha úgy gondolod, segítene, ha legalább névtelenül kiírhatnád magadból azt, ami régóta mardos belülről, ha könnyebb lenne sorstársakkal megbeszélni a történteket, mi meghallgatunk! A bezzeganya@bezzeganya.hu címre írhatsz nekünk, diszkréten kezeljük a beérkező üzeneteket.