16 hónapos volt a fiam, amikor kiszáradás miatt infúziót kapott (evészavaros, de az ivás is kritikus). Belgyógyászatra kerültünk, be akartak tenni minket egy hatágyas szobába - szerencsére megkérdeztem, hogy milyen betegséggel vannak ott gyerekek. Hányás, hasmenés, szomszéd szobában influenza. Na, ott én lettem a hisztis és problémás anyuka, mert közöltem, hogy akkor saját felelősségre hazaviszem.
Az orvos hihetetlen kedves volt (és amúgy a nővérek nagyobb része is), a végén egy sérült, nem beteg kislány mellé kerültünk, lecsorgott az infúzió, ami után hazamehettünk. Még három napig kellett bemennünk, de utolsó nap már nem kapott infúziót.
Az a nővér, aki felvett minket, nekem szegezte a kérdést, hogy mi a gyerek kedvenc étele. És amikor mondtam, hogy olyan nincs, úgy nézett rám, mint a véres késre. Mondtam is, hogy a beutalón is ott van, hogy az evészavar ambulanciáról küldtek minket.
Első nap végén valamiért kiszedték a branült, ami hiba volt. Egy nem kedves nővér rajtam kereste másnap. Mondtam is neki, hogy ne nézzen már ennyire hülyének, hogy kiszedem a gyerek kezéből! Ezek után negyedszer (második nővér, de mindkettő kedves volt) sikerült az újat jó helyre szúrni.
Ha nem nyitom ki a szám, szerintem pár hónapra beköltözünk. A kiengedés eredeti feltétele a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása volt.
Á.
Gyerekkórházról tapasztalatokat itt olvashatsz:
Tizennyolcszor szúrták meg a 8 hónapos babát
A kicsik lelkével is foglalkoznak a gyerekkórházban
Flottul megy az orrmandulaműtét a Heim Pálban
Hárman fogták le a 7 hetes kisfiamat a vérvételhez
