Az egészségügy olyan, amilyen. Szerencsére vannak olyan kórházi dolgozók: orvosok, nővérek, gyógytornászok, sőt, még takarítónők is, akik lelkiismeretesen és végtelen empátiával kezelik a betegeiket, és valóban mindent megtesznek a gyógyulásukért. Ez a hozzáállás pedig egy gyerekkórházban különösen fontos. Judit egy Facebook bejegyzésben mesélte el a budapesti Heim Pál Gyermekkórház neurológia osztályán szerzett tapasztalatait, és azt szeretné, ha minél többen tudnának azokról a lelkiismeretes dolgozókról, akik lánya gyógyulását segítik.

Tíz napja van Zsófi kórházban. Szeretnék nektek néhány embert bemutatni a sokat szidott magyar egészségügyből.
Itt: Heim Pál Gyermekkórház, neurológia
- A két fiatal mentős, akik még azon az első, borzalmas éjszakán szállították a lányomat a kórházból MR vizsgálatra. Végig viccelődtek vele, hogy oldják a feszültségét, visszatérve pedig nem hagyták rögtön ott, hanem még bementek vele a következő, igen fájdalmas beavatkozásra, hogy továbbra is bátorítsák.
- A doktornő, aki otthonról jött be valamikor éjfél körül, hogy Zsófit megvizsgálja és felállítsa a diagnózist, és aki szakmailag olyan magas színvonalat képvisel, hogy a tünetek alapján felülbírálta az MR eredményt, megismételtette a vizsgálatot és neki lett igaza.
- A bájos rezidens doktornő, aki alig tűnik idősebbnek a lányomnál. Mosolygós, kedves, lelkiismeretes, alapos és annyira jófej, hogy kíváncsi Zsófi írói vénájára is, el szeretné olvasni az írásait és még a fiúkról is lehet vele beszélgetni (nem nekem, a lányomnak!).
- A főnővér, aki elmesélte, hogy sokszor volt már a másik oldalon, sokszor volt betegként kórházban. Talán ezért közelít végtelen empátiával a kis betegekhez, mélyen átérezve helyzetüket. Hogy kicsit színesebbé tegye Zsófi napjait, kerített valahonnan egy tévét, ami – ha tévéműsorokat nem is lehet nézni rajta – videokazettákat lejátszik. Tiszta retro!
- A nővér, aki nevetősre díszíti a vacsorát és virágot farag az almából, hátha még egy ilyen nagylánynak is mosolyt tud ezzel varázsolni az arcára.
- A gyógytornász, aki pontosan tudja, mekkora szerepe van abban, hogy a lányom teljesen felépüljön, minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében, vidámságával, optimizmusával pedig lelket önt gyerekbe, szülőbe.
- A kórház masszőre, aki egyben talpmasszőr(!!!) is. Magas, életerős, szimpatikus férfi, aki viszont belőlünk csak körvonalakat lát. Gyerekkorában vesztette el látása 95 százalékát és elmondta nekünk, hogy ritka szembetegsége miatt teljesen meg fog vakulni. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – végtelen nyugalom és emberség árad belőle, szívét-lelkét beleadja a kezelésekbe.
- A kórházi tanár nénik (ki hitte volna, hogy ilyen is van!), akik nemcsak Zsófi agyát tornáztatják, de a lelkét is folyamatosan ápolják.
+1 : A takarító néni. Pont 70 éves, megkérdeztem. A múltkor mondtam neki, hogy én még ilyen tiszta vécéket nem láttam kórházban, meg is köszöntem a munkáját. Először a döbbenet ült ki az arcára, mintha nem is értené, mit beszélek. Majd könnybe lábadt a szeme és így szólt:
- Ezért kapom a fizetésem, angyalom!

A Facebook bejegyzésre, melyet közel 14 ezren osztottak meg, Dr. Nagy Anikó, a kórház főigazgató főorvosa is reagált:

„Kedves Judit, nagyon köszönjük a kedves szavakat. Talán a legfontosabb dolog jelent meg az írásban, az, hogy az egészségügyi dolgozók erejükön és megbecsülésükön túl is szívvel-lélekkel, a hitük szerint dolgoznak és ezt is észre kell venni, nem csak a problémákat. Zsófinak mielőbbi teljes gyógyulást kívánok sok szeretettel.”

Neked is van olyan, egészségüggyel, orvosokkal, nővérekkel kapcsolatos történeted, amit megosztanál a Bezzeganya olvasóival? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu emailcímre, hogy valódi képet kaphassunk a hazai egészségügyi ellátásokról.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?