Nagylányom 2012. november 5-én született délután 15:02 perckor 3100 grammal és 51 centiméterrel, de kezdjük az elején. Párommal úgy éreztük, itt az ideje, hogy bővüljön a család. Januárban elkezdtünk próbálkozni, mert hát sosem lehet tudni, mennyit kell várni a kis csodára, na, nekünk semmit, rögtön elsőre sikerült.
Teljesen problémamentes volt a terhességem, nem volt semmi rosszullét, jól voltam végig. November 3-ra voltam kiírva, de a kiscsaj nem akart jönni, így a fogadott orvosommal (akkori osztályvezető főorvos) megbeszéltük, hogy hétfőn (november 5.) be kell feküdnöm a kórházba, és megindítja a szülést. A kislányom úgy gondolta, hogy na, azt már nem. Hajnali fél 3-kor elkezdett szivárogni a magzatvíz, amire én azt hittem először, hogy pisilnem kell, na, de nem akart elállni, ekkor már tudtam, elkezdődött a buli.
Párom felébredt, de mondtam neki, hogy aludjon nyugodtan, majd szólok, ha menni kell. Fél 8-ig húztam otthon, akkor szóltam, hogy lassan induljunk. Ittam még egy lightos kávét és elindultunk. A kórház tőlünk kocsival három perc. Szülésznőm már bent várt minket, bevitt a szülőszobába, megvizsgált, a magzatvíz még akkor is folyt. Egy ujjnyira voltam nyitva akkor még csak.
Kaptam betörést, és akkor már be jöhetett a párom is. Dokim is megérkezett a vizit után, végig velem volt. Hiába kaptam oxitocint, nem nyíltam semmit. Fél kettőkor három ujjnyira voltam csak nyitva, ezért kézzel tágított a doki. Hát ezt nem kívánom senkinek. Tolófájások még sehol, és már fél három volt, ekkor monda a dokim, hogy nyomjunk. Hát én nyomtam, de nem történt semmi. Majd a kislányom szívverése lassulni kezdett, és a ctg sípolt. Akkor úgy döntöttek, műtő, majd délután 3:02- kor felsírt a kis hercegnőm. Amíg engem varrtak, addig apa kivitte megmutatni a családnak, mert már mindenki várta a híreket.
Nálunk nincs őrző, így egyből a szobámba vittek át. Egy órával később hozták a lányomat és már cicizett is. Kedden délutántól kezdődött a kálváriám. Nem éreztem jól magam, szóltam is a nővérnek, aki megmérte a lázam: 39,5 volt. A lányomat el is vitték rögtön, nem szoptathattam. Vettek vért, kiderült, fertőzésem van. Így voltam három napig, addig nem láttam a lányomat. Vizsgáltak, volt ultrahang is, és azt mondták, minden rendben van, nem tudni, mitől kaptam fertőzést.
Orvosom nem volt, mert egy konferenciára ment kedden délelőtt, és nem is jött vissza, csak következő héten hétfőn. Akkor már egy hete bent voltam, és senki nem csinált semmit. Megnézett, kiszedte a varratot, a sebem szép volt, nem azzal van a gond. Majd jött a manuális vizsgálat, és akkor nyomott ki belőlem egy véralvadékot, ami a méhszájba volt szorulva, és attól volt a fertőzés. Akkor jött a kezelés, háromszor átmosták a méhemet, utána megint vizsgálat. Mivel akkor már minden rendben volt, kaptam antibiotikumot, amit még itthon kellett szednem és haza engedtek.
Az orvosok, nővérek és csecsemősök hozzáállását inkább nem részletezném. Úgy bántak velem, mint egy darab ronggyal. Akkor azt mondtam, hogy soha többet nem szülök, és mégis. De ez már egy másik történet.
Sissyke
Császármetszés után másoknak is voltak gondjai:
Felszakadt a sebem császármetszés után
Három hónapig éltem elfertőződött császársebbel
Császármetszés után kínszenvedés a gyermekágy
