Kispanda - korábbi történetét,  más írásait, például a húsvéti nyuszisat, már olvashattátok az elmúlt hónapokban - kicsivel korábbi naplószerzőnk, Anna után lett terhes. Nem hetente, hanem trimeszterenként foglalta össze a várandósságát, amit egy szüléstörténettel koronázott meg. A három trimesztert  csütörtökönként lehet majd olvasni, majd az utolsó rész utáni vasárnap a szüléstörténetet.  Innentől az ő naplóját olvashatjátok.

Szóval eljött a nagy nap, várva várt 6. hét és az időpont a Maszat-lesre. El sem hittem, hogy épp, hogy stratégiai helyre került az ultrahang fej már ott is volt.

Bevallom, rettegtem, hogy nem, hogy keresni kell, de rossz helyen van, vagy egyáltalán nincs és valami egzotikus, a világon harmadszor tapasztalt komplex hormonbetegség lépett fel a csodás autoimmun csomaggal kézenfogva, ami téves tüneteket produkál. De nem, a helyén van, látszólag teljesen egyedül, szikhólyag, amibe erősen kapaszkodik Maszatka. Doki egy nappal kevesebbre számolja, mint az applikáció, de az applikáció amerikai, és végül is, levonható a következtetés, hogy ők a háborúzáshoz értenek és nem a „nőügyekhez”.

Megnéztük az értékeket, amit az endos dokim kért első labornak, minden a helyén, és hogy mennyi a HCG? Nos, a terhesség korának megfelelő összes. Feltehettem minden butus kérdésemet is. Egyszerűen nem beszélünk eleget a koraterhességekről, hiába guglizok, hiába van már szült barátnőm… nekem sajnos kielégíthetetlen az információ-igényem, és a gyakorikérdéseken talált válaszokkal kapcsolatban pedig szerintem érthető módon vagyok kissé kritikus. Doki persze megnyugtatott, teljes anatómia előadás keretében elmagyarázta, hogy biztos, hogy a méhszalagjaimat érzem, és elmondta azt is, hogy mit nem szabad, hogy érezzek, illetve abban az esetben soron kívül azonnal jelentkezzek. Azt is elmondta, hogy mindent szabad, de mértékkel. Nyilván nem a korábban már feszegetett dohányzási szokásaimra gondolt, viszont egy fél pohár bor alkalomadtán, illetve a szexuális élet nem tilos. Mindent csinálhatok úgy, ahogy eddig. Mondjuk erőemelés edzésre attól még jelenleg nem fogok visszamenni.

Megbeszéltük a továbbiakat, és persze, hogy a nyolcadik héten kontroll, akkor már Maszatkának rendes szívműködése is lesz, most csak némi áramlási tevékenységet lehetett látni.

Maszatka másnap új jelét adta létezésének. A ténylegesen mért 6+0-n megérkezett a hányinger és a hányás is, mint valami svájci vekker. Jövőnk záloga kifütyül engem a cigimmel, a kávémmal és a főztömmel is. Ropi van cola zeroval.

Sajnos én sem járhatok mindig mindennel magánba – pedig milyen kényelmes is az! Imádom, azt kapok, amiért fizetek, gyorsak, kedvesek (pedig ezt igazán elnézem azért cserébe, hogy hatákonyak). Éééééééés nagyon gyorsan rádöbbentem, hogy miért szeretem a háziorvosi dolgaimat anyámra bízni – azon kívül, hogy utálok telefonálni vadidegenekkel – én ennyire életunt embert még nem… hallottam telefonban!

Pedig egy viszonylag fiatal doki vette át a praxist, szerencsére ritkán van vele dolgom, anyám mikor irat gyógyszert, feliratja az enyémet is, ha épp nem jutottam el endokrinológushoz, a vérvételeimet pedig a hatékonyság miatt ugye magán úton intézem, meg mindent, amit csak lehet, mert én nem vagyok hajlandó fél évet várni egy időpontra.

Egyszerűen felháborító a helyzet a közegészségügyben (holott igazából azért is fizetek és nem is keveset)! Szóval ismerve a helyzetet, meg amilyen kis mikromenedzser vagyok és mindenen túl szeretnék esni időben, fel is hívtam a házidokit a beutalókért, aki sosem találjátok ki: elkezdett kötekedni. Mi indokolja a korai EKG-t? Őhm… autoimmun pajzsmirigy betegség? Hát… végülis… És azt sem hagyta, hogy végig mondjam mi kéne a vérvételesre, csak felírta az alapot. Úgyhogy, ha lemaradt valami, azt kénytelen leszek magánban pótoltatni. Tényleg azt hittem kibírom egyszer a kerületi SZTK vendégszeretetét… De máris kételkedem.

Egyelőre örülök, hogy a vércsoport meghatározást megcsinálják nekem szépen állami alapon, mert igazából az volt az egyik erős indok, hogy nem szeretnék most magánba menni, mert nevetséges ára van, miközben biztosan tudom, hogy mi a vércsoportom (véradó vagyok), a másik pedig az, hogy a magánlabor honlapján nem találtam az egyik kért vizsgálatot, a wassermann-t, ami ha jól tudom a szifilisz vizsgálat.

A 7.-ik hetet végig drukkoltuk (baráti körben volt egy hetedik heti vetélés és nagyon aggódom). Vége lett a szabimnak és nem a legkellemesebb körülmények fogadtak vissza. Magával a feladattal nincs gond, a mennyiséggel sem. Irodai munkám van, viszonylag békén hagynak, szóval a határidős feladat mindig inkább pozitív stressz. Na most a teljes nyári uborkaszezont bepótló negatív stresszt is kaptam.

Valamint azonnal le is buktam, mert az egyik elöljárót berendelte a főnököm és eme elöljáró szokása, hogy üvegszámra locsolja magára a parfümöt – ami normál esetben nem zavart volna ennyire, hisz egyébként egy kellemes illatról van szó, bár ekkora mennyiséget mindenképp illetlenségnek találok feltenni, szóval amint beléptem mellé az irodába köszönés helyett, nyilván nem tehetek róla, de öklendezni kezdtem és (hello hormonok) csípősen megjegyeztem, hogy ezt lejjebb lehetne tekerni, majd elmentem hányni.

Egyébként sem vagyok a szíve csücske az említett elöljárónak, hát most… hagyjuk is mi következett, mert a konkrét idézeteket nem bírná el fehér papír. Konkrétan végigbőgtem a hetet otthon a páromnak, hogy én nem akarok ilyen ember mellett dolgozni – annyira, hogy egyik nap megfeszült a hasam és egy délutánra az összes tünetem elmúlt.

Annyi nyugalmam akadt, hogy megkaptam szépen sorban a leleteimet, nagyjából minden rendben volt, a lényeg, hogy a hepaB és a szifilisz negatív, a vércsoportom még mindig az, ami eddig, és nagyjából csak vérszegény vagyok.

Képzelhetitek mennyire vártam a 8 hetes kontrollt! Na most nem láttam azonnal a babát a képernyőn, ahogy bekerült a helyére az UH fej. Aztán megtaláltuk. Szabályos, méretének megfelelő, és nagyon kis szapora (164-es) szívverése volt. Meg is könnyeztem a pillanatot. Nem tartott sokáig az idill, a doki felfedezett egy felszívódó félben lévő hematómát is. Remek, azt hiszem tudom is mi lesz a neve a kis dögnek! A leleteim és az UH alapján azt mondta a doki, hogy minden rendben, a prothombint ismételjem meg, a hematóma pedig arra jó, hogy felidegesítsen, szedjem tovább a progeszteront és kezdjük el a 2x3 magneB6-ot.

Azt mondjuk még mindig nehezen hiszem el, hogy képes volt azt mondani, hogy ez majd segít a hányingeremen. Ennek semmilyen tudományos alapja nincs.

Visszakaptam az értékelést az endokrinológustól is. A TSH-m picit emelkedett, ezért apró módosítást végzünk a pajzsmirigy gyógyszerem adagján, valamint kiírt egy csomó vizsgálatot.

Apropó hányinger és hányás. Szerencsére nem hányok vészesen sokat (1-2x) viszont a hányingerem egész nap tart és ez a 8.-ik héttel betetőzött. Szerdán el is kéredzkedtem a munkából ennek okán, és reggel sem tudok időben elindulni emiatt. A másik, ami így nem fog menni, hogy minden leletemre ráírja az endokrinológus, hogy menjek diétás szaktanácsadásra. Nos 1. évek óta IR-es vagyok, tudom mit és hogyan kéne. 2. biztos, hogy ez indokolt most? Most, amikor a dietetikus hülyét fog kapni egy olyan étkezési naplóval, amiben 11-ig tönköly ropi és egy doboz zero kóla a menü (most már ez sem, mert a kis alien legutóbb visszaküldte ezt is, aztán az ebédre evett gyrost is). Ezután eszek valamit, ami próbál mindent tartalmazni egyszerre, ami szükséges – és vagy lent marad vagy nem – aztán estig valahogy kibírom leginkább hideg, vízzel jól hígított gyümölcslével, amikor is eszek egy… szendvicset. Vagy ilyesmi. Majd hajnali 1 és 3 között forgolódok, mert ég a gyomrom.

Szóval ezek fényében tegnap leültem a főnökömmel és megkértem, hogy engedjen el home office-ra. Hihetetlen, mennyivel megnőtt a komfortérzetem itthon. Mondjuk a többi nem javult.

Aztán ez is elmúlt. Azzal, hogy kitalálták nekem, hogy változik a munkavégzésem helye sikerült olyan szintű stresszt rám tenni, hogy a következő 4 hétben csak forgott velem a világ. HO-t is visszavonták az utolsó pár napra. Ennek hatására nem sikerült békében elválnom a főnökömtől (hisz ki szereti, ha teljesen hülyének nézik), és egy jó adag hormongőzzel megfűszerezett keserűséggel érkeztem meg az új helyemre a Bolhacirkuszban. Ezt a végjátékot pedig megkoronázta az is, hogy a 12.-ik héten, amikor már arról volt szó, hogy kezdjük csökkenteni a progeszteronomat és talán megnyugodhatok, begörcsöltem és barnázni kezdtem.

Aznap reggel még minden rendben volt, a genetikai UH-n kezdtem, vettek vért, jót szórakoztunk a szonográfussal azon, hogy Maszatka belefúrta az arcát a méhlepénybe és így nem lehet megmérni az orrcsontját. Mindössze annyin szomorkodtam, hogy az apja több ezer kilométerre van tőlünk munka miatt, és lemarad erről. Aztán amikor az ebédszünetében felhívott, jól rá is hoztam a frászt a zokogásommal és, hogy küldjön pénzt, megyek vissza az orvoshoz, mert baj van.

Nem volt baj. Hála az égnek! Csak egy költséges ijedtség volt, szerencsére.

Felültem a vizsgálóágyra, UH be, Maszatka pedig táncikál bent, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A méhlepény hátul tapadt meg, lelóg, ez még változhat, de igen, okozhat barnázást. Magnézium és dupla annyi progeszteron, sok pihenés. A leleten pedig veszélyeztetett terhes BNO kód.

Na pihenés… nem mintha tudnék mit csinálni, pihenek a HÉV-en, pihenek, az irodai székemben a billentyűzetet verve, pihenek a tanfolyamon, pihenek otthon a kanapén, mert házimunkára végképp nincs erőm.

Párhuzamosan olvasom Anna naplóját és irigykedem. Én alig várom, hogy megmozduljon Maszatka. Úgy irigyeltem Annát, mikor erről írt. Számomra a megnyugvás lenne érezni végre Őt. És nem, nem Ő vonzza a megmondó embereket, hanem a dudor a felsőnk alatt. Érdekes módon egyébként csak a férfi kollégák akarnak nekem észt osztani abban, hogy terhes vagyok, szülni fogok, gyereket fogok nevelni és mikor is kéne visszajönnöm dolgozni. Az a néhány kolléganő, aki van, mosolyogva gratulál, és békén hagy.

Valamint megszűntem önálló személynek lenni, pedig még mindig csak legfeljebb jóllakottnak látszom, de kizárólag többes számban kérdezik tőlem, hogy hogy vagyok (vagyunk).

Nos, Maszatka jelenleg 15 hetes, 100gramm fölött jár, és két kedvenc helye van: a hólyagom és egy ideg a derekamban. És kis renitens, mert a legutóbbi ultrahangon természetesen keresztbe tett lábbal kellett lubickolnia. Őrzi a kis titkait.

Kispanda