Bármennyire is örülünk annak a bizonyos két csíkos tesztnek, és érezzük abban a pillanatban azt, hogy “bármit” is megtennénk, hogy utódunk egészségesen cseperedjen a pocakunkban… vannak lemondások. És persze bizonyos tevékenységeknek előbb-utóbb fizikai akadályai lesznek.
Ebben a legrosszabb… vagy legmegnyugtatóbb (?) az, hogy ez valószínűleg nem csak azokat érintik, akik bárhogy is várták ezt a pillanatot, végül gyűlölnek terhesnek lenni (igen, nekem ez teher, és nem, kicsit sem édes!). Ettől függetlenül nekem is naponta tízezerszer kell magamat emlékeztetnem, hogy a TikTokon feldobált, 38 hetesen is mosolyogva és kisimulva, full sminkben kondizó mommy-to-be-k életéből is csak annyit látok, amit megmutatnak - és az viszont messze nem a teljes valóság.
Így, hogy már én is a végén járok, és még nem tudom mit hozhat a következő pár hét, el kezdett egyre gyakrabban összegződni a fejemben a sok “híres utolsó”, amivel a terhesség jár(hat).
Valószínűleg (ha csak nem vagy gyakorló alkoholista) tudtodon kívül megittad az (egy jó ideig) utolsó alkoholos italod. Kivéve, ha te én vagy, aki az esküvőjén azért is igazi pezsgővel koccintott - mind az 1 ujjnyival - a 24. héten. És persze nincs olyan karácsonyi szezon, hogy ne igyak legalább egyszer a helyi vásárban forraltbort. Istenkáromlás…
Na ennél viszont eggyel tudatosabb utolsó lesz (ez remélhetőleg véglegesen) a cigi. Van akinek egyből megy, van akinek végig megmarad a reggeli 1 szál a kávé mellé… Nekem azért nehéz, mert megszoktam, hogy a dohányzóban folyik az igazi munka, az igazi eszmecsere, és onnan vannak a legbiztosabb infók. Teljesen antiszociális is lettem…
Apropó kávé… mondjuk ez tényleg csak időleges, de van egy pillanat, amiről szintén nem tudod, hogy eljött: utoljára bírtad meginni a kávét. Aztán, amikor a kollégákat néhány héten keresztül minden reggel elküldöd a pitébe, mert ők bizony kávét főznek, aminek a szagától, te világgá mennél, közben pedig sírsz, hogy hiányzik, és egyébként is mosott rongy vagy… nyugi, újra fogsz kávézni, bár a szokásos mennyiségből vissza kell venned. Csak annyira, hogy a baba nem tartson bent rave party-t, a kollégákat viszont ne gyilkold meg.
Utolsó nyers húst/tojást/érlelt sajtot tartalmazó menüket ugye nem is kell említeni? :) Ami viszont borzasztó: utolsó spa is megvolt remélhetőleg a múlt nyáron, mert a termál fürdő innentől fogva nem ajánlott. Se a szauna.
Mi wellness vauchert kaptunk nászajándékba, amit szívesen el is használtam volna a babymoonra, ha lenne értelme, mert már úgy megmasszíroztatnám magam és áznék egy jót, hisz itthon nincsen kád, de… na… milyen jó lesz a baba születése után egyet pihenni… vagyis na… lehet úgy pihenni, hogy otthagytad egy hétvégére a babát másra?
Utoljára bírtál ki 20 percet pisilés nélkül. Az idő pedig folyamatosan csökkenő tendenciát fog mutatni. Igen, végtelenül örülök, hogy végállomástól-végállomásig kell héveznem reggelente, mert nálunk nem létezik valós home-office, legalábbis nem a kis csupasztalpúaknak, mint én is vagyok.
Hasonló az utoljára aludtad át az éjszakát. Leginkább azért, mert éjfélkor a bébi a hólyagoddal focizik, hisz álmodban épp nem járulsz ki a hűtőhöz, hogy cukormentes túrórudit adj neki. Vagy csak, mert elviselhetetlen lesz a gyomorégés, hajnali 1 és 3 között, mert este még betoltál pár extra túrórudit. Esetleg nem is kell hozzá túrórudi, se erőspistás ketchupos pizza lilahagymával.
Ugyanitt: utoljára volt rúzs (tetszőlegesen helyettesíthető item) minden táskádban, amit lassan felváltanak a maszkok (hogy minden vizsgálatnál biztos legyen egy nálad) és a rennie-s levelek. Valamint, én nem tudom Ti mit tartotok a párnátok alatt, én rennie-t…
Utoljára volt rendben a memóriád. Ezt nem részletezem… mármint azért, mert úgysem emlékszem.
Utoljára tűrted fapofával a toxikus kolléganő mellébeszélését. Hormongőz + hülyék = elsírod magad, régen akármennyire is lepattantak rólad ezek a dolgok. A pókerarc sajnos a múlté. A minden erődet leszívó asszertivitási képességeidnek is ints búcsút.
Utoljára volt olyan a tested, amilyen. Ez rohadt ijesztő, főleg, ha nem tudsz fejben igazán azonosulni azzal, hogy a testedben épp maga a csoda megy végbe. Ja, és mindig lesz valaki “kedves”, aki emlékeztet majd erre… Végig néztem a hetente készült fotókat. Az ötödik héten volt utoljára a régi a testem. Meg úgy általában a sajátom. Már a hetedik héten látszott, amire rátett, hogy puffadtam mindentől, pedig akkoriban nem sok mindent tudtam megenni és lent tartani. Bébivel nyilván azonnal “öribarik” lettünk attól, hogy netpincérnek néz :)
És nem elég a pocak, amire még az uram is beszólt így a 32. hét közepén, hogy ez mikor lett ekkora, szerencsére ugyanezt a mellemmel kapcsolatban nem bánja… valamiért Őt az sem érdekli, hogy hatalmas és sötét lett a mellbimbóm - miközben és sírógörcsöt kapok attól, hogy úgy fogok kinézni szoptatás után, mintha két szelet parizert dobtak volna a mellkasomra. A lábam formája is eltűnt - de szerencsére a fenekem balanszban tartja a dolgokat. Legalább nem érzem azt, hogy teljesen elveszett a terhesség előtti 4 hónap powerlifting edzés, amit elég fájó szívvel hagytam ott. Ehhez hozzá jön, hogy a pocak nő, a súlyod is, a bébi is, aztán eljön a pillanat, hogy nem igazán fértek el ketten a testedben. Na ezen a ponton nekem még 9 hét volt hátra.
A pocak növekedésével arányosan megfogadod, hogy utoljára hajoltál le, innentől ami lent van, az lent is marad, amíg a párod haza nem ér. Igen… másnap reggelre az enyém belázasodott, és sajnos komolyan beteg volt, nem csak holmi férfi nátha. Mosni és az állatokat ellátni viszont muszáj. Főleg, ha nyulaid vannak, akik ilyen híresen földhöz ragadt teremtmények, ennél fogva kifejezetten alacsony magasságon laknak.
Ehhez kapcsolódik több házi és házkörüli teendő is, amit megfogadsz, hogy utoljára teszel segítség nélkül, mert nem bírod szusszal, derékkal, pocakkal, lábbal. Például ágyneműcsere. Persze, ez nagyon szép álom, de úgyis eljön a következő vasárnap, és a heti ágyneműt bizony cserélni kell. Én őszintén remélem, hogy addigra az uram rendesen meggyógyul.
Még valami: utoljára nem fájt a lábad attól, hogy sétálsz 500 métert.
Vannak ám relatív örömteli utolsók is. Utoljára menni a babaáruházba. Akár úgy döntesz, hogy havonta apránként vásárolsz, akár egyben tudod le és akkor először és utoljára kell ott járnod, azért nekem az egy furcsán különleges pillanat volt. Először “körülnézni” mentünk, hisz babonából nem akartam vásárolni, na aznap lett meg a szuper babakocsi és az első két babaülés, mert hihetetlen akció volt… az utolsónál pedig már az én kórházi csomagomba szükséges darabok kerültek a kosárba. Nagy fellélegzéses pillanat volt, hogy már itt tartunk. Aztán persze mindig kiderül, ahogy rendezed át a dolgokat, hogy mi hiányzik, vagy mit szúrtál el (nem…. igazából csak nem gondoltad át). Én nagyon büszke voltam magamra, hogy felfedeztem a Vinted baba részlegét, és fele áron tudtam csomó mindent beszerezni, gyakorlatilag újonnan. Mellszívóm is így lett. Mikrós sterilizálót is szereztem. Aztán kiderült, hogy nem jó a mikrónkba… a nagyobb mikró pedig nem jó a konyhánkba. Egy új elektromos sterilizáló pedig olcsóbb is, mint a nagyobb mikró. Na mindegy, így anyunál is van egy legalább.
Viszont: nem, babaruhából sosem az “utolsó” lesz. Akkor sem, ha végig nézve a szetteken tudod, ha hármas ikreket várnál sem kéne kétszer ráadni a babákra semmit.
Ahogy az “utoljára ezt még átrendezem itt” sem lesz az utolsó, ha jól sejtem. Még van 7 hetem hivatalosan… bármi megtörténhet.
Kispanda
