Mindenkinek ismerős a szituáció, amikor esik az eső és már háromszor gyurmáztál, négyszer építetted meg Mount Everest mását fakockákból egymás után, kétszer is hagytad nyerni a cseppségedet dominóban, és az eső még mindig esik, neked teregetni kellene, vagy ebédet kotyvasztani, vagy csak kinyújtóztatni öt kerek percre a gyermekedtől görcsbe rándult idegrendszeredet. Milyen szép álmok, ugye?
Kezdetek
Az álom elméleti síkon kezd beteljesülni, a bibi csak ott kezdődik, hogy mi lesz azzal a kis hisztis, állandóan anyáért harácsoló, csatornaszagú kis gombóccal, aki ebben a pillanatban is a nyakadba csimpaszkodva próbálja egyszerre bemajszolni azt a kovászos uborkát, amit kicsórt a hűtőből.
Megérkezik a felismerés, lágyan kopogtat elméd hátsó zugának tölgyfaajtaján, bebocsátást kér, s te jóhiszemű és azért kicsit önző anyaszamár be is engeded, s hagyod, hogy elhatalmasodjon, s a szemed helyén is ez lebegjen. Rájöttél, mi az? KAPCSOLJ MESÉT A GYEREKNEK!
Ezek után már csak arra az áhítatos pillanatra tudsz gondolni, amikor a gyermek elengedi sós lében kiáztatott, apró, ragacsos mancsaival a nyakad, és bamba csimbók módjára a kivetítő készülék elé veti magát, s ekkor beléd hasít a gondolat. DE MIT NÉZZEN?
Erősen gondolkodsz, a Szex és New York valamelyik része vagy a Mamma Mia? Esetleg valami erősebb? Nyolcadik utas a halál? Végigpörgeted a létező összes mesét, és rájössz, hogy Walt Disney nem a kétéves korosztályra tervezett, bár nyilván elég befogadó ez a réteg is. Egyébként sem akarod, hogy a gyerekből a nap végére szivárványszínt okádó csillámpóni váljon, ezért valami rövidebb, mégis hatásos művét keresed a mozgó gyermekirodalomnak.
Valahonnan egészen mélyről beugrik egy minden hájjal megkent páros – nem, nem Han Solo és Chewbacca –, amit mindenki elmondott már a gyerek születését követően, hogy
„Jajj, de sokat fogjátok még nézni”
és ekkor megint beléd hasít a gondolat: LEGYEN BOGYÓ ÉS BABÓCA!
Ahogyan Nyuszi fogalmazott valamelyik mélyenszántó részben a Micimackóból:
ÁHHHHÁÁ!
Már nyúlsz is az irányítóért, és elkezdődik az a kálvária, amiről gyermeked 18. születésnapján is csak összeszorított, csikorgó fogakkal fogsz tudni beszélni.
A Bogyó-fanatizmus
Először észre sem veszed, de kezd neked is tetszeni a dolog. Már együtt nézitek a részeket, egyiket a másik után, te is tudod már néhány szereplő becses nevét, esetleg akad kedvenced is. Ám pár hét után, durvább esetekben napok múlva varázsát veszti... számodra. Igen. Mert te felnőtt vagy, mert kajálod a változatosságot, mert mást is szeretnél végre nézni a sereg rovar és csúszómászó esztelen ámokfutásán kívül. De nem lehet. Vége a jó világnak, befellegzett a Bob és Bobeknak, nincs több Matuka meséi, csak egy van – tiszta Gyűrűk ura –, egy mese mind felett: Bogyó és Babóca.
Már nemcsak a képernyőn látod, hanem mindenhol: könyvben, újságban a környezetedben fellelhető összes médiumban. Elkezdesz Bogyós rajzokat és színezőket gyártani, Babócás asztalterítőt hímezni és kívülről kell tudnod, hogy mi történt karácsonykor a százlábúval.
Írj te is posztot!
Írd meg te is tapasztalataid, véleményed, kérdésed, történeted, meséld el, milyen volt a szülésed, hogy megy a gyereknevelés, hogy érzed magad! Írásokat a bezzeganya@bezzeganya.hu címre várunk!
Tovább>>>
A vég
A teljes végkimerültség határán megjelenik a bátor és hős lovag-apa, aki véget vet Izaura szenvedéseinek. Végleg betiltja Bogyóékat. Nem először történik ilyesmi a történelemben, hiszen láttuk már, hogy nem lehetett rockzenét hallgatni régen, vagy elég csúnyán néztek az emberre, ha festve volt a körme a suliban, idestova tíz évvel ezelőtt. Vállat vonva azt is lezártuk. Valahogy ezen is csak túlleszünk. Pár nap, esetleg hét hisztije és mérhetetlen számú szívszaggató könyörgése után azonban – ha elég következetesen kezeltük a kialakult helyzetet – elmúlik a láz, látjuk a felépüléshez vezető utat, és már eszébe sem jut a csemetének sem a katica, sem a csiga. Mármint saját kútfőből, mert ha előveszed a könyvet, vagy a lejátszási listán még megbújva ott pisszeg egy rész a rajzfilmből, vége az egésznek. Labilis, de gyógyuló kórkép, számodra pedig teljes mértékben a múlt lidércének szerepében tetszeleg Bogyó és Babóca.
Új kezdet
Aztán neked dolgod akad, a gyermek apával marad, esetleg más felvigyázó személyzettel, aki megfelelő módon képes kezelni a 21. század nyújtotta szórakoztatási eszközök valamelyikét, és rátalálnak egy új slágerre, valami frissre, valami sokat ígérő szenzációra, amelyet előtte még álmodni sem mertél... A Kuflikra vagy Peppa malacra, vagy más, a felnőtteket nevük elhangzásával is mély kómába taszító cukiságbombára.
És kezded az egészet a legelejéről, s pár könnycseppet elmorzsolva konstatálod, hogy mindez egészen addig fog számodra gondot jelenteni, míg az ipse nem fogja magát felnőtté válásának kezdetén, s ki nem röppen abból a fészekből, aminek szerves része volt húsz évvel azelőtt a kis csigafiú és a katicalány.
Nálatok ki a legnagyobb favorit?
Rambó
Bogyó és Babócáról, mesehősökről itt olvashatsz:
Amikor Bogyó és Babóca feje szétrobban
Émelyítően tökéletes Annapetigergőék világa
Gyermekkorunk kedvenc rajzfilmjei
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
