2020 július elején szültem Pécsett a Klinikán. 2020 június végére voltam kiírva az első kislányommal. Én is beleestem a Covidos szigorításokba, de azért mi még egész jól ellavíroztunk a vizsgálatok között. Nyugodt terhességem volt, rosszullétektől mentes, az esős időket éreztem meg jobban. Ctg-re jártam, persze ott a pici sose akart mocorogni, csak amikor kimentem és apa hangját meghallotta.
Már az utolsó hetekben jártunk, betöltöttem a 40 hetet. Július elseje volt, ctg-re mentem és orvosi vizsgálatra, ahol kifogtam egy nem túl kedves doktornőt, aki be akart fektetni, mert akkor éppen nem volt jó a vérnyomásom /hozzáteszem 50 fok melegben, ugye légkondi nincs/ közölte velem, ha akkor nem fekszek be, akkor meg fog halni a babám. Engem se kell félteni, közöltem vele, ha eddig jól érezte magát odabent, akkor pár napot kibír, hiszen pénteken újabb ctg, és hétfőn megindítják a szülést. Természetesen a doktornőnek nem tetszett, aláírtam a papírokat és eljöttem.
Akkor már lassan egy hónapja jósló fájásaim voltak, legalább hetente kétszer, amiket volt, hogy könnyebben de volt, amikor elég nehézkesen bírtam. Csütörtökön én még úgy gondoltam, csinálok egy vacsit, majd elmosogattam és lefeküdtem. Éjjel 11 körül kaptunk egy nagy vihart, ébresztettem párom, az erkélyről pakoljuk be a cuccokat. Éjfélkor arra ébredtem, hogy fájásaim vannak jönni szeretne a kislányom. Apát oldalba böktem, de ő olyan mélyen aludt, hogy fel se fogta, mit beszélek.
Elkezdtem számolni a perceket, majd hívtam édesanyámat, hívja a szülésznőt, hogy mi újság. Szegény azt se tudta, merre kapkodjon, hívta a szülésznőt, majd hívott engem, hogy mehetünk, várnak bennünket. Apát oldalba löktem, hogy menjen kávét főzni, én még pár dolgot bepakolok a bőröndbe, letusolok. Talán két óra lehetett, mire beértünk a kórházba. Természetesen papírkitöltés, van-e apukának szettünk, meg a szokásos. Jött egy nővérke, felvették az adataimat, és az ilyenkor szokásos protokoll... Vizsgálat, ctg.
Itt jött a hidegzuhany, mert azt gondoltam a fájások alapján, 3-4 ujjnyira nyitva vagyok. Közölte velem az orvos, hát anyuka, ez még csak egyujjnyira van nyitva. Felkerültünk az osztályra, ott újra felvették az adataimat, pizsihúzás, vizsgálatok, ctg, infúzió. Egyszer csak apa is megjelent a cuki zöld ruhájában, akkor még persze vigyorogtunk egy sort. Én közben megírtam anyukámnak hajnalban, szerintem délre meglesz a baba /én kis naiv/ mert olyan fájásaim vannak.
Többször kádban pancsolás volt, illetve labdán kellett ülnöm. Orvosok jöttek, mentek, vizsgáltak, semmi. Dél körül megkérdezték, jöhet-e a fájdalomcsillapító gerincbe. Örömködtem addig, amíg az orvos meg nem szólalt, ő nem tudja beszúrni, hív mást. A következőnek sikerült, de persze fájás közben. Maradjunk annyiban, apa elveszítette a fél kezét.
Kezdtünk egy kicsit aggódni, mert oxit nem nagyon kaptam, viszont nem is tágultam. Délután burkot repesztettek, amire közölték, gond van, mert a pici belekakilt a vízbe. Bepánikoltam, és kaptam egy kisebb sírógörcsöt. Az orvos közölte finoman, semmi gond, kapok egy infúziót, amivel átmosnak, és a picinek se lesz baja. Megcsinálták, semmit nem is éreztem.
Addigra már elkezdték az oxit nagy mennyiségben adni. Hozzáteszem akkora szerencsém volt, a nőgyógyászom aznap ügyeletben volt, és ő jött be hozzám délután. Egymásra néztünk, tudtam, nála fogok szülni, aminek bevallom, örültem, mivel ő tudta a kórelőzményeim.
Mai napig nem tudom, mi történt, de egyszer csak elájultam, és csak a gépek sípolására emlékszem, valami hideget éreztem az arcomon. Először felment, majd leesett a pulzusom, kiszáradtam. Kicsit magamhoz tértem, akkor láttam, hogy a párom törölgeti az arcomat nedves törölközővel, a szülésznő próbált visszahozni.
Bejött egy másik orvos, nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, csak megvizsgált. Mondanom se kell, ordítottam, olyan fájdalmaim voltak. Kikérte magának, minek ordítok. Párom megjegyezte, mégis mit gondol? A doki kiment és közölte, bármi történik, ne nyomjak. Bejött a szülésznő, átfordítottak az oldalamra, és tolta a következő adag oxit. Ketten maradtunk, de éreztem, a párom kezd nyugtalan lenni.
Egyre jobban azt éreztem, nyomnom kell. Negyedóra múlva idegesen benézett a doktornőm. Addigra párom már ordított, tolófájások vannak. Megvizsgált, kézzel elkezdett tágítani, majd kiment. Annyit hallottunk csak, hogy a baba beszorult, nem jó helyen van. Visszajött, és vele együtt kb. 15-20 ember, majd annyit mondott: a baba elakadt és rásegítés fog következni.
A főorvos besegített... Ő ráfeküdt a hasamra és nyomta a babám kifelé, a doktornő várta, hogy kihúzhassa. Picikém csak nem akart kibújni. Harmadik ilyen után már ordítottam: vegye ki a picit, mert már én se bírom. Annyit mondott a doktornő, nyomjak egy nagyot, ígéri, meglesz a baba.
Előkerült a vákuum és minden egyéb, illetve a doktor úr még negyedszerre belém könyökölt, és meglett az én gyönyörű kislányom. Kiderült, rövid volt a köldökzsinór, és emiatt nem tudott a picikém megszületni hamarabb. Nagy volt a sürgés-forgás. Pöttöm egészséges volt. Apa elvágta a köldökzsinórt, majd megkaptam egy takaróba becsomagolt kis szépséget. Hirtelen kiürült a szoba, a picit elvitték, engem összevarrtak. Egyszer csak újra visszahozták és kaptunk hármasban közel két óra aranyórát. Mit mondjak? Család lettünk…
B.
Olvass még szüléstörténeteket!
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
