Van egy dobozom, tele akrilfestékkel. Ecsetekkel, vásznakkal szintén fel vagyok szerelkezve. Karácsony előtt döbbentem rá: hetek, sőt, hónapok óta nem festettem. Az új, olvasatlan könyvek még mindig halomban hevernek – még a nyaraláskor sem jutottam el odáig, hogy elolvassam őket, pedig mindig viszek magammal egy-két könnyed olvasmányt. Szeretek társasozni a gyerekekkel, sőt, időnként még konyhatündérkedni is van kedvem. De ezekre mostanában valahogy ritkán volt időm…
Ennek persze én vagyok az oka. Amikor épp lenne időm henyélni, olvasni, festeni, fürdőkádban áztatni habtestem, zenét hallgatva, vagy csak heverészni az ágyon és nézni az állatsereget, valahogy mindig sajnálom az időt az efféle luxusra. Ehelyett takarítok, rendezkedek a lakásban, és le sem bírok szakadni a laptopról (munka). Mindig fontosabbnak tűnik más dolog – a meló, a lakás, bármi –, mint a „semmittevés”. Azzal mentegetem magam ilyenkor, hogy a könyvek megvárnak, a festékes tubusok nem száradnak ki, és a plafonbámulás is ráér még...
Tényleg?
Most karácsonykor félredobtam mindent, felbontottam egy üveg fehérbort és leültem a legkisebb lányommal festegetni. Két napig festettünk, közben sütöttem-főztem, kutyát sétáltattunk, valahogy a rendetlenség is eltűnt, és még olvasni is volt időm – no, meg játszani a gyerekekkel. Azt vettem észre közben, hogy amit eddig nyavalyogva, néha utálattal csináltam (főzés, takarítás, mosás, stb.), azt most más érzelmekkel végeztem. Elkezdtem élvezni, amit épp csinálok. Élveztem, ahogy a kezem alatt összeáll a vacsora, imádtam az illatokat, és örömmel néztem, ahogy percről percre tűnik el a rendetlenség - általam. A festővásznaimon számtalan szín pompázott, hasznos infókat szereztem a Hormonkontroll című könyvből is, a gyerek pedig többször elvert a Rumini társasjátékban.
Annyira feltöltődtem az ünnepek alatt, hogy azóta az jár a fejemben, hogy mostanában miért nem szántam több időt magamra. Miért volt fontosabb mindig minden, mint én, és az, hogy kikapcsoljak? Miért hajtottam szét magam, miért dolgoztam olykor 12-14 órát egyhuzamban, és miért sajnáltam az időt a "semmittevésre"?
És ezzel nem csak én vagyok így... Rengeteg anyukát ismerek, aki "képtelen" pihenni, kikapcsolni, vagy egyáltalán nem szán időt magára, pedig megtehetné (mondjuk mert van segítsége). Csak minden és mindenki más fontosabb.
Legszívesebben receptre írnám fel az anyukáknak: hetente x óra, amikor mindent félredobunk: munkát, párkapcsolati gondokat, gyereknevelést, házimunkát, elintéznivalókat - akkor is, ha egyébként élvezzük az ezekkel töltött időt. Csak és kizárólag a semmittevés, a feltöltődés a megengedett. A láblógatás, az olvasás, festés, kádban ücsörgés, horgolás, keresztrejtvényfejtés, séta, online játék, hatalmas alvás, kinek mi.
Te élnél vele? Én megpróbálom...
Tünde
Anyaságról itt is olvashatsz:
Képtelen vagyok arra, hogy életben tartsam a gyerekem?
Dolgok, amiket megbántam anyaként
Bármit csinálsz, szaranya vagy
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
