Nem vagyok átlagos. Különc vagy különleges, egyre megy, bár nekem a második verzió jobban tetszik. (Igyekszem ezt a szót elsajátítani.) Pedig néha olyan jó volna átlagosnak lenni…
Úgy kinyitni egy szekrényt, hogy nem esik ki semmi, és nem esek hasra a saját cipőfűzőmben.
A bicikliküllővel képes vagyok kibontani a sörösüveget – akaratom ellenére, anélkül, hogy észrevenném.
Ha belenyúlok a táskámba nyáron, a gyerek kesztyűje melletti nyitott sniccer mindennapos baleseteket képes okozni.
Mosódióval, mosószappannal mosok, hamu lúgot főzök, s azzal fehérítek, Domestos helyett.
Nincs ruhám, amin ne lenne egy picike anilynes festék, gipsz, vagy akrilfolt.
Itthon a konyhakövön paszpartuzok, a csempe csupa agyag a korongozástól, a nappali a gipsztől, és az étkezőasztalon festünk nyakig terpentinben a gyerekekkel ahelyett, hogy elmosogatnék…
Táncra perdülök, ha jó zenét hallok, és mezítláb megyek végig az utcán nyáron, ha úgy tartja kedvem, dúdolgatok magamban, nem zavar, ki hallja. A gyerekkönyvtárból mindig kölcsönzök egyet a magam szórakozatására is.
Furcsa vagyok?
Ami másnak szemét, én azt kiveszem a kukából, lehet még abból flakon tolltartó, vagy csak a kupakot tekerem le, s dobom egy rászorulós dobozba. A tejfölöspoharakat elmosogatom, csak hogy szelektívbe kerüljenek, komposztálok, gyógynövényt gyűjtök, szárítok.
Szeretek begyújtani a cserépkályhába, s azt simogatni, amíg melegszik.
Szeretek úszni a Bodrogban, s bármilyen természetes vízben mindegy, hogy nappal van, vagy éjszaka.
Szeretem magamra ölteni a komplementer színpárokat és felveszem a csíkosat a kockással, no, meg a pöttyössel.
Furcsa vagyok?
Egyedülálló anyu megosztaná...
Az ember életében többször választhat magának hősöket. Először valamikor a gyermeki kor kezdetén, majd később a tinédzser korszakában, ezután ha még mindig hisz a hős.
Tovább>>>
A rendszeresség az ellenségem, egy napomban sincs rendszer, s bárhogy igyekszem szabályozni magam, nem tudom. Így mikor azt mondták, a gyermekem életében rendszer kell, s csak semmi igényszerintiség, hát meg voltam lőve…
Rossz terembe megyek be, rossz helyen fordulok le. Összecserélem az intézmények naplóit, mogyorókrémmel főzök mustár helyett, rossz kocsiba szállok be… Elvarázsoltság? Lehet. Álomvilágban a felnőtt világban nem egyszerű.
Szeretnék összeszedettebb lenni, de nem véletlenül lett csak 32 éves koromra jogosítványom.
Szülőszéken szeretnék szülni, háborítatlanul, gyöngéden. Átadni magam az élet átadásnak.
Más vagyok?
Néha megjegyzik, fura vagyok. Ezért szeretem a gyerekeket, mert ők még őszinték, s ezt minden bántás nélkül mondják.
Szeretnék átlagos lenni, beilleszkedni a társadalomba, kibékülni az oktatással, a globalizációval, nem háborogni rajta, belesimulni, idomulni. Beleolvadni a tömegbe, a hátam mögé hagyni, akik addig ott nevettek rajtam.
Egy jó dolog van különcségben: van, hogy megtalálja a zsák a foltját. S van egy párod, aki bajuszos, rackákat tart, felsegíti a részeg embert, s juhászkampóra vágyik egy személytelen pénzközpontú világban.
„Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dallá válni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.”
KreálANYA
Hogy csinálják mások anyaként? Íme:
Anya titokban dézsmálja a csokit
Ha jó nő vagyok, rossz anya vagyok?
Az anyaság nem lehet szar?
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
