Két gyermekem van, egy kilenc- és egy hétéves. A kisebbik autista. A kisebb gyermekkel, ha fogászati probléma adódik, SNI fogászatra járunk. Magyarországon több fogászat is működik sajátos nevelési igényű gyermekek számára, amelyek országos hatáskörűek, ilyenkor a szülőnek az első rendelés alkalmával a gyermek sajátos nevelési igényét kell igazolnia.
Kisfiam idén április közepén kezdte mondani, hogy fáj a foga. Azt is kifejtette, hogy nem azért fáj, mert mozog, hanem, mert lyukas. Felhívtam a fogászatot, hogy a gyermek pár napja fájlalja a fogát, szeretnénk időpontot kérni, hogy megnézzék. Továbbá az asszisztens alaposan kikérdezett, hogy mikor fájlalja a gyermek a fogát, van-e láz, duzzanat, hol fáj stb.
Kiderült, hogy most személyes vizsgálatra nincs lehetőség, fotózzam le a gyermek fájós fogát, majd küldjem el e-mailben. Ezután visszahívnak.
Megtörtént. Az asszisztens mondta, hogy lyukas a gyermek foga, és jelenleg az egyetlen lehetőség, hogy altatásban kihúzzák, más beavatkozásra nincs lehetőség a koronavírus miatt. Nagyon megijedtem, eléggé tartottam az altatás kockázataitól, kaptam gondolkodási időt. Este megbeszéltük a dolgot a férjemmel, és arra jutottunk, ebbe bele kell egyeznünk, különben a gyermek foga egyre jobban fog fájni.
Közben a gyermekkel alaposan - általam készített képi megsegítéssel is – átbeszéltük, mire számíthat. (Nem ehet-ihat, vért vesznek tőle, a tű a kezében marad, hogy ne kelljen többször megbökni, elaltatják, kihúzzák a fogát, ha minden rendben, hazamehetünk.) Azt is megbeszéltük, hogy erre azért van szükség, hogy ne fájjon a foga. Tényleg volt olyan nap, mikor úgy ébredt, hogy fogászatra szeretne menni.
Másnap visszahívtuk az asszisztenst, és megbeszéltük a műtét időpontjára a következő hétfői napot. Pénteken felhívtak a fogászatról, hogy két-három órán keresztül a gyermek ne egyen-igyon, majd menjünk a kórházba, hogy a koronavírus-tesztet elvégezzék rajta.
A személyzet nagyon szépen beszélt a gyermekkel, aki együtt is működött. (Az eredmény hétfőre elkészült, negatív lett).
Hétfőn elmentünk a kórházba, ahol csak egy kísérő lehetett a gyermekkel (eleve csak én mentem volna). Miután beérkeztünk és bejelentkeztünk, a kisfiam gyorsan elfoglalhatta az ágyát. Egyedül voltunk a kórteremben. Vért vettek tőle, ügyesen együttműködött a nővérekkel. Az altatóorvos is felkeresett minket, alaposan kikérdezett a születés körülményeiről, családi anamnézisről stb. Arra is tekintettel voltak, hogy a gyermekkel együtt hozzájárulunk-e rezidensek jelenlétéhez.
Amíg a műtétre vártunk a kisfiammal a dinóival játszottunk, mesét olvastunk, rajzoltunk, illetve a telefonomon játszott egy-két memóriajátékot. 11 óra fele elkezdett nyűglődni, de ekkor kapta meg a műtét előtti bódítót. Eléggé oda kellett figyelnem, hogy ne keljen fel, mert eleinte eléggé ficánkolt, de húsz perc alatt elbágyadt. A műtőbe is bekísérhettem, és addig foghattam a kezét, amíg el nem altatták. Mikor kijöttem a műtőből, a nővér rám szólt, hogy egyek-igyak, nehogy baj legyen.
Háromnegyed óra múlva hozták ki gyermekem a műtőből. Még egy fél órát aludt a műtét után, majd fokozatosan ébredezett. Hamar élénk lett. Egy idő után már ágyban tartani volt nehéz. Műtét után az altatóorvos és a fogorvos is ellátott tanácsokkal.
Fokozatosan lehetett eleinte itatni, majd később húsleveslét is ehetett. Délután is játszottunk, a nővértől színezőt is kaptunk.
A kisfiam egy idő után közölte, hogy ez a legkirályabb kórház. Az egészségügyi dolgozók végig kedvesek, türelmesek voltak vele.
Este hazajöhettünk, szerencsére azóta is panaszmentes. Apja és testvére már nagyon várta.
Nem volt könnyű hét, de örülök, hogy túl vagyunk rajta. A kisfiamban semmi rossz élmény nem maradt.
boszika
Foggal kapcsolatos cikkeinkből
Fáj a fogam, a fogászatok bezárva - mi lesz velem?
A szabálytalan fogazat nem öröklődik!
A gyerek fogának a tisztítása a szülő feladata
Barázdazárás: mire jó és miért hasznos?
Altatásban tömték be Petya fogait
