Azon gondolkoztam, hogy sokunk a születendő vagy már megszületett gyerkőceiről ír történeteket, de arról igen ritkán olvasni, hogy mi, anyák is valakinek a gyerekei vagyunk – nekünk is van (volt) anyukánk! Az én anyukám nagyon igényelne egy kis csavargást, pláne mióta Papa elment, és egyedül maradt. Tavaly nyáron sikerült összehozni pár nap „szabadságot”, ami persze némi rákészüléssel járt, de így el tudtunk menni anyukámmal kettesben kikapcsolódni = Mamalevegőztetés.

Jól kijövünk egymással, és miért is vinném el bárhova is, ha nyűgnek érezném, vagy idegesítene…? Hogy miért kettesben, és miért nem jön velünk a gyerekekkel együtt? Ez egy nem egyszerű helyzet. Őszintén szólva bárhova is megyünk gyerekestül – Mama nélkül, három felnőtt, három gyerek a felállás. Petyaszitter(Andi) nélkül el se merünk már indulni velük, és így is mindannyiunkat leköti az egész galeri. Ezt tetőzné még a Mama! Már nem mai csirke, és egyre jobban van szüksége a segítségünkre – nehezen lépcsőzik, fogni kell a kezét, többször előfordul, hogy megszédül, és hirtelen nem tudja, hol is van, a folyamatos mosdókeresés… De nem is ez a lényeg! Azért megyünk ketten, mert akkor csak rá figyelek! Olyan tempóval sétálunk, ahogy ő szeretne, azt nézzük meg, ami őt érdekli, esetleg egy kis butikböngészés is belefér a programba…

Az előkészületekről csak annyit, hogy ezt akkor lehet „legkönnyebben” kivitelezni, amikor Ádám és Anna két hétre a Maminál és a nagybácsinál nyaral, már „csak” Petya marad. Az időpontot előre fixáljuk Andival is, mert ilyenkor három napra hozzánk költözik. Apa dolgozik - kora reggel és este, miután hazaér, akkor tud besegíteni. Előre leegyeztetjük Petya dolgait, így abszolút nyugodtan hagyom otthon őket és próbálok én is pihenni egy kicsit.

Idén Egerben voltunk, egy jó kis szállodában (ahol egyébként már családostul is jártunk már). Az első nap odaérkezés után koccintottunk egyet, és jó ideig lustálkodás volt a program. Aztán felkerekedtünk, és megnéztük a medencés részt. Némelyiknek jó meleg volt a vize, meg nem is voltak sokan - elég jól sikerült elidőznünk. Vacsorára rendbeszedtük magunkat, és egy nagyon jót ettünk.

Másnap megbeszéltük, hogy elmegyünk sétálni és megkeressük az óriáspalacsintázós helyet, amit a barátnőm ajánlott. Még jó, hogy van okostelefonom (meg hogy csak kissé vagyok béna hozzá…), így szépen mutatta, merre is menjünk. Séta közben megtaláltuk a városnéző kisvonatot, ami a Szépasszonyvölgybe közlekedett, így fel is pattantunk rá, mert pár perc múlva indult is. Gondoltuk, elleszünk ott egy darabig és majd a következővel visszajövünk…. Jó idő volt, így mire körbejártuk a pincesort, Mama mondta, hogy akkor indulhatunk is vissza, és még ugyanazzal a vonattal visszautaztunk a belvárosba.

Folytattuk sétánkat a Dobó tér felé. Találtunk egy jó kis butikot nagyon klassz ruhákkal. Még a Mamára való méretből (ami finoman fogalmazva, 4-5-6XL) is igen széles választék volt, nem is jöttünk ki üres kézzel (inkább üres(ebb) pénztárcával). És innen pár méterre megtaláltuk a palacsintázót is! Nagyon finomat kaptunk, megérte várni rá! Visszafele bementünk egy-két templomba, majd megpróbáltunk hazatalálni. Nem volt egyszerű a dolog (és valószínű, hogy nem a telefon tehet róla). Mindenesetre Mama annyit mondott, hogy akkor mai napra a túrázásos programot is ki lehet húzni! Pihentünk egyet, majd jöhetett a fürdés! Kicsit későn mentünk vacsorázni, és utána jóleső fáradsággal zuhantunk az ágyba.

Harmadik nap délelőttjére masszázs időpontot foglaltunk. Miután mindketten végeztünk, kis pihenő után újfent útra kerekedtünk. Séta közben ittunk egy finom kávét, ettünk egy jó fagyit, vettünk lottót, majd visszamentünk a szállodába. Pihentünk egy kicsit, és elmentünk halpedikűrre! Mama még sose volt (mondjuk én is csak egyszer…), és megállapítottuk, hogy csikis volt, de megmaradt az összes lábujja, és csodaszép lett a talpa! Megegyeztünk, hogy akkor ezt most kihúzhatjuk a bakancslistájáról. Este, vacsora után, megittuk a welcome drink-ünket, így hazautazás előtti este (akkor ez good bye drink volt?) és elmentünk még egy utolsót csobbanni. Reggel összeszedegettük a cuccainkat, ittunk még egy jó kávét, és elindultunk hazafele. Pesthez közel egy bevásárlóközpontos megállót azért beiktattunk, majd hazavittem anyut. Segítettem neki bevinni a motyóját, és ahogy jöttem el, odaállt elém, átölelt és könnyes szemmel a fülembe súgta: Nagyon köszönöm!

Pankuci

A szerző további írásaiból...

Anya, ebben az újságban pucér nénik vannak!

Szégyelli Down-szindrómás öccsét a fiam?

Vattacukor lett a gyerekem

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>