EGY NŐ ÉS SÚLYÁNAK VISZONYA AZ ÉVEK TÜKRÉBEN
Avagy, amikor 23 évesen örülsz annak a 62 kilónak, amit 18 évesen utáltál, és amikor 30 évesen mit nem adnál a 65 kilóért, ami miatt 25 évesen depis voltál
Bemutatkozás
Az első próbálkozások
Amikor megláttam az első cikket az új rovatban, megörültem neki, mivel rutinos diétázónak számítok. Szeretem olvasni mások tapasztalatait és végre én is összeszedtem a bátorságomat, és megírtam a saját történetemet.
14 éves múltam, amikor életemben először „fogyókúráztam”. Országunkban akkor háború volt, bombázások miatt majdnem fél évig nem mentünk iskolába, nem voltak külön aktivitások (kicsit hasonló volt a helyzet, mint most a vírus miatt), így a kamaszkor kellős közepén e 6 hónap jelentős részét a kanapén feküdve, sorozatokat nézve töltöttem, aminek meg is lett az eredménye. Átlagos testalkatú gyerek voltam, megítélésem szerint 5 kiló lehetett ez a bizonyos plusz, ami a nyolcadik osztály kezdetén engem rettenetesen zavart. Nem voltam így sem kövér, 60 kg alatt lehettem a kb. 165 cm-hez, viszont a hiúságomat nagyon bántotta, főleg, hogy többen is szóvá tették (persze kedvesen, már amennyiben ez lehetséges…) a változást rajtam.
Legjobb barátnőm abban az időben egy nádszálvékony, modell alkatú, nagyon szép lány volt, akivel a tanulásban is valamilyen szinten riválisok voltunk. Mindez, megspékelve a kamaszkori hormonváltozásokkal, igencsak megcsorbította az egyébként is ingatag önbizalmamat. Eldöntöttem: ez így nem mehet tovább, le kell fogynom, holnaptól nem eszem! Igen, az első diétám abból állt, hogy megpróbáltam pár napig nem venni magamhoz élelmet. Érdekes elgondolás volt – persze nem működött egy napig sem. Ezzel megkezdődött számomra a harc a kilókkal, ami már kb. 20 éve tart…
Testképzavar
Később persze egyre okosabban csináltam (bár sose elég okosan), tinimagazinokban olvastam módszerekről, tornákról, trükkökről. A súlyom kb. 5 kg-os intervallumban állandóan ingadozott, de én sosem voltam elégedett. 18 évesen újabb kemény diétába kezdtem, akkor már heti 2-3 alkalommal jártam aerobikozni, néha futottam is. Akkori ismereteimmel összhangban rengeteg gyümölcsöt fogyasztottam, emlékszem, egyszer 3 hétig kb. csak zöldalmán (most, IR-esként belegondolni is rossz…) és levesen éltem. Akkor látványos fogyást értem el, de persze én még akkor is nagyon kövérnek éreztem magam.
Visszagondolva itt azért eléggé a szakadék szélén táncoltam. Emlékszem, az volt a tervem, hogy egy pár napig csak almát eszem, hogy az majd jó löket lesz induláskor és majd fokozatosan visszaállok egy normál, de egészséges étkezésre. De ahogy elmúlt az a tervezett pár nap, úgy éreztem, (ki)bírom én ezt még, és lelkiismeret-furdalás fogott el, ha arra gondoltam, hogy valami mást is magamhoz veszek az almán kívül. Végül 3 hétig tartott ez az időszak, akkor is még bennem volt, hogy de folytathatnám ezt még tovább így, bírom még, de szerencsére beláttam, hogy az nem vezetne jóra… Így utólag nagyon rosszul hangzik, hogy mennyit sanyargattam magam és szenvedtettem a szervezetemet, annak tudatában, hogy mindez a célomhoz vezet majd…
Középiskolás, majd egyetemista koromban is a jojózás volt a jellemző, voltak időszakok, amikor kicsit elengedtem magam és felkúszott az a max. 5-6 kiló, majd amikor beszigorítottam, általában kisebb-nagyobb nehézségek árán, sikerült őket leadnom. Viszont már akkor is észrevettem, hogy a hízásra extrán hajlamos vagyok, a fogyáshoz meg nálam nagyon nagy erőfeszítés szükséges. Nálam nem működött a módszer, amit a szobatársam csinált, hogy egy hétig nem vacsorázott és máris lapos volt a hasa. Irigykedve néztem őt, mivel én rendszeres edzések mellett se tudtam ezt elérni, főleg nem ilyen rövid idő alatt.
Felnőttkor és az „igazi” problémák
Amikor elkezdtem dolgozni, kiegyensúlyozottabbak lettek a napjaim, valamint találtam egy edzőtermet, amit nagyon megszerettem, rengeteg időt töltöttem ott. Azt hiszem, abban a kb. 4 évben volt a legkevésbé ingadozó a súlyom, és ha nem is 100 százalékosan voltam elégedett, de ki voltam békülve a testemmel.
Amikor megismertem a leendő férjemet, kevesebb időm maradt a konditeremre, bár még sokáig rendszeresen jártam, de már nem „éltem ott”. Bár sokat mozogtunk a közös programjaim során, rengeteget bicikliztünk például, rendszeresen jártunk úszni, hétvégenként túrázni, azért ez nem helyettesítette a megszokott edzéseimet. Később kisebb városba költöztünk, ott már nem volt olyan szuper konditerem, valamint abban az időszakban rengeteg pluszmunkám volt még a főállás mellett, nem volt túl sok időm a mozgásra (persze ma már tudom, hogy ez nem teljesen igaz, de ugyebár, utólag okos az ember). És ahogy az lenni is szokott, elkényelmesedtem.
Az esküvőnkre megint bekeményítettem, sok edzés és diéta után elégedetten néztem a tükörbe az álom-menyasszonyi ruhámban. Később belekezdtünk a babaprojektbe, ami kissé nehézkesen ment, kb. másfél évet vártunk a pozitív tesztre. Ez alatt derült ki a pajzsmirigybetegségem és az enyhe inzulinrezisztenciám, amit diétával szépen szinten tudtam tartani. A terhességem problémamentes volt, 9 kilót híztam, aktív voltam, jógáztam, sétáltam. Szülés után kb. fél évvel kezdtem újra tornázni, nem volt egy nagy feladat visszanyerni az eredeti súlyomat, igaz, az nem is volt a legideálisabb (75 kg jártam akkoriban). Nem voltam megszállott a súlyomat illetően, sem terhesség alatt, sem később.
Aztán tavaly szeptemberben újra megindult a lavina… Akkor már újra dolgoztam, a kislányom pedig 15 hónaposan bölcsibe indult. Nem volt könnyű időszak, többet voltam vele otthon betegszabin, mint amennyit dolgoztam. Utólag visszagondolva, nem tudom, hogy hogy történt, vagyis én nem úgy emlékszem erre az időszakra, hogy halálra zabáltam volna magam, hogy mindig megettem volna azt, amit megkívántam (ilyen adottságokkal, én nem is tudom, hogy mi lenne, ha így élnék). De tény, hogy nem sportoltam szinte semmit, és az IR szabályait bár legnagyobb részt követtem, de egyre sűrűbben megszegtem, ami szépen lassan oda vezetett, hogy 80 kilót mutatott a mérleg…
Tavaly januárban kiderült, hogy a pajzsmirigyemen (valószínűleg) rosszindulatú daganat van. Ez eléggé villámcsapásként ért, mert semmi gyanús jel nem volt, egy rutin vizsgálat során derült ki. A pajzsmirigybetegségemről tudtam már négy éve, viszont rendszeres ellenőrzés mellett soha nem utalt semmi arra, hogy gond lehet, a mintavételt, ami után ez kiderült, is úgy ajánlották, hogy ha gondolom, végezzem el, de nem sürgős…. És hát ez lett belőle.
Szerencsére, ahogy megtudtam a rossz hírt, nagyon felpörögtek az események és három hét múlva már a műtőasztalon feküdtem. A gyanú beigazolódott, tényleg rosszindulatú volt a daganat, az egész pajzsmirigyemet eltávolították. Alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, de ebben az időszakban azért volt pár mélypontom. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen gyorsan túlestem a nehezén, különös tekintettel arra, hogy a műtétem után alig több mint két héttel kitört a covid-őrület, a műtéteket sorra mondták le... Akkor még nem is tudtam, nem is sejtettük, hogy hova fog fejlődni a helyzet.
Mindent összevetve, úgy érzem, minden szempontból pozitívan jöttem ki a helyzetből. Hittem, hogy minden rendben lesz, hogy a műtéten után nem lesz szükség további kezelésekre, és így is lett. A fejemben valami megváltozott, valami nagy hálát éreztem (nem tudom megfogalmazni konkrétan, ki felé), és úgy éreztem, kötelezettségem ezután, hogy nagyon odafigyeljek magamra, a testemre. Egyszer megúsztam egy komoly betegséget, most már úgy kell, hogy éljek, hogy azt, ami tőlem telhető, megtegyem annak érdekében, hogy egészséges maradjak. Hiszem azt, hogy az életmódunk, az étkezésünk nagyban kihat a betegségek kialakulására, ugyanúgy, mint a stressz, az elégedetlenség, stb. Igazából ezt valahol mélyen mindig is tudtam, de a hétköznapi rohanás elhalványította ennek a jelentőségét. De amikor 35 évesen közlik veled, hogy rákos vagy, elkezdesz tisztábban látni. Ekkor kezdtem bele a legújabb életmódváltásomba, ami nem csak az étrendről, és a mozgásról szól, hanem egy teljesen új életszemléletről is.
Korom: 35,5
Súlyom a diéta kezdetén: 81 kg (magasság: 168 cm)
Elérni kívánt testsúly: nehéz ezt megmondani, mert elejében csak azt éreztem, hogy a 81 kiló naaaagyon sok, és nem egészséges. Tudtam, hogy annyi már nem leszek, mint „fénykoromban”, szóval a célt valahol 65-70 kg közé helyeztem. De ez alkalommal nem voltam megszállottja a kilóknak.
A diéta neve, ha van: az IR elveit követem, de nem nevezném 100 százalékban 160 gr-os diétának. Ritkán számolok szénhidrátokat és egyéb makrokat, érzés szerint állítom össze az adagjaimat, viszont van már annyi rutinom, hogy szerintem ez nagyjából megfelel ennek.
Diéta időtartama:
2020.02.27. – ettől a naptól kezdve nem ettem a számomra tiltólistás ételeket, és újra az IR alapelvei szerint kezdtem élni. Márciusban már heti 1-2 alkalommal már végeztem egyszerű, nem megerőltető gyakorlatokat. Amennyit a műtéti hegem engedélyezett.
2020.04.01. – újra kezdtem komolyabban sportolni (futni), 3 km-el kezdtem, fokozatosan növelve a távot, októberig 10 km-ig jutottam el. Valamint a régi edzőm online aerobic edzéseit csináltam. Heti 3 alkalommal mozogtam.
2020.06.08. – a dietetikus által összeállított étrendet kezdtem használni és ekkor már 7-8 km-t futottam egy edzés alkalmával, ami bemelegítéssel, nyújtással együtt több mint 1 óra mozgást jelent.
2020. októbere – ekkorra sikerült elérnem a – 10 kilót, öröm és boldogság. Ráadásul még egy jó hírt is kaptam, az endokrinológusom a szokásos ellenőrzés során zöld utat adott az újabb babaprojektre. A műtétemkor még úgy volt, hogy jódizotópos kezelésre lesz szükségem, ami legalább egy évvel elodázta volna a kistesó tervezését, így ez a hír nagyon feldobott. Ezután, egyrészről emiatt, de kiiktattam a futást. Nem tudom, mennyire jelentene gondod a fogantatásnál, beágyazódásnál, de úgy gondoltam, inkább mindent megteszek, hogy elkerüljem a gondot.
Jött a hideg idő is és én elég érzékeny vagyok, így bár fájó szívvel, de egyelőre szüneteltetem a futást. Októberben még sokat sétáltam, egy kb. 1 hetes szakmai szemináriumon is részt vettem, ahol minden szabadidőmet sétálással töltöttem a hegyekben, minden nap összejött 15-20 kilométer. A november kicsit lustábbra sikeredett, bár kifogásom nem lehet, a munkahelyemen újra váltásokban dolgozunk, ami azt jelent, hogy heti 2-3 alkalommal kell csak bemennem az irodába. Szóval időm az igazából lett volna, be is jelentkeztem egy női jóga tanfolyamra, de ahogy elkezdtem, rájöttem, hogy az nem az én világom. Sokkal aktívabb sportokhoz vagyok szokva, a jóga nekem (még) túl lassú. De el tudom képzelni, hogy idősebb koromra majd megszeretem. Vagyis, igazából szeretném, ha egyszer ráéreznék az ízére.
Szóval egyelőre még keresem a megfelelő mozgásformát a jelenlegi körülményekhez. Gondolkodtam futópad vásárlásán, ami egyrészről jó lenne, mert nem kellene többet az időjáráshoz alkalmazkodnom. Másrészről azért elég nagy befektetés, kicsit bizonytalan vagyok abban, hogy hosszú távon kihasználnám-e (normál, szóval nem covid, valamint nem terhes és pici babás időszakban aerobic edzésekre szoktam járni), meg ugye itt a babatervezés… Az első babával másfél év után sikerült teherbe esni, az is a fejemben van, ha megint másfél (vagy ki tudja, mennyi) évet kell várni a következőre, addig azért meg kellene találnom azt a mozgásformát, amit igazán szeretek, és beleillik a babatervezős időszakba is.
Elért eredmények: - 11 kg (jelen pillanatban 70 kg a 168 cm-hez)
A módszerem részletes leírása: Mint említettem, az étrendem leginkább az inzulinrezisztensek diétájának felel meg, azzal, hogy nem számolom szigorúan a grammokat. Megesik, hogy néha több, néha kevesebb kerül a tányérra.
Amit nem fogyasztok: fehér liszt, minden, ami fehér lisztből készül, cukor, magas cukortartamú gyümölcsök (banán, szőlő, aszalt gyümölcsök), hozzáadott és rejtett cukrot tartalmazó ételek (pl. üdítők), alkohol (nagy ritkán egy kevés száraz vörösbor kivételével).
Naponta ötször étkezem, 3 fő étkezés, 2 uzsonna, az étkezések között kb. 3 óra szünet. Ez nem is jelentene problémát, ha a hétköznapjaim a szokásosak lennének, de így covid idején, otthon a gyerekkel kombinációban nem mindig egyszerű… Mindenesetre igyekszem, ha nem is tartok be mindent a leírtak szerint, de legalább keveset csalni.
Igénybe vettem szakember segítségét: az étrendemet dietetikus állította össze. Ami a mozgás részét illeti, szintén kaptam pár tippet a tanácsadás keretein belül, de az nagyon felületes volt, kb. annyi, hogy hetente legalább háromszor sportoljak, illetve ennek hiányában legyen meg a napi 10.000 lépés.
Ha végigcsináltam, a súlyomat tudtam/nem tudtam tartani: meglátjuk, ez a jövő zenéje….
Úgy gondolom, a sokéves jojózás után most talán sikerül kitartanom, és különösebb oszcilláció nélkül megtartani a súlyomat. Úgy érzem, a betegségem sokkal fegyelmezetté tett, és átértékeltem, mi az igazán fontos számomra. Ez nagyon közhelyes, de valóban így van: az egészségedet csak akkor tudod értékelni, ha már voltál beteg. Valahogy így van ez most nálam is. Tudom, hogy a kövérség nem egyenlő a betegséggel, és hogy én sem azért betegedtem meg, mert túlsúlyos voltam, viszont ugye tudjuk, hogy a túlsúly sok betegség alapja. Mindazok után, amit átéltem, úgy vagyok vele, hogy mindent meg szeretnék tenni, ami rajtam múlik, hogy egészséges maradjak.
Tisztában vagyok vele, hogy így is lehet egy rakás betegségem, de legalább a lelkiismeretem nyugodt, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem. Imádtam és most is imádok enni, de remélem, hogy mindig lesz bennem annyi erő, hogy nemet mondjak a nagy zabálásoknak, édességhalmozásnak stb. Nem akarok lemondani a finom ételekkel járó hedonizmusról, a családi és baráti grillezésekről, étterembe járásról, viszont biztos, hogy csökkenteni fogom a mennyiségeket (pl. újabban egy éttermi adag számomra két étkezésre bőven elég, szóval csak felét szoktam megenni. Annyi esik jól). Biztos lesznek majd alkalmak, amikor kivételt teszek, de mindez mellett bízom benne, hogy most már nem fogok visszaesni.
P.
Meséld el Te is, milyen módszerrel fogysz! A beszámolókat a bezzeganya@bezzeganya.hu címre várjuk. Egy kis segítség az íráshoz:
Fogyókúra szempontsor
Korom:
Súlyom a diéta kezdetén:
Elérni kívánt testsúly:
A diéta neve, ha van:
Diéta időtartama:
Elért eredmények: (kg, vagy centiméter)
A módszerem részletes leírása:
Igénybe vettem szakember segítségét:
Tapasztalatom a módszerrel kapcsolatban:
Ha feladtam időközben, az miért volt:
Ha végigcsináltam, a súlyomat tudtam/nem tudtam tartani:
Fogyókúrás cikkeinkből...
Így fogytam le 10 kilót 3 hónap alatt
Négy hét alatt fogytam tíz dekát, hurrá!
Így fogytam le 24 kilót 3 év alatt
Elég a kifogásokból! Gyerek mellett is lehet edzeni!
