Az első fiunk születése előtt komoly beszélgetéseket folytattunk arról, hogy akarunk-e igazi zseni gyereket. A pozitív hozománya mellett azt hiszem, én nagyon félteném attól, hogy ezzel az adottsággal hogyan tudna boldogulni, akár már kisgyerekként is, hisz ők gyakran zárkózottabbak, mint az átlagos gyerekek. Másrészt az itthoni oktatási rendszer sem azon alapul, hogy támogassák a kiemelkedő tehetségeket, és most itt nagyon visszafogtam magam. Persze meg lehet találni a módját a szakszerű fejlesztésnek, vannak szuper szakemberek, de valahogy mi abban maradtunk, hogy ha kérhetjük az égiektől, legyen ügyes, okos, cserfes rossz gyerek és nem kell, hogy magasan kiemelkedjen intelligencia terén a többiek közül. Kértük, a rosszaságot bizton állíthatom, hogy megkaptuk.
Találtam egy videót, ami összeszed tíz pontot arra vonatkozóan, hogy mik azok a korai jelek, amik arra utalhatnak, hogy a gyerekünk hordozza a zsenialitás nyomait. Itt megnyugodtam, az első fiam valószínűleg nem lesz zseni, pedig szuperokos, és én magamtól azt állítottam volna, de mégse. Bár megfelel pl. a tizedik pontnak, négyéves és még nem sikerült átaludnia egy éjszakát sem…
A videó az első percnél kezdi a lényegi tartalmat, és már itt szeretném jelezni, hogy érdekességként nézzétek, olvassátok. Ha találtok egyezéseket, és végül évek múlva kiderül, hogy a kis zseni mégsem lett az, akinek ez alapján reméltétek, reklamációt nem fogadok. Ha azonban jó sok pontban van azonosság, akkor vigyétek tovább az ügyet, forduljatok esetleg szakemberekhez, akik tényleg meg tudják állapítani, hogy az adott gyermek intelligenciája az átlagoshoz képest hogyan alakul.
#1
Ha már 14 hónapos kora előtt érdeklik a könyvek, lekötik a mesék, vagy már képes mondatokat alkotni, akkor nagy valószínűséggel kimagasló kommunikációs és nyelvi készségekkel rendelkezik. Ha még rövid utasításokat is képes végrehajtani, akkor biztosan nem átlagos gyerek.
#2
A tehetséggel megáldott gyerekek a pozitív és negatív érzéseiket is elég vehemensen tudják kifejezni, hathatósan tudnak kapcsolatot teremteni más emberekkel, vagy háziállatokkal is.
#3
A kis zsenipalánták szemkontaktust teremtenek azokkal, akik a kezükben tartják őket, vagy beszélnek hozzájuk, és azonnal reagálnak hangokra, eseményekre. Ezek a picik gyakran érzékenyek a közvetlen környezetükben történő változásokra, gyakran a szülők érzelmi változásait is észreveszik, ami határozott jele a megnövekedett észlelési képességnek.
#4
Korábban ült fel segítség nélkül, esetleg már 6 hónaposan állt? Ezek a picik jellemzően korábban érik el a fejlődési mérföldköveket, mint a társaik.
#5
Nagyon jól eljátszanak egyedül, esetleg náluk idősebb kisgyerekek társaságát keresik, talán picit zárkózottabbak is lehetnek az átlagnál.
#6
A makacsság esetükben az eltökéltség jele is. Ezek a gyerekek mindent megpróbálnak, hogy elérjék a céljukat veled, más gyerekekkel, és ha ebben rendszeresen sikerrel járnak, az szintén a magasabb intelligencia jele.
#7
Akár 6 hónapos koruk előtt is képesek ugyanarra a dologra hosszabban fókuszálni, és nem olyan könnyű őket egy hanggal, vagy másik játékkal kibillenteni ebből.
#8
Ezer kérdés, és ha megválaszolsz egyet, jön rögtön még legalább tíz, és adott esetben még bizonyítékot is vár a válaszodra. Vagy folyamatosan felfedezi a világot maga körül, és esetleg kibelezi az egyik plüsst kíváncsiságból, hogy megnézze, mi van belül.
#9
Nem adják fel könnyedén, és mindig valamilyen megoldandó feladata, amire újabb és újabb megoldásokat hoz, talán szokatlanokat is, illetve ezek a babák a problémamegoldás során sokkal korábban kezdenek el eszközöket használni, mint társaik.
#10
A saját korosztályukhoz hasonlítva kevesebb az alvási igényük, mert nehezebb kikapcsolni az agyukat, de ez nem befolyásolja őket, nem őrülnek meg a nap végére, mint a szimplán nem alvó gyerekek.
A te gyerekedre igaz valamelyik pont?
Anide
A szerző további cikkei:
Véres küzdelemmel nyertük meg a rák elleni csatát
Fizetünk az oviért, miközben zárva van
Nagy vírusgyilkos kísérlet, avagy miért fontos még mindig a kézmosás
Anya, nem akarok oviba menni!
Lyme-kóros lett a másfél éves kisfiam