Kisfiam egy angol nyelvű Montessori óvodába jár, amit ő is nagyon szeret, és amiben mi is úgy érezzük, hogy megtaláltuk az ideálisat, mind nevelő, mind módszer, és környezet terén. Csupa jókat tudnék csak mondani róluk. A kijárási korlátozással együtt bezárt a mi ovink is, mi pedig azóta is fizetjük a havi tandíjat.
Ha egyedi dolgot akarsz, annak többnyire ára van
A helyzetünk nem egyszerű, mert az ovi lelkét azok az anyanyelvi pedagógusok adják, akik speciális Montessori-képzés és gyakorlat után, kifejezetten emiatt a munka miatt települtek át Magyarországra. Vagyis ha őket elveszítjük, akkor nagyjából ott vagyunk, hogy egyrészt az ovi bezár, másrészt nekünk meg új ovit kell keresnünk a semmiből. Ráadásul a karantén miatt most még betekintést sem kaphatunk, hisz minden zárva. Vagyis fizetnünk kell, ha szeretnénk, hogy ők maradjanak, az ovi fennmaradjon.
Nincs egyetértés a szülők között sem
A szülői közösség is megosztott volt. Voltak, akik azt mondták, hogy ezt a díjat amúgy is az ovira szánták, így nem probléma, ha fizetni kell, kalkuláltak vele, tudják fizetni. Nekünk is ez volt az álláspontunk.
Aztán voltak, akiket anyagilag is érintett a járvány, ők egyáltalán nem, vagy csak töredék havi díjat tudtak vállalni. Azoknak, akiknek több gyereke is jár oda, tetemes havi kiadást jelent ez, náluk jött szóba főként, hogy ha nincs szolgáltatás, akkor mire fizessék a teljes díjat.
Úgyhogy az első sokk után gyorsan jött a következő is: ha bizonyos szülők kiveszik szeptemberig a gyerekeiket, akkor nemhogy csak az alap havi díjat kell fizetnünk, de még pluszban is, hogy „megmenthessük” az óvodát. Ennek a teóriának nem sok realitása volt, de azokban a napokban elég sokat kattogtunk azon, hogy mi legyen, meddig húzhatjuk ezt így, mikor kell lépnünk.
Az óvoda is próbált fogást találni a helyzeten
Az ovi sem maradt tétlen, napi videókban érkeztek a feladatok, mesék, gyakorlatok és egy kis betekintés a szülőknek arról, hogy az adott feladat mit támogat és hogyan fejleszt. De sokkal többet ők sem tudtak tenni. Ráadásul a gyerekek egy része, köztük a miénk is, magyar anyanyelvű, szeptember óta van angol nyelvű környezetben, így például a napi beszélgetés az óvó nénivel viszonylag gyorsan kudarcba fulladt, maradtak a napi videók.
Nálunk a megoldás az lett végül, hogy csökkentett havi díjat fizetünk azokra a hónapokra, amíg ez a helyzet fennáll. Így az ovi részéről hozott költségcsökkentő intézkedések és a szülők vállalása együtt megmentette az intézményt. Szuper volt, hogy az óvoda teljesen nyitottan kommunikált és nagyjából közösen jutottunk el a megoldáshoz, hogy közös tehervállalással át tudjuk vészelni ezt az időszakot. Egyelőre a jelenlegi tanidő végéig terveztünk.
Az egyik szomszédunk egy szimpla magánoviba járatja a gyerekeit. Ott nincs ez a speciális helyzet a nevelőkre vonatkozóan, mint nálunk, mégis a teljes díjat kell fizetniük erre az oktatási időszakára vonatkozóan. Fel sem merült, illetve csírájában fojtották el a szülők halk kezdeményezését arra vonatkozóan, hogy esetleg tárgyaljanak a díjakról ők is.
Néztem külföldi példákat is, hogy hogyan oldják meg az országok a hasonló problémákat, mert nem egyedi az esetünk. Angliában például lehet állami támogatást kérni a tandíjra, az USA-ban adókedvezményként lehet visszaigényelni ezt. Találtam olyan megoldást is, hogy ugyan folytatni kell a tandíjak fizetését, de biztosították a diákokat, hogy a következő tanévben nem lesz emelés a díjakban. A legjellemzőbb válasz azonban az volt, hogy meg kell nézni a szerződést. A járvány többnyire a vis major kategóriába tartozik, így az intézmények többnyire széttárják a karjukat és várják az utalásokat rendületlenül.
Na, ennél kicsit mi jobban jártunk, de már nagyon várjuk, hogy normalizálódjon a helyzet és mehessen a kisfiam újra óvodába.
Nektek van tapasztalatotok ebben a helyzetben?
Anide
A szerző további cikkei
A koronavírus-járvány maraton, amit le kell futnod
5+1 tipp, hogyan éljünk túl egy videohívást két kisgyerekkel otthon
