Nagyjából fél-egy éve elkezdtem gondolkodni egy olyan sorozaton, ami a vállalkozásról szól. A korábbi felmérések alapján ugyanis sokan olvastok ilyen oldalakat, a kommentekben is visszaköszönnek olyan tervek, amik például gyes utáni karrierváltásról szólnak, mások pedig már a megvalósításról számoltak be.

Annak ellenére, hogy számos oldal létezik, ami kifejezetten „női vállalkozásról” szól (majd megírom, miért „brrrr” nekem ez a kifejezés, még akkor is, ha remek és hasznos kezdeményezések kötődnek hozzá), és nagyon sok szakértői oldalról lehet hasznos információkat összeszedegetni, egyfajta kiegészítésnek szánom az itteni sorozatot. Mivel nem építettem üzleti modellt a témára, nincs az információ-átadáson túl célom vele, ezért nyugodtan beszélhetek olyasmiről is, ami a hivatásos szakértőknél esetleg nem fér bele – de tervezek szakértőket is hívni.

Karantén idején nem akartam senkit vállalkozásra buzdítani. Bár volt, aki akár nyerhetett is rajta üzletileg, kb. annyira lett volna etikus, mintha friss hajósvizsgával kizavarnálak a viharzó Balatonra vagy nullkilométeres jogsival beneveznélek egy autóversenyre.

No, de a karanténnak lassan vége van (nem úgy az üzleti-pénzügyi válságnak bizonyos szektorokban), és valószínűleg sokan kényszerhelyzetben is vannak, amikor valami mást kéne csinálni, mert az eddigiek nem folytathatóak, másoknak meg beillik a „csináljuk mostantól másképp” folyamatba.  És akkor jön a nulladik kérdés, miszerint:

MINEK IS AKARNÁL VÁLLALKOZNI? (és miért pont most)

Mert amíg ez nem tiszta, vagy ha olyan problémát akarsz vele megoldani, aminek valójában nem a vállalkozásindítás a kulcsa, addig nehéz elképzelni, hogy a dolog sikeres lesz.

Vállalkozásindítás motivációi – biztos, hogy ez a célhoz vezető út?

Az emberek sokféle okból indítanak vállalkozást. Egészen tankönyvi esettől az egészen hajmeresztőig terjed a paletta, és a siker egyébként néha nem ott következik be, ahol várnánk, ettől (is) izgalmas az egész. Pár esetben azonban sajnos tankönyvszerűen kódolva van a bukás – hogy te ne járj így, az alábbiakat érdemes végiggondolni.

Tényezők, amik esetében szerintem is érdemes vállalkozásindításon/vállalkozás-működtetésen gondolkodni

  • Van egy marhajó elképzelésed, ahhoz egy célod, ahhoz meg egy elég alapos terved, hogy éred el a célt – és az alapos terv anyagi oldala is biztosított, tehát nemcsak azt tudod, hogy MIT, hanem hogy HOGYAN és MIBŐL. Ha nem jön valami nagyon váratlan és felforgató tényező, akkor nagyjából sikerre vagy ítélve, de legalábbis elég sanszos, hogy a dolog többé-kevésbé működni fog.
  • Ma már nem csak házat, autót vagy macskát lehet örökölni, de vállalkozást is, sőt venni is lehet ilyesmit, működőképesen. Ha örököltél, és van terved, hogy viszed tovább (lásd első pont), esetleg van annyi szakértelmed és anyagi erőd, hogy bevásárold magad egy működő üzletbe, miért is ne tennéd meg? Némi kockázatelemzés és hideg fejű tervezés után vághatsz is bele.
  • Már régóta csinálsz valamit, ami egyre több pénzt termel, eljutsz arra a pontra, hogy képes lennél csak ebből megélni, de ehhez mondjuk fel kéne adni egy alkalmazotti állást. Fogj fülön egy tapasztalt pénzügyest, beszéld és tervezd át vele a dolog anyagi oldalát (vállalkozóként és alkalmazottként bizony erősen másféle helyzetbe kerülsz, ha megbetegszel, hitelt vennél fel, vagy egyszerűen csak működtetni kell a pénzügyi folyamatokat), aztán hajrá.

Tényezők, amik esetében indíthatsz vállalkozást, de a szokottnál alaposabban járd körbe

  • Muszáj. Alkalmazottként valamiért nem megy (mert ott laksz, mert annyi idős vagy, mert kiégtél valamiben, mert valami kacifántos korlátod van) de értesz valamihez, ami eladható, és el is kell adni, mert éhen halsz különben. Vesztenivalód annyi, hogy ne csinálj adósságot már az elején (vagy csak amennyit irtózatosan muszáj…), és a kezdeti szokásos nehézségeket hideg fejjel számold ki és vedd tudomásul. Hiszen muszáj, nem?
  • Van egy marhajó elképzelésed, ahhoz egy célod, ahhoz meg egy elég alapos terved, hogy éred el a célt – de nincs hozzá pénzed.  A vállalkozásindításhoz általában kell pénz, magához az induláshoz, és a megélhetéshez is, míg az első bevételek beérkeznek. Pénzt lehet épp szerezni, de nagyon nem mindegy, milyen feltételekkel.
  • Szakmailag nagyon értesz valamihez, de ehhez nincsenek kellő üzleti ismereteid: hogy adod el, hogyan menedzseled a pénzügyi részét, a hivatalos részét (engedélyek, szabályok, könyvelés, adminisztráció…). Lesz pénzed megvenni ezt a tudást? Vagy lesz időd megtanulni és megcsinálni? Ha egyik sem, akkor először készülj, mert a szakma művelése nagyon csak az egyik fele egy sikeres vállalkozásnak.

No-go tényezők – avagy a problémák, amire NEM a vállalkozásindítás a megoldás (szerintem)

  • Utálod a munkádat. Vagy lehet a munkádat nem, csak a mostani munkahelyedet, a főnöködet vagy a fizetésedet. Másik munkát keresni egyszerűbb és olcsóbb, mint vállalkozást indítani, ha pedig teljesen mást akarsz csinálni, akkor nullkilométeresként sokszor olcsóbb a tapasztalatot alkalmazottként megszerezni, kivédve számos kockázatot.
  • Nincs időd, fuldoklasz a munka-magánélet nem létező egyensúlyában. Azért ne vállalkozz, mert sose érsz oda a gyerekért az oviba meg főzni kéne. A megrendelőd se biztos, hogy rugalmasabb lesz, mint a mostani főnököd. A vállalkozásindítás inkább dupla, mint fele munka egy átlagos alkalmazotti pozíciót nézve – ha ez sem megy, akkor vállalkozás helyett inkább részmunkaidőt keresgélj, vagy élj a mostanában kibővülő home office lehetőségekkel. Komolyan. Kisgyerekes alkalmazottként nehéz. Kisgyerekes vállalkozóként is az. Ez van.
  • Olvastad a Női Magazinban vagy az Üzleti Magazinban a portrét a csajról/csajokról, akik megvalósították az álmaikat, és te is nagyon szeretnél ottan szerepelni és startup konferenciákra járni. A bemutatottak a kitartó-szerencsések, akik tervezni is tudnak, meg maguk mellé állítani másokat – minden ilyen mögött ott az ötszáz, aki csak elégette a maga és a mások pénzét, esetleg összekeverve hobbit a munkával, meg sose tervezte meg aprólékosan a folyamatot, és nem gondolta végig azt se, hogy az esetleges sikerrel mit is kezdene. Nekik Lobster pár éve írt szösszenetét ajánlanám első körben.

Vállalkozás,  önfoglalkoztatás, hobbi vagy túlélőstratégia?

A fentiek megértéséhez egyébként azt se árt tisztázni, hogy egyáltalán, mit értünk vállalkozáson? Lehet, hogy a te fejedben és az enyémben nem egészen ugyanazt jelenti ez a fogalom, tehát jobb is, ha leírom, nekem mit jelent.

Vállalkozáson én olyan tevékenységet értek, ami az amerikai alaptankönyvek szerint folyamatosan pénzt termel, tehát belerakunk időt, munkát, tudást és adott esetben pénzt, az eredmény pedig a belerakott pénznél több pénz, illetve az időnk-munkánk-tudásunk megfelelő ellentételezése, szintén pénzben. Valamint: részben vagy egészben biztosítja a magunk és/vagy mások megélhetését.

A vállalkozás, akár egy élő organizmus, növekszik és fejlődik és változik (és néha meghal, de lehet valami benne a főnixekből is, mert akár újra is éleszthető). És van ennek a fékezett habzású változata, ami pusztán arról szól, hogy főnök és hierarchia nélkül akarjuk megkeresni MUNKÁVAL a havi betevőnket, egy vágyott színvonalon – és nem akarunk se többet, se mást az egésztől. Ez volna az önfoglalkoztatás.

Utóbbi amúgy az egyszerűbb, kevésbé költséges és kevésbé kockázatos verzió – csak tudni kell hozzá, hogy növekedni vagy bizonyos jövedelemszintnél többet termelni általában képtelen (ha van olyan ismerősöd, akinél ez nincs így, kezdj el gyanakodni).  Önfoglalkoztató kategóriában a „vállalkozásra” vonatkozó általános jótanácsok, módszertanok és hasonlók egy része használhatatlan és értelmezhetetlen lesz. Másként működik a dolog, mintha klasszikus, kapitalista értelemben „növekedésre” tervezett üzleti szervezetnél.  A növekedés kérdése egyébként mostanában különösen érdekes szakmai vitákat generál – de mi még itt nem tartunk.

Tehát, fogalmaim szerint NEM vállalkozás, ha:

  • eladsz két horgolt akármit havonta kétszer kétezerért (bekerülési költség ezernyóccáz…)
  • néha az alkalmazotti munkád mellé bevállalsz némi maszekolást, feketén, fehéren vagy tarkán
  • ugyanazt a munkát beszámlázással végzed, amit két éve még alkalmazottként, mert másként nem tudta a béredet kitermelni a munkaadód
  • mindenféle alkalmi megbízási szerződésekkel vagy tágan értelmezett „számlás vállalkozással” (a papírra valamit írtok, ami esetleg köszönő viszonyban sincs a valós melóval) élsz túl hónapról hónapra, mindennemű tervezés és koncepció nélkül.

Ezek a „túlélési stratégia” vagy „hobbi” címkével ellátott dolgok kívül esnek az itt tárgyalt üzleti vállalkozás fogalmán – és rettenetes néha arról olvasni, amikor ilyesmiket „vállalkozás” (főleg „női vállalkozás”) címszóval népszerűsítik teljesen fogalmatlanok.

Most hogy ezt mind tisztáztuk, és még mindig olvasol, beígérhetem a következő részt, ami az önfoglalkoztatás, „mellékállású” vállalkozás és hasonlók ragozásáról szól, tehát az „igazi” vállalkozás kistesóiról, amikkel szintén komoly eredményt lehet elérni, ha tudjuk, mire valók.

Vakmacska

A szerző további cikkeiből

Végigzabáltad a karantént, és most sírsz, hogy meghíztál?

A 10+1 leghülyébb életvezetési tanács karanténidőkre

Home office: ha ovisod van, megszívtad