olasz felvágott némi vajjal és fehér zsömlével
Boldogan, bár néha fáradtan és persze a környezetünk számára különc módon neveljük a férjemmel közös kislányunkat, aki most három és féléves éves, igazi kiscsoportos óvodás. Bár már kétévesen elkezdtük az ovit, az elején minden simán ment, szeretett a gyerkőc is járni, mi is nyugodt szívvel hagytuk ott egész napra két és féléves kora után. A családban rengeteg rossz példa van a gyerekek és az édesség függő kapcsolatára. 25 hetes kismama vagyok, így én is próbálok most nem 22 kilogrammot hízni, hiába fér rám a környezetem szerint, baromi nehéz volt elsőre is ledolgozni.
Mindig odafigyeltünk, mit eszünk, nem mondom, becsúszik nálunk is a túrós tészta vagy fagyasztóból előrántott kakaspörkölt, nem vagyunk kifejezetten mániákus diétások és a facebookos mindenféle babakajákat főző időmilliomos anyukák csoportját is ott hagytam, de szívesen tevékenykedünk mind a konyhában, a „nagylány” már egyedül tökéletesen tud répát vagy zöldséget hámozni, persze a biztonsági zöldségpucolóval. Szeretjük a hasunkat, na. Itt egy tipikus szombati menüsor a’la Rambina:
reggeli: zabkása gyümölcsökkel vagy sült szalonna vagy sonka, tojással, sajttal, pirítóssal, friss zöldségekkel és teával (mondhatni angol reggeli)
tízórai: alma és banán, vagy ha nem zabkása volt a reggeli akkor alma+ zabkeksz
ebéd: (nagyban függ anya kedvétől):
leves: gulyás-, zöldbab-, borsó-, marhahús vagy vietnámi enyhén fűszeres leves disznóból vagy tyúkból (a tésztát mi készítjük hozzá, külön tésztanyújtó gép segítségével, házi tojásból)
második-féle: általában pulyka vagy csirke sütve, rizs vagy krumpli, esetleg bulgur körettel (bár sokszor vétót kap és barna rizses rizibizi a kívánság) és salátával (friss zöldségsaláta tökmagolajjal vagy tejfölös uborkasaláta nagyon enyhén fokhagymázva) ezek csak a favoritok
uzsonna: a délután együtt sütött süti, most ősszel nagy sláger az almás sütőtökös muffin vagy az almás palacsinta
vacsora: sokszor gyümölcs és joghurt vagy sajt, esetleg ha korán vacsorázunk, simán belefér a zsíroskenyér lilahagymával és szőlővel, bár manapság nálam a tejes dolgok estére a gyomorsav miatt kizárva.
Tudom, sokan vonjátok fel a szemöldökötök, minek írtam le, ez így tök egészségtelen vagy nem elég változatos, túl sok zsírt fogyasztunk, mégis szerettem volna, ha látjátok nem vagyok megrögzött „babacsinta” és egyéb hókuszpókuszok ambassadora, mégsem főzök kétnaponta pörköltet vagy rántotthúst krumplipürével. Sok újdonságot próbálunk ki, van, amikor csak egy-két apróságon változtatunk, van, amikor egy teljesen új étel elkészítését tanulom meg más népek konyhájából.
Minek írtam le ilyen bő lére eresztve?
Hat hónapos terhesen itthon vagyok, minden nap főzök frisset, amíg a töpörtyű oviban van, ebéd után pedig hazahurcolom. Esett itt szó a kommentszekcióban Tildy legújabb naplóbejegyzése alatt, hogy nem elég vagy nem laktató az óvodában kapott kaja. Nálunk is hasonló a helyzet. Képekkel szeretném alátámasztani, eddig miket hoztunk haza uzsonna címszó alatt. Félreértés ne essék, ennyi pénzből tényleg nem lehet sokkal nagyobb adagot kimérni (bár jeleztük, hogy inkább fizetünk többet is) és sok ember ezért a két kezét imára kulcsolná, mégsem vagyok elégedett, aminek az oviban már hangot is adtam (a nap többi étkezéséről nem tudok nyilatkozni max. amit a lányom anekdotáiból összerakok, mert étlapot sem helyeznek ki, pedig ezért is szóltunk, és az EMMI egyik rendelete is kötelezővé teszi a részletes étlapot). Válasz: továbbítják a vezetőségnek a dolgot, de ne számítsak sok mindenre, nem ők döntenek a menü felett. Nem mondom, hogy pont erre számítottam, nagymamám 30 évig élelmezésvezető volt bölcsődében, és bár azóta rengeteget változtak az ajánlások és a szabályzások, mégsem hagyja szó nélkül a jelen helyzetet.
De helyettem beszéljenek a képek:
A 160 cm-es mélységemhez nem tartozik túl nagy kéz sem, ez egy fél szelet kenyér kettévágva és egy fél szelet mini sajtos párizsi, alatta némi vaj.
Itt már felfedezhető egy alma… valamint töpörtyűkrémes fél szelet kenyér félbe vágva, aminek elég erőteljesen savanyú szaga van, rengeteg mustárt raktak bele.
Ez az abszolút kedvenc, cukros túrós kenyér. Nem tudom, mit akart mondani a költő, vagy aki ezt kitalálta.
Ebben van májkrém már rendesen, uborka is, bár elég nyamvadt és vékonyka szelet, de nem vagyok telhetetlen, inkább a mennyisége zavar. Hangsúlyozom, hogy akkora kezem van, mint egy egészséges 12 évesnek, vagy még kisebb.
Ez a következő, amivel példálózni szeretek. Meghatározott mennyiségű édességet vagy pékárut kaphatnak egy napra, életkorra leosztva a csemeték. Az csak egy dolog, hogy nem teljes kiőrlésű (ha már cukros, legalább ennyi elvárásom lenne) és mivel még mindig nincs kirakva az étlap (hiába szóltam már az intézményvezetőnek is…mérges emoji) a lányom elmondása alapján kakaó volt a reggelihez. Mi ezzel a problémám? Jogos kérdés, bár legalább megeszi a gyerek.
1. Itthon is képes ilyesmit követelni, ráadásul nem is felel meg mindig, amit anya maga csinál, ragaszkodna a zacsis kommersz cucchoz.
2. Egy napra ez egy ilyen pici gyereknek túl sok kakaó (az én olvasatomban).
3. Kb. ez is akkora méret, amitől egy másfél éves jól evő bébi sem lenne képes jól lakni.
Konklúzió: mivel a gyerekem minden nap éhesen jön haza ebéd után, és itthon is jócskán fogyaszt az ebédből, ezek után már nem is csodálkozom igazán rajta, nagyon nem stimmel valami.
Jól evő gyerekem van, boldog, egészséges, azonban rá is érvényes a csokireklám szlogenje:
„Kivagy, ha éhes vagy?”
Az adagok nem kielégítőek, a minőségük gyatra, nem csodát várunk, de legalább ehető legyen. Természetesen megkóstolom mindig, ha már a gyermek nem hajlandó, és bár voltam én is hadtápos a suliban, ez azért ahhoz képest is gyalázatos. Sokszor hagyjuk ott, mondván adják oda olyan kisgyereknek, aki esetleg tutira megeszi, mert itt jön a svédcsavar: ha valamelyik gyerek nem eszi meg (vagy repetázna) az adott és kimért adagot, kap helyette üres kenyeret, ami valóban jó tűzoltásnak, de a múlt héten ötből háromszor az itthoni reggelin felül üres fehér kenyeret evett az én gyerekem is. Azt hiszem, itt is alapvetően problémás a rendszer, mint a szülészetben vagy az oktatásban, vagy lassan mindenben. Beszéltem több óvó nénivel a környező óvódákból, sokan hasonló élményekről számolnak be, bár akadnak haladóbb szellemű és minőségibb alapanyagból dolgozó konyhák is.
Visszakanyarodva a nagyimhoz: bő tíz éve nyugdíjas, már csak otthon igazgatja nagypapámat, ha rossz irányba pucolja a krumplit, de elmondása alapján már húsz évvel ezelőtt nagy reformokat dolgoztak ki az erre szakosodott dietetikusok (én akkor épp mással voltam nagyon elfoglalva, nem emlékszem rá), amik segítségével el is kezdték intézményi berkeken belül megreformálni a gyermekek étkeztetését. Erre jó példa volt, hogy a reszelt párizsis kenyeret tv-paprikával felváltotta a legalább 60 százalék hústartalmú sonka, teljes kiőrlésű zsemle felszeletelt sárgarépával. Eltűnni látszott egy ideig a sárgarépafőzelék, amit a gyerekek és az óvó nénik sem szívesen ettek meg, helyette inkább sült zöldségeket tálaltak a sült hús vagy fasírt mellé. Az üres kenyeres megoldás pedig a legmakacsabb válogatós gyereknek jutott (ha a szülő nem vitt neki külön uzsit!), aki a mézes kenyeret is megkóstolás nélkül képes lett volna a csoport másik végébe vágni.
Nem tudom, hol romlott el a dolog, talán a vezetők folyamatos elvándorlása vagy az egyre nagyobb rohanás miatt, valóban nem tudjuk az okát. Újra és újra felbukkanó probléma ez, leginkább az ekcémához tudom hasonlítani, néha jobb és nem jön elő a probléma (egy nagyobb lincshangulatot követően), de ezek után mintha mi sem történt volna, visszaáll a tróger rendszer, amiért a szülő megint jártathatja a száját. Napok óta gondolkodom a megoldáson, bár egyelőre reális ötleteim nincsenek.
Másnál is felmerülnek ilyen problémák? Nálatok milyen az étkeztetés oviban/ suliban? Akinek válogatós a gyereke, mit eszik meg a kapott menüből?
Rambina
Olvass még a témában!
Az édes íz is tud függőséget okozni
A gyermekkori elhízás mindig a nasin múlik
Nem akar enni a gyerekem, mit csináljak?
Akkor is igyon a gyerek, ha nem szomjas
Soha ne tömd meg a gyereked!
