Van, akinek „jó evő” a gyereke és nem volt még problémája a gyerek táplálásával, és vannak olyan szülők, akiknél minden etetés kínszenvedés, pedig már mindent megpróbáltak, mégsem eszik a gyerek. Milyen okai vannak az étvágytalanságnak, milyen praktikákat lehet bevetni, és mikor kell orvoshoz fordulni? A dietetikust kérdeztük.
Mik lehetnek az okai annak, ha nem eszik a gyerek?
Csecsemő- és gyermekkorban az étvágytalanság lehet átmeneti, rövid ideig tartó, vagy elhúzódó, hosszabb ideig fennálló. Az okok mind a két esetben lehetnek banálisak, illetve szervi problémára visszavezethetőek.
Csecsemőknél az étvágytalanság gyakran csak azért áll elő, mert a pici nem tud megfelelően lélegezni pl. megfázás miatt eldugul az orra, vagy később akár a fogzás velejárója is lehet. Ezek átmenetiek, az alaphelyzet rendeződésével megszűnik.
Szoptatott babáknál az is elő szokott fordulni, hogy a mama hormonális változásai miatt az anyatej íze kissé megváltozik, általában a menstruáció előtti napokban, ami a babánál az anyatej elutasításában nyilvánul meg, kissé étvágytalanabbá válik, majd ez is helyreáll.
A kisdedek a világ iránti hihetetlen érdeklődésük miatt „felejtenek el enni”, vagyis az evést háttérbe szorítják a külvilág történéseivel szemben.
Az is lehet, hogy az új ízek, állagok, illatok, amik a hozzátáplálás során előfordulnak, átmenetileg elbizonytalanítják a kicsiket, tartózkodóvá válnak az új ételekkel szemben. Amíg ezt a gátat nem lépik át, addig előfordul, hogy az addigra már megismert, megszeretett ételt preferálják, és akár napokig is csak eszik, ennék.
Komolyabb probléma a krónikus étvágytalanság, aminek a hátterében olyan betegségek, állapotok húzódnak meg, mint pl. az anémia, húgyúti fertőzés, felső légúti fertőzés, fülgyulladás, vagy a krónikus szív-, vesebetegség.
Természetesen a szervi okok mellett a lelki tényezők is fellelhetőek, a dac egyik formája az étel elutasítása, vagy a gyermek részéről bizonyos konfliktusok „megoldása” sokszor az étel elutasításában jelentkezik.
A nagy gyerek is gyerek, és pl. tinédzsereknél az étkezési zavarok (bulimia, anorexia) nagyon komoly problémákat eredményeznek.
Vannak-e megoldási javaslatok az étvágytalanságra?
Ha betegség áll a háttérben, akkor azt kell kezelni, majd a szervezet visszaáll az eredeti állapotára és az étvágy is visszajön.
Ha nincs betegség a háttérben, akkor első lépés a kérdés napirendről történő törlése. Kezeljük helyén a dolgot, ne legyen emiatt fesztiválhangulat a családban. Kínáljuk a gyermeket rendszeresen étellel, de ne riasszuk el nagy adagokkal az evéstől. Próbáljunk választási lehetőséget adni, de csak az ésszerűség határain belül. 2-3 féle ételből már biztosan tud választani a gyermek, a púpozott asztal szintén visszariaszthatja a kicsit.
Jutalmazzunk-e „rendes” étkezésért?
Az étkezés ne legyen jutalmazós dolog. Törekedjünk inkább arra, hogy egy az étel kiválasztása legyen a jutalom. Ne a csokoládé legyen a jó viselkedés elismerése, hanem pl. az ebéd részeként elfogyasztott desszert kiválasztása lehet a „jutalom”. Fontos megemlíteni, hogy a gyereket tömni tilos. Utálat, öklendezés, hányás gyakran kíséri az étkezést az erőszakkal megetetett gyermeknél. Nézzünk inkább a dolog mögé, ne erővel, hanem ésszel etessünk.
Hagyjuk-e, hogy a gyerek döntse el, miből mennyit eszik, hogy ő válassza ki az ételeit?
A saját döntés biztosítása fontos, ha jókat kínálunk fel, biztosan jót fog választani. A mennyiségeket is bízzuk a gyermekre, a pocakját ő érzi, ha tele van azt is, ha üres azt is. Tömni, erőszakoskodni nem célszerű, mert gyakran csak újabb elutasítást fogunk kapni. Átmenetileg, néhány napon keresztül az egyoldalú étkezés nem szokott végzetes bajt okozni, ha látja, hogy van miből választani, a kicsi előbb-utóbb mást is megkóstol, elfogyaszt.
Mit tudunk tenni, ha válogatós a gyerek?
A válogatósság nagyon tág fogalom. Ha a gyermek nem eszik annyiféle zöldséget-gyümölcsöt, mint a szülők, attól még nem válogatós. Az egyéni ízlés már kora csecsemőkorban megjelenik, elfogadás a szülőtől is kíván kompromisszumokat.
A válogatósság kérdésében is gondolkodjunk nyugodtan, nézzük meg, hogy mi lehet az ok pl. az adott színt nem szereti a gyermek, előzetes rossz élmény miatt fordult el az ételtől, vagy csupán csak nem preferálja azokat az ízeket, amiket a szülő szeret. Ahány gyermek, annyiféle ízlés, de a nevelés itt is fontos, az ételek iránti nyitottság tudatossággal, neveléssel formálható.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Minden olyan esetben, amikor a gyerek nem eszik és rossz állapotba kerül, az orvosi kivizsgálás szükségessé válhat a betegségek kizárása, vagy éppen azok kezelése után várható eredmény, az étvágy rendeződéséhez.
A Bezzeganya Facebook oldalán is feltettük a kérdést: Ti hogyan veszitek rá a rosszul evő gyereket arra, hogy egyenek? A válaszokból kiderül, hogy olyan tuti tipp nincs, ami minden gyereknél beválik.
„Nincs jó tanács. Minden gyerek más. Minden szülő is más. Mi pszichológusnál is voltunk, amikor az egyik fiam közel egy évig csak folyadékon élt kétévesen. Ő mondta anno, hogy rakjam elé az ételt, és hagyjam ott. Eszik, eszik, ha nem, nem... Nehéz volt, de működött. Illetve a másik jó tanács, amit kaptam: ne aggódj. Ha egy hétig csak kekszet eszik, nem baj. Ha két hétig bundás kenyeret, az sem baj.”
Van, aki a gyerekre hagyja vagy fordított technikát alkalmaz:
„Majd eszik, ha éhes lesz. Nem kell belőle nagy ügyet csinálni, mert a gyermek okos, és már eszközként fogja arra használni a nem evést, hogy anya-apa-mama-papa, a fél világ vele foglalkozzon. Tapasztalat. Illetve a szülői minta is sokat számít. Én hülyéskedni szoktam velük - fordított technika: „Meg ne edd! isten ments, hogy megegyed! Majd én megeszem, add ide!” Aztán röhögnek, magukhoz markolják a tálat és betömik! Ugyan próbáltam ezt más gyerekénél is alkalmazni, de nem jött be.”
Van, aki azt mondja, ha a gyerek nem eszi meg az elé rakott ételt, nem kap mást helyette: „Ha válogatott, akkor nem volt "másik" variáció. Egy idő után elég éhes volt ahhoz, hogy megkóstolja azt, amit eleinte nem akart megenni most 5,5 éves és tök büszke vagyok rá, mert most abból csinál sportot, hogy mindent megkóstol.”
Néhányan zenét hallgatnak vagy tévéznek evés közben, így könnyebben csúszik a falat. „A hétévesemnél legutóbb az vált be, hogy csajos este keretében a vacsorát főzős műsorok nézése mellett költöttük el, és így lecsúszott az árpás-barna rizses-sonkás-mozzarellás-bazsalikomos egytálétel... Hiába, ez a Jamie tud lelkesíteni!”
„Nálunk a figyelemelterelés vált be: telefonról zenét hallgat, és bármit megeszik.... Nem a legjobb, de most már van kedvenc étele és nem mindig kell ehhez folyamodni.”
A legtöbben úgy gondolják, hogy a gyerek nem fog éhen halni, ha nem eszik:
„Ha éhes lesz, megeszi. Ranschburg tanár úr is megmondta, gyerek még sosem halt éhen úgy, hogy volt előtte étel. Azt elvárom, hogy megkóstolja, ha nem ízlik, nem kell megenni. Mióta rendszeresen sportol, az étvágya is jobb, es nagyon büszke, hogy egészséges ételeket eszik.”
És sokan vannak, akik még mindig keresik a megoldást. A Bezzeganya olvasóinak talán lesz még ötlete.
„Ígértem neki csokit, szépen kértem, próbáltam elmagyarázni, hogy miért kell enni, mi lesz, ha nem eszik. Édesség- és csoki megvonás. Próbáltuk játékosan, próbáltam szigorúan. (Addig innen fel nem állsz.) Sem zöldséget, sem gyümölcsöt nem eszik. Van valami ötletetek?”
Tünde
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
