A mi történetünkhöz tudni kell, hogy már 7 éve kint élünk Írországban, itt is lettem terhes, és a baba is itt született. Mivel itt csak 6 hónap a gyes, mindenki próbál addig dolgozni, amíg tud, hogy utána minél több időt tölthessen el a babával. Én 2019 április 11-re voltam kiírva a kislányunkkal. Itt nincs saját orvosod, így fogadott orvos és hálapénz sem. A kórházon belül egy csoporthoz tartozol, és annál szülsz, aki éppen bent van.
Fizikailag elég megterhelő munkám van, egy kávézóban dolgozom, mint menedzser. Március elején már éreztem rendesen a baba súlyát, meg két hetem lett volna, amíg elmegyek szabadságra, és utána megkezdem a gyest. Szombaton fájásaim voltak, szóval bementünk a sürgősségire, ahol ráraktak a gépre, ami a fájások erősségét méri, hazaküldtek, mivel csak jósló fájások voltak.
A következő héten csütörtökön, amikor munkában voltam, észrevettem, hogy átlátszó folyadék szivárog, és megijedtem, hogy a magzatvíz lehet, valamint a fájások is újraindultak, mint előtte szombaton. Egy munkatársam bevitt a kórházba, ahol a sürgősségire kerültem megint. Egy nővér rátett a gépre, és megint megállapították, hogy jósló fájásaim vannak csak. Meg kellett várnom, amíg egy orvos szabad lett, hogy megnézzék, a magzatvíz szivárog-e.
Hat órát vártam a sürgősségin, közben a fájások folytatódtak, nem voltak különösebben erősek, de időközönként jöttek, szóval kezdett gyanús lenni a dolog, úgyhogy letöltöttem egy alkalmazást, amivel a fájásokat lehet mérni.
Végre bejutottam az orvoshoz, aki azt mondta, hogy befektetnek, mivel tényleg a magzatvíz szivárog. Amikor kaptam ágyat, két különböző orvos is jött, akik megvizsgáltak, és azt mondták, hogy nincs semmi baj, nem szülök, csak szivárog a magzatvíz.
Kérdeztem őket a fájásokról, azt mondták, hogy csak jósló fájások. Bele is nyugodtam a dologba, de még mindig mértem a fájásokat az alkalmazással, mert ugye akkor majd ritkulniuk kell. Párom ott ült mellettem, amikor egyszer csak elfolyt a magzatvíz. Szóltam neki, hogy szóljon valakinek, mire ő teljes pánikban kiugrott a folyosóra és elkezdett kiabálni magyarul, hogy
„Valaki!!!”
Visszajött az orvos, megnézte, mi a helyzet, és közölte, hogy hat centire ki vagyok tágulva, és látja a baba lábát. Igen, azt elfelejtettem írni, hogy a kislányom nem fordult meg. Annyit mondogatták, hogy nem szülök, hogy nem voltam felkészülve a szülésre. Császározni akartak a farfekvés miatt, de nem volt rá idő, a kislányom nagyon sietett.
Így született meg Emma farfekvéssel, természetes úton március 7-én 35. hétre, úgy, hogy 19:45-kor még fájást mértem, és reggel meg munkában voltam.
Mónika
Olvass még szüléstörténeteket!
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
