2018. március 26-án megszületett második gyermekem. Jól volt a pici is és én is. Pár nap kórház után jöhettünk is haza. A nagyobbik fiam is tökéletesen elfogadta kistestvérér, úgy tűnt, minden rendben.
Csakhogy a kórházból hazaérést követő napon a férjem dereka bekattant, mozdulni sem bírt. Így minden rám maradt. Nagyszülői segítség nélkül, frissen szülve szolgáltam ki mindenkit. Elláttam újszülött babámat, foglalkoztam-legóztam nagyfiammal, a férjemet pátyolgattam, látogatók sem kíméltek egyből. És elkezdtem megkattanni.
Mindent szerettem volna csinálni, de nem ment. Tehetetlennek és szerencsétlennek éreztem magam. Állandóan rendetlennek láttam a lakást. Háromnaponta takarítottam, és ha nem jutottam a végére, őrjöngtem. A takarítást a redőnymosástól a külső csövek pucolásáig kell érteni. Nagy mániám a bögre. Nagy gyűjteményem van belőle. Raktam őket rendbe, törölgettem megszállottan, majd férjem megjegyezte, hogy jó sok a bögrém. Erre elkezdtem sírni, hogy akkor kidobálom őket, mert biztos erre értette a megjegyzését. Csomót össze is törtem, alig tudott megnyugtatni.
Majd jött a nyár, a férjem kitalálta, hogy menjünk el kirándulni, hajózzunk a Fertő-tavon, totál kiakadtam. Hogy gondolhatja azt, hogy ilyen picivel hajózni megyek, sírás, veszekedés. Ismét, már sokadik alkalommal. Mindenben hibát találtam, és hibáztattam is érte férjemet. Például, hogy hogy csinálja a rántottát, nem tetszett, és ki is vertem kezéből a tálat. Minden tojásos lett.
Több hónapos ilyen időszak után a férjem már a válást is felhozta, az fejbe csapott. Válás - ismételgettem. Itt ismertem talán fel, hogy kőkemény depresszióban vagyok. Leültem vele ezt megbeszélni, és tudatosan próbáltam figyelni magamra, magunkra. Be kellett látnom, hogy tönkreteszem a családomat, és hogy most lehetnénk a legboldogabbak, de akkor voltunk a legrosszabb kapcsolatban. Nagyfiam szegény hallgatta, ez bántott, bánt még mai napig is a legjobban.
Sajnos van ilyen szülés után. Körülbelül fél év volt, mire felismertem ezt, és tudatosan változtattam is rajta, kértem a férjemtől is segítséget, aki készséggel segített is mindenben. Mára ez az időszak már csak egy rossz emlék…
két kisfiú boldog anyukája
Házasságról itt írtunk még:
Megakadályozható, hogy kihűljön a házasság?
Megfulladok a házasságomban
A jó házasságért meg kell küzdeni
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
