Sokat gondolkoztam, hogy megosszam-e történetem, de gondoltam, hátha segít a hasonló cipőben járó anyukáknak, mivel én azelőtt nem is hallottam ilyet.
Van már egy nagy fiam (14 éves), így mikor terhes lettem, nagyon boldog voltam. Az első fiamat húszéves koromban szültem, így már megfakultak az emlékek, de a lényeg megvolt. Akkor egy Borsod megyei kórházban szültem, minden rendben volt és gyorsan, könnyen ment a dolog.
Most Budapesten szültem a 14. kerületben egy mindenki által jónak mondott kórházban. A terhességem teljesen jól zajlott. Igaz, a cukorterhelésem elég rossz lett, de odafigyeltem és szépen helyrejött.
A 38. hetet tapostam, túl voltam két súlybecslésen, ahol egyszer 3932 grammot majd 3600 grammot mértek.
A 38. hét ötödik napján este egyszer csak elfolyt a magzatvizem, de semmi extra nem történt. Nagy nyugalommal elmentem zuhanyozni, majd szóltam a páromnak, hogy menjünk be a kórházba.
Este 9-re beértünk, felvettek, megvizsgáltak és megállapították, hogy nyugodtan hazaküldhetem a páromat, mert most nem szülünk, jöjjön vissza reggel 7-re.
Az éjszaka folyamán néha rám néztek, rám kötötték a ctg-t, de nem jöttek a fájások.
Reggel 6-kor előkészítettek, kaptam antibiotikumot, beöntést és oxitocint. 7-kor megjelent párom és folyamatosan jöttek az erősödő fájások.
9óra 20 perckor már éreztem, hogy lassan itt az idő. A szülésznő is sürgött-forgott körülöttem. Hamarosan megjelent egy kedves fiatal doktornő, aki egy gyors vizsgálat után már a hasam nyomkodta.
Ezek után már felgyorsultak az események. Nyomtam, párom biztatott, és már mindenki csak kiabált, hogy már csak egy kicsit bírjam ki.
A doktornő még megkérdezte, hogy gátvédelemmel szüljünk-e, de erre már a szülésznő válaszolt, hogy „persze, hogy azzal”.
Ez után még jó párszor elmondták, hogy még egy kicsit nyomjak...
10:56 perckor megszületett az én szép nagy fiam 4260 grammal.
Akkor szóltak, hogy majd ne lepődjek meg, a kicsinek kicsit megnyomódott a válla, ezért lóg a keze. Tornáztatni kell és helyrejön...
A gátvédelem miatt én viszonylag fitt voltam szülés után és gyorsan helyrejöttem.
Másnap reggel viszont megjelent a gyerekorvos, aki közölte, hogy a kicsi válla kicsit jobban megnyomódott, és el kellene vinni egy másik kórházba kivizsgálásra egy hétre.
Másnap egy másik gyerekorvos közölte, hogy egyeztettek nekem időpontot a másik kórházban, három hetet kell ott tölteni.
Ott kiderült, hogy egy a kisfiam karja le van bénulva egy úgynevezett plexus brachialis nevű „betegsége” lett, ami a karfonat idegrongálódását jelenti, amit valószínű a szülésznő okozott, ahogy kisegítette a kicsit és meghúzta a karját.
Most naponta járunk kezelésre és tornáztatjuk, hogy hátha egyszer tudja majd mozgatni a karját...
Ez az én történetem. Nem mindig a szuper jó kórház lesz az, ahol nem történik semmi baj.
E.
Olvass még szüléstörténeteket!
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
