Hiába teszel meg mindent gyermeked biztonságáért, hiába figyelsz minden pillanatban, hiába ülsz mellette a nap 24 órájában, a másodperc törtrésze alatt történhet meg a baj. Vajon mennyire érdemes „buborékfóliába csomagolni” a gyereket? Folytatjuk sorozatunkat a gyermekbalesetekkel kapcsolatban, ahol ismét anyukák mesélik el történetüket és mondják el véleményüket a témában.

„Én is azt mondtam, az enyém soha nem fog leesni sehonnan... Másfél évesen ült a széken... Valaki után fordult és leesett. Persze ahogy tudtam, megfogtam! De itt van. 8 éves, semmi baja nincs. Nincs tökéletes szülő” – állapítja meg Zsanett.

Mónika így mesél:

„Az ágyról konkrétan leszaladt és hiába ültem mellette kb. 30 centire, egyszerűen nem tudtam utánanyúlni, olyan gyorsan történt. Ugrott egy szép fejest.”

„A Heim Pálban van egy osztály, amit „kobakosnak” becéznek: ott csak azok a gyerekek voltak, akik valahonnét leestek. Az enyém a kanapéról, de mindenki mesélt, aki ott volt: padlás, trambulin, létra, asztal teteje, ágy stb. Ahová egy gyerek fél tud mászni, onnét le is tud esni. 30 centi vagy 6 méter, volt ott minden. Egy többgyerekes anyuka megjegyezte: ezzel most vagyok itt először. Kínunkban röhögtünk, ha mellette állsz, előre fog esni. Vagy hátra. Esetleg a másik oldalra. Mindegy, mert buborékfóliába nem tekerheted élete végéig” – fejti ki véleményét Szilvia.

Ildikó nagymamaként élte át, hogy mellette ülő unokája sérült meg:

„Az unokámék nálam aludtak. Reggel a lányom ölében ült arccal egymásnak szemben. Egy pillanat alatt hanyatt vágta magát, rá a dohányzóasztal szélére. Felrepedt a fejbőre, összeragasztották, semmi más baja nem lett. Akkor volt kb. 3 éves. A nagyobbik ugyanezt eljátszotta velem egy padon. Egymás mellett ültünk, csak lenyúltam a táskámért, ő hátradőlt, és mivel nagy volt a háttámla és az ülőke közti rés, hátraesett, mögötte pedig beton ágyásszegély volt. Szintén felrepedt a feje, de itt sem lett nagyobb baj. Szerintem bármennyire vigyáz valaki, balesetek előfordulhatnak. Én senki felett nem törnék pálcát.”

„Nem felejtettem ott a pelenkázón, átnyúltam váltóruháért. Hülye agyam azt gondolta, csak pár másodperc az egész, és ő nem fog lefordulni, hiszen még annyira nem izgága. De ő nagyon is izgága volt abban a másodpercben, ő pedig arccal előre esett le. Ez volt a tanulólecke, sose hagyni egyedül, nincs olyan, hogy csak pár másodperc...

A kórházban mondták, egyébként nagyon strammok a babák, és a legtöbb otthoni baleset mindig a pelenkázóról leesés, későbbiekben amikor egyedül próbálnak járni, a cumi vagy cumisüveg a szájukban van közben, ők sajnálatos módon arcra esnek és a fogak bánják.

Amikor beértünk, az osztály tele volt, én meg mondtam is magamban, tuti egyedül leszünk bent, csak én vagyok ennyire figyelmetlen és felelőtlen. Volt ott sok kicsi, kanapéról leesés, ágyról legurulás, mászókáról leesés lábtöréssel, fellépő kicsúszott láb alól és a fej bánta. Próbáltak vigasztalni, hogy ez később csak kacifántosabb lesz, de majd belerázódok, hogy a gyerekek mindig megtalálják, honnan lehet nagyokat esni.

- meséli Szilvia.

Hajnalka hiába hajlamos a túlféltésre, náluk is történtek balesetek:

„Mindenkivel, még a legjobban odafigyelő, gondos szülőnél is előfordulnak apró figyelmetlenségek, és a gyerek leesik, de szerencsére nem történik igazi baj. A lányom már felnőtt, a mai napig az apjával lelkifurdalásos-nevetősen emlékszünk arra, amikor az asztalra pattintós etetőszéket apa rosszul rakta fel, és a gyerek a székből eltűnt, kizuhant a szék aljával együtt, de apa olyan gyorsan kapta fel a gyereket a földről, hogy ideje se volt megijedni! Én a pelenkázós kiságy pelenkázóján tettem tisztába a párhónapos gyereket, amikor hopp, átfordult és beesett a kiságyba, magára borítva a hintőport. Vagy kb. egyévesen, amikor éjjel odavettem magam mellé, ő meg addig forgott, hogy az ágy lába felé volt fejjel, és arra ébredtem, hogy álmában a nagy fickándozásban a lábam mellett leesik az ágyról! Több hasonló eset is volt, pedig egyáltalán nem voltunk felelőtlen szülők, én inkább túlféltésre vagyok, voltam hajlamos.”

 „Azok, akik meg vannak győződve, hogy nem történhet semmi az ő gyerekükkel, azoknak lesz majd a legnagyobb a pofon, amikor mégis történik valami. Én is ilyen voltam, mikor az első még kisbaba volt. Ítélkeztem. Aztán ugyan a második nem a pelenkázóról esett le, más volt, de akkor elgondolkoztam, hogy tényleg pillanatok alatt megvan a baj, sokszor csak a szerencsén múlik, hogy nem esik nagyobb baj. Minden anya kerülhet ilyen helyzetbe, hiába figyel, van ott minden pillanatban. Ettől aki normális szülő, persze, hogy a legjobbat akarja a gyermekének, nem szándékosan nem figyel, van az a helyzet, hogy nem lehet kikerülni a bajt, balesetet” – fogalmaz Tímea.

Zsuzsa szerint nem lehet mindentől megóvni a gyereket:

„Az enyémek nem estek le pelenkázóról, csak ágyról, kanapéról, lépcsőről, és nem fényezni akarom magam, mert szerintem ez puszta szerencse. A testvérem kislánya úgy esett le, hogy a 19 éves kishúgom állt előtte, csak lehajolt kidobni a szennyest! Ott volt. És mégis. (Kulcscsonttöréssel megúszta, már gyógyult.) A fentebb említett kishúgom másfél évesen hisztizés közben ugrott ki a másik testvérem kezéből. Combtörése volt. Soha, senki nem óvhatja meg a gyereket mindentől.”

Tünde

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK

Jézusmária, leesett a gyerek az ágyról, mit tegyek?

Egyszer minden baba leesik valahonnét

A pelenkázón felejtettem a pár hónapos gyerekemet, leesett