Megtelt a Balaton a hőségben, írja minden hírportál, egymáson áteső embereket fotóznak vágóképnek az esti híradókban. Akkor hová menjen aki nem csipázza a tömeget, vagy kiábrándult pár balatoni szállásból, mert tetőtérben 43 fok volt klíma nélkül, és húszpercenként úgy csattogott el előtte a vonat, hogy ajtó-ablak rezgett, annak megsúgom: én imádom a Balatont, de idén valahogy úgy alakult, hogy eddig nem jutottam el, de higgyétek el, van vízpart máshol is, gyerekbarát, kisebb tömeggel, szerényebb árakkal, némelyik kifejezetten addiktív. Én most a talán kevesebbek által ismert Békés és Csongrád megyét pécéztem ki, van ott ám más is, mint forróság, végtelen kukorica-és napraforgótáblák meg munkanélküliség, bár kétségkívül ezek is erőteljesen jelen vannak.

A vágyak különféle természetűek és különféle módon hatnak ránk. Vannak szerények, hát majd egyszer, ha....Vannak építkezősök, tégláról téglára, lépésről lépésre. De vannak olyanok is, hogy váratlanul belevetik a lasszót a nyakadba, és erőteljesen húúúúúzni kezdik,  és mire az ember észbekap, már úszik is a levegőben valahová, mint az egyszeri Károly bácsi, aki csak hitte, hogy ő vitte Frakkot sétálni.Velem ez történt hétfőn: a csongrádi Körös-torok, ahol tavaly négy-öt boldog napot töltöttünk, elkezdett veszettül húzni. Abba az irányba készültünk ugyan, de apa helyett nagyival, Csongrádon csak átutazóban, és csak másnap. Én meg ültem a forró budapesti kertben, egy tekintélyes nyári lastminute-pánik (mindjárt itt a nyárvége, nincstöbbszabi, és én még annyimindentakartam!) közepén, és úgy éreztem, megpusztulok, ha azonmód nem indulok a Körös-torokra, ha idén nem látom a hajnali égen keringő fecskéket a mozdulatlannak tűnő Tisza-part felett,  ha nem csobbanhatok a selymes vizébe és nem látok boldogan ki-be rohangáló gyerekeket. Anyám máskor általában vitatkozni szokott váratlan ötletek láttán, de látta a szememben csillogó őrületet, ilyenkor reménytelen.

Szóval,  Csongrád egy szépséges kisváros  a Tisza és a Körös találkozásánál, és pont ahol a két folyó összefolyik, van egy nagy, homokos partszakasz, ami afféle beach-ként szolgál kellően alacsony vízállásnál. Van kellően magas is néha: nem véletlen, hogy a parton a kis házak, nyaralók  többsége lábakon áll, hogy ne kelljen rémülten menekíteni a hűtőt, a tévét. Az az apartman is ilyen, amit a balatonihoz képest vicces áron kivettünk tavaly és idén: van benne sima és emeletes faágy, a tulaj által készített fotó az őszi Körös-Tisza torkolatról, zuhany és jól működő légkondi, és a szobákhoz együtt tartozik egy nagyobbacska, teljesen felszerelt konyha is. A szobák előtt végigfutó teraszról lehet reggel csodálni a töküres folyópartot a fecskékkel, és időben felkelés (8, de még inkább 7 előtt) azt is garantálja, hogyha lesuttyanunk úszni, mi leszünk egyedül a halakkal.  

Vitorlások ugyan nincsenek, de az ifjúság általában visongva üdvözli a Botond névre hallgató, naponta elmasírozó irtózatos méretű kotróhajót is.  Annyira zen állapotba képesek ott kerülni a gyerekek, hogy simán merek mellettük úszni - sosincs AKKORA tömeg, hogy ne lássam őket, ha beúszom a folyóba meg vissza, míg ők a parton homokcsurgatóznak. Ezt sehol máshol nem merem megtenni, de itt, főleg a néptelenebb délelőttön, simán.

A parti homokot pedig épp várépítésre találták ki, van belőle bőven, lehet simát, csurgatósat, alagutakat és tavasakat gyártani, majd estefelé megszemlélni az aznapi termést. Vagy ha már megéheztünk, betérni a létesítmény bejáratánál álló csárdába, ahol a szertelen ifjúság gokartozással múlathatja az időt a kertben, míg megjön a halászlé meg a kancsós limonádé. A kis járműveket (és egy nagyobb, négyszemélyes bringóhintót) ki is lehet bérelni, ezekkel repeszthetünk a Tisza gátján, megcsodálva a népi építészet ilyen-olyan gyöngyszemeit, ha még nem sötétedett be teljesen. De lehet menni a Körös-toroki napok elnevezésű kultúrfesztiválra is: koncertek, előadások és vurstlis elemek keverednek benne, némi ereszd-el-a-hajamat beütéssel. Ja igen, Csongrád mellesleg az ország legkisebb borvidéke is, jóféle vörösek teremnek benne, semmi közük a rémes, az Alföld egyéb tájain termű háromszáz forintos ihatatlanokhoz, az Árpád felségjelűeket fogyasszuk bátran, de mértékkel.

A környéken amúgy van számos természetes és mesterséges fürdős hely - nincs messze például a Brumi által tavaly megénekelt Mártély, de mehetünk messzebbre is, Békésszentandrás-Szarvas táján a holtág is kínál fürdési-csónakázási lehetőséget, Békésszentandrás amúgy mostanában a kézműves sörökről kezd elhíresülni, míg Szarvast az arborétumról ismerheti az, aki például a kötelezőolvasmány-terror ellenére szereti Fekete Istvánt.

A másik irányba Kiskunmajsa ismertebb fürdője található gyógyvízzel, ide még sose jutottunk el, mert nem esett a rokonaink által benépesített Viharsarok irányába, de a BA-n is dicsérték többen.  Viszont örömmel jelentem: kipofozták ötvenegynéhány milliónyi pályázati pénzből szűkebb pátriám, Mezőkovácsháza gyógyvizes strandját is, amely gyerekkoromban még olyan úszómedencét prezentált, amiben rossz nyelvek szerint az ördög másnapos teája volt található, mivel színe a fekete teára, a szaga pedig kénre hajazott.  De tessék most megnézni: az irtózatos méretű medence ma már babakék csempével és tiszta vízzel csábít, a gyerekmedence feléből pedig napernyővel árnyékolt homokozó született, a másik részében kis csúszdával, langyos vízzel, a falra pedig mindenféle tengeri állatot festettek a lelkes felújítók.  A pesti árakat ismerve félve súgom, négy ember (egy nyugdíjas, egy felnőtt, két gyerek) saccperkábé ezerháromszáz magyar fabatkáért suttyant be, hátránya, hogy csak délután kettőkor nyitják a létesítményt. A faluban (na jó, hivatalosan város, de nemá....) amúgy az égvilágon semmi, de semmi nincs, van viszont a határában kastélyszálló-féleség, lovardával.

Mezőkovácsháza, a felújított gyerekmedence

Csongrád és Mezőkovácsháza közt félúton van Orosháza híres Gyopáros-fürdője is:  a nyugdíjasok akár a fél országot is átszelik érte, de gyerekekkel is kifogástalan. A télen-nyáron üzemelő létesítményben van csónakázótó is,  a gyerekmedencében pedig mindazon vízijátékok ott ülnek alapáron, amikért a Palatinuson valami őrült zenés felárat kért pár éve. Ha valaki nem vitt fürdőgatyát, labdát, homokozószettet, ne essen kétségbe: a bejáratnál mindezen készségekből durván hatalmas a kínálat, ehhez még féltucatnyi áruda kínálata csatlakozik a strand területén.

Orosháza bícs

Még mindig nem vagyunk elég messze Pesttől? Egészen a román határnál fekszik Gyula, ahol nagyon nem foghatunk mellé: a vár mellé rakták a fürdőt, amiben van gyógymedence, úszómedence, gyerekmedence, anyámkínja medence, csodálatos virágoszlopok mellett rohan el a csattogó gyerekláb, hogy aztán harmincszor csobbanjon a medence közepén elhelyezkedő csúszdáról. És ha már medencemérgezést kaptunk, ott van mindjárt a vár: a Nagynak tavaly az jelentette a legnagyobb élményt, hogy beöltözhetett röneszánsz várkisasszonynak (volt felnőtt jelmez is, én is megtettem, de ő nem nézett ki velem ellentétben viccesen benne), míg a Kicsi, aki törvénytelen módon végigaludta az egészet, egész Pestig verte a palávert a képek alapján a kocsiban, hogy MOSTAZONNAL forduljunk vissza, mert ő azt a lovagi fegyvergyűjteményt akarja látni.

A gyulai vár

Az egyetlen bajom a hellyel, hogy most permomentán nem rohanhatok vissza a Körös-torokra egészen addig, míg véget nem ér a kánikula, amit ott amúgy nem is érezni a víz mellett. Ráadásul ha oda mentek, akkor az a jó érzésetek is meglehet, hogy jót tesztek - a hely minden csodája, százmillió aranykoronás földjei, remek csongrádi borai, állatifantasztikus gyümölcsei és termálfürdői ellenére úgy tűnik, nem elég kúl, amit a helyiek szegénységgel és magas munkanélküliséggel fizetnek meg - Békés megye a népszámlálás alapján vagy tíz százalékát veszítette el lakóinak.  Ha odamentek, akkor nem megy csődbe, nem zár be újabb étterem, kocsma, fürdő a tájon (mint mostanában jópár), és még ti is jól jártok, egy rakás vigyorgó, pacsáló-gokartozó napsütötte gyerekkel, akikkel arrafelé valahogy sokkal könnyebb bánni, mint a poros betondzsungel közepén.  

Ez is Gyula, Várfürdő

A Tisza vizét pedig, bár meginni nem ajánlatos, elég úszni benne, hogy igaz legyen a régi nóta, és vágyjon a szívetek vissza. Egész biztos vagyok, hogy augusztus elején jövőre valami megint megrántja bennem azt a bizonyos pórázt, és mire észreveszem, már a családi szlengben Lábasháznak becézett panzió teraszáról bámulom a fecskéket a száradó fürdőruhák felett.

 

Vakmacska

 

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?