Hat hónapos koráig szoptattam a kislányomat, pontosabban 24 hetesen állt át teljesen tápszerre. Már előtte is vegyes táplálású volt egy ideje. Miután megszületett, a kórházban természetesen még nem volt tejem, aznap lövellt be, amikor hazajöttünk.

Fejtem, szoptattam, fejtem, szoptattam. Mégis egy elég komoly mellgyulladással kellett szembenéznem, pontosan nem is tudom, mi történt. 40 fokos lázzal nem nagyon tudtam már magamról... Kórház lett a vége, antibiotikum, és egy nővérke próbált segíteni kézzel kifejni azt az óriási gyulladt csomót a mellemből. Borzalmas volt, jobban fájt, mint a szülés.

Aztán hazamehettem. Majd egy nap múlva eljött hozzánk a nővérke, és még egy kínzás várt. Az orvos bent azt mondta, amíg nem megy 38 alá, a lázam ne szoptassam a babát (tudom, hogy ez nem így van, de akkor abban az állapotban, nem voltam magamnál). Fejtem... és fejtem... Lejjebb ment a lázam, és ismét szoptattam a kisbabámat.

Jól alakult minden (persze azt hozzáteszem, ezután is volt mellgyulladásom még vagy kétszer-háromszor, de már nem volt olyan durva. Hőemelkedés maximum. De volt, hogy éjszaka ültünk a konyhában, és próbáltuk kimasszírozni az ismét és ismét megjelenő csomót. A szoptatás nagyon sokáig nagyon fájt, voltunk szoptatási tanácsadónál... Nem sokat segített, így tűrtem a fájdalmat. Majd a baba kb. három hónapos kora után szépen elmúlt a fájdalom.

Nem emlékszem pontosan, mikor kezdtünk el pótolni, talán kb. két hónapos korában. Volt, hogy négy órán keresztül folyamatosan cicin volt. Én nagyon ki akartam tartani amellett, hogy a saját ágyában aludjon... de ebben az időszakban volt, hogy az ágyban fekve szoptattam, és annyit kívántam, hogy csak aludjunk. Csak aludjunk el így. De ahogy elengedte a cicit, sírt. Ekkor azt mondta a férjem, próbáljunk meg neki tápszert adni. És végre elaludt. Persze ugyanúgy, ahogy kell, ébredt éjszaka és cicizett, de így a fürdés utáni kaja anyatej és tápszer lett.

Így valahogy szépen lassan egyre több pótlást kapott, egyre kevesebb tejem lett, és végül teljesen elutasította azt a keveset is, ami maradt. Talán nem tettem meg mindent, talán nem feszültem meg eléggé, nem tudom. Úgy érzem, hibáztam. Sírhatnékom van még mindig, ha erre gondolok. Sokszor sírok is. Igyekszem jó, vagyis elég jó anyja lenni a lányomnak, ezért is túl kell magam ezen tenni.

E.

Olvass még szoptatással kapcsolatos cikkeket!

A szoptatás rémálom!

Nagyon akartam, de nem ment a szoptatás

A nyilvános szoptatás gusztustalan?

A TE TÖRTÉNETED IS FONTOS SZÁMUNKRA!



Történt veled érdekes dolog a várandósság alatt? Tanácsot szeretnél kérni gyermeknevelési dolgokban? Megosztanád örömödet vagy bánatodat? Segítségre van szükséged? Esetleg megírnád tapasztalataidat a kórházról, ahol szültél, vagy elmesélnéd szüléstörténeted? Írásodat a bezzeganya@bezzeganya.hu címre várjuk.