Olyan jó olvasni a sok posztot, ami megjelenik! Most én is szeretném megosztani veletek az ikerszülésem történetet, hátha erőt adhatok ezzel más anyukának, aki fél az ismeretlentől.

Második terhességről van szó. Ezt fontos kiemelnem, ugyanis itt kezdeném is a legelején. Évek óta PCO-szindrómám volt, van... már nem is tudom. Sokszor ijesztgettek az orvosok, hogy nehezen fog összejönni a baba, készüljek fel. Fiatal voltam, nem igazán foglalkoztam még a dologgal (lehet, ez volt a szerencsém) ugyanis első próbálkozásra spontán megfogant a kisfiam az orvos nagy csodálkozására (nem sűrűn lát ilyet PCO mellett).

2017 nyár végén meg is született, gyors, problémamentes szülés volt (Probléma csak a fájdalom volt.) És most jön a SOKK!! 2018 nyarán újra terhes lettem spontán. Ikrek!!! Mikor ez a szó elhagyta a nőgyógyász száját, nem értettem. Fel sem fogtam. Ő se! Azt mondta, visszaadja az orvosi diplomáját, hogyan lehet ez PCO-s nőnél! Kellett pár nap, hogy felfogjuk, két baba lesz. Nem számítottunk rá, ugyanis a családban nincsenek ikrek.

Felfogtuk, megtudtuk, hogy lányok. Nagy volt az öröm, a kisfiunk mellé lányok érkeznek. Ugyebár az ikerterhesség alapból veszélyeztetett terhesség. Tehát sűrű vizsgálatok stb. Emellett terhességi cukor…

A kiírt időpont 2019.02.19. Elérkeztünk decemberhez. A vizsgálat alapján kettő ujjnyira már nyitva voltam. Az orvosom szerette volna, ha már a kórházban töltöm a hátha lévő időt, de akinek van otthon egy másfél éves kisfia, az tudja, ezt nem lehet megtenni. Szóval otthon kímélő üzemmód.

Minden nap elmondta az orvos, hogy figyeljek minden apró jelet, mert itt gyors szülés lesz, lehet, be se érünk a kórházba. Eléggé megijesztett, de bíztam a megérzéseimben. Azt tudni kell, hogy koraszülésnek számít, ha a 37. hét előtt jön a világra a baba. Emiatt speciális ellátást igényelnek a babák, ebből kifolyólag nem biztos, hogy abban a kórházban lesznek, ahol éppen az anyuka szül. Na, az én kórházam sem ilyen, tehát izgultam, hogy kihúzzuk.

Szilveszterkor este elkezdett húzódni a derekam. Nem tudtam, hogy ez mit jelent, csak hallottam róla, hogy lehet a szülés kezdete (kisfiamnak ugyanis nem voltak ilyen dolgok, ott csak a magzatvíz szivárgott). Itt csak derékfájás, de mivel be voltunk eléggé paráztatva, hát indultunk a kórházba. Két bőrönd, mindenből ugye kettő...

Megvizsgáltak, 3 ujjnyira voltam nyitva, bent tartottak - de csak három napot. Utána hazaengedtek azzal a feltétellel, hogy hetente orvos lásson, de látott is, mert mennem kellett hetente már ctg-re.

Január hétfő 21. Reggel ctg. Rendben ment, utána az orvosom megvizsgált, 3 ujjnyi, mondta, hogy itt a vége, nem megyek haza. Be a kórházba, és ott várjuk a szülést. Hozzátette, hogy a 36. héten vagyunk, legalább egy hetet húzzunk ki. Bent feküdtem a kórházban, mellettem naponta szültek anyukák, én meg csak jobbról balra fordultam, semmi nem történt. Az ágyamat megemelték, konkrétan csak vécére mehettem, nehogy beinduljon a szülés. Elfelejtettem írni, az elejétől kezdve az orvosok ragaszkodtak a természetes úton való szüléshez, mivel az első is így volt és gyorsan ment. Mondták, hogy könnyebb így a gyógyulás, és nyilván, ha baj van, császár. Ez mindenkit meglepett, mert sok embernek teljesen egyértelmű lenne az ikreknél a császár.

Szerda volt. Már féltem. Hogy fogom én ezt kibírni, hogy fogom megszülni a két babát? Már akkor alig volt erőm. A kórház, a babák súlya elvette a maradék erőmet. Elérkezett a szerda este, pici görcs jelentkezett, én rögtön szóltam a nővérnek, aki felküldött a szülőszobára. Rám rakták a ctgt, aztán megvizsgált az orvos. Semmi nem volt a ctg-n, és meg mindig 3 ujjnyi tágulás. Aztán egy gondolata volt, üljek vissza a ctg-re megnézi még egyszer. Na, akkor már mutatott fájásokat, igaz én nem éreztem. Azt mondta, itt szülés lesz, nem megy már sehova.

Bevittek a szülőszobába, a férjemet riasztottam, bent is volt hamar. Nagyon-nagyon féltem. Orvosom is beért, beadták az oxitocint, burkot repesztettek, na, de ekkor jöttek rá, hogy ikerszülésnél bent kell lenni két szülész orvosnak, két nőgyógyásznak, két szülésznőnek, három nővérnek és két gyerekorvosnak. Atyaég!

Riasztottak az egész kórházat, az orvosom megfordult, mondja, mindjárt jön, én kiabáltam, mikor már az ajtóban volt, hogy nyomnom kell. Visszafordult, kikiabált a folyosóra: jöjjön mindenki! Sírtam, annyira megijedtem, de két másodperc alatt ott volt mindenki.

Első nyomásra kijött az első baba, akkor nyitottam ki a szemem, és láttam, hogy tíz ember áll körülöttem. Elég szürreális volt, de valahogy nem érdekelt, csak arra koncentráltam, legyen erőm a második babát is kinyomni, mert tudni kell, a második baba a veszélyesebb szülésnél (megfordulhat a sok hely miatt, stb.) Nyolc perc telt el. Én három másodpercnek érzékeltem, és jött a következő tolófájás. Ő is kint volt. Fejenként 2,5 kilóval es 51 centivel. Hatalmas boldogság! Megfoghattam őket, annyira jó volt. Visszagondolva nem nehezebb, mint egy babát megszülni, csak más a körülmény.

Zs.

Olvass még ikerszülésekről!

A nyolcadik hónapban derült ki, hogy ikreket várok

Komplikációk léptek fel az ikerszülés után

Hármasikreket szültem természetes úton