Ikreink világrajötte nem volt épp zökkenőmentes… Apa külföldön, csak hétvégén jött volna, de rohanás volt haza. A szülinapján is csak Skype, beszéltük, milyen jó is lenne, ha ezen a napon megérkeztek volna a törpök… Este 11 körül elköszöntünk. Fél egykor hívom:
„Magzatvíz elfolyt, apa, megyek szülni, indulj haza!”
Mondanom sem kell, a világát nem tudta hirtelen, de felfogta. Anyukám jött vigyázni a két nagyfiunkra. Ő is sötétben, kivilágítatlan biciklin robogott a riasztásom után, két utcányira lakik, de szerintem teleportált…
Ikerszülés lesz – hova vihet a mentő?
Mentős telefonálgat, hova vihetnek, mert ikerszülés, fogadott orvos nincs, és Semmelweis-napra virradunk lassan, tehát orvos se nagyon lesz... Én mindeközben próbáltam felfogni a folyamatosan szivárgó magzatvizet, és azt, hogy már fél órája telefonálgat a manus, nekem meg már nagyon szülni kéne, a fájások is megérkeztek... Végre mehetünk, Debrecen fogad, hurrá, menjünk!
A mentő kívül csodás, belül ette a rozsda, nem érdekelt, haladjunk! Ötperces fájások közt kérdezget a srác: fáj-e? Nem, hobbiból sziszegek és torzul el az arcom… Rászólt a sofőrre, hogy már 3 percesek vagyunk, húzzál bele, öcsém. Az a jóféle kátyús, magyar út... de sietett, mert muszáj, ide nem babázhatok le.
Beértünk, egy orvos van és tíz rezidens mellé, minden oké. Ctg felcsatol, mindjárt jövünk, anyuka, tartson ki, császár lesz. Tudtam, hisz’ keresztben érezték jól magukat a pocakban, eszük ágában nem volt megfordulni.
Már a tolófájás jött, sehol senki, így elkiabáltam magam, hogy
„Hahó, valaki!!!”
Bejött egy ránézésre értelmi sérült, aki jobban meg volt rémülve, mint én, mert ráordítottam, hogy azonnal kerítsen valakit, mert menni kell. Elfutott hát, mint kiderült, ő is rezidens volt. Lehet, hogy ezek után meggondolta magát, de ilyesmivel számolnia kell egy szülészeten szerintem.
Megszületnek az ikrek
Ágyra fel, tű gerincbe, sietni kell, mert „B” baba szívhangja nem túl jó. Éreztem a turkálást, taszigálást. Furcsa volt, izgultam, mi lehet odalent, minden oké-e.
Az „A” baba kint, sír, mit sír... üvölt, úgy igazi kislány módjára. Odatették picit, megpusziltam, vitték is tovább. Két perc múlva „B” baba. Csend, nem sír. Baj van. Mi van? Gondolom a stressz is közrejátszott, de elfogyott az oxigénem közben, szúrt a tüdőm, fulladtam. Asztmás vagyok, ezt tudták is. Közben kibontották „B” babát. Nyakára, törzsére rátekeredett a köldökzsinór, de most már minden oké, kis nyivákolós hangon végre felsírt, kicsi puszi, anya kicsit sír, és itt filmszakadás... A pihenőben ébredtem, iszonyatos fájdalomra, ami nem a hasam volt, hanem a hátam, bal oldalon.
Letelt a pihi, erőszakos nővér volt aznap, rám is ripakodott, hogy anyuka, kelni kell, mosakodjon le. Mondom, mi a picsa, így magamban, asszony, az előbb „beleztek”ki, te meg itt pattogsz… Felálltam, már nem voltam rongybaba deréktől lefelé, de azért ingott a talaj. Viszont nem tudtam kiegyenesedni, úgy mentem, mint a rőzsehordó öreg néni a mesében, csak a rőzsét hagytam el valahol.
Baba-mama szobák az osztályon, az én gyermekeim még a koraszülött részen (megkezdett 37. héten jöttek). Beborultam az ágyamba, nem volt levegő, de volt helyette fájdalom, szuper. Babákért nem tudtam elmenni, ki sem hozták, egyedül szenvedtem estig.
Fuldokoltam a császár után
Megérkezett a férjem, azonnal rendet tett, mi az, hogy én ott fuldoklok, a kutya rám nem néz, és különben is!
Míg engem vizsgáltak, ő végre megcsodálta a szerelemgyümölcsöket, fülig érő szájjal jött vissza. Én nem nevettem... Visznek ct-re, valami baj van. Az ő lelkesedése is alábbhagyott, de biztatott, hogy minden rendben lesz.
A ct-n megállapították, hogy a bal tüdő teljesen összeesett, a jobb próbál engem életben tartani, de minden rendben, helyrehozzuk. Az ágy, amin kínoztak, hideg volt és kemény, velem szemben a tíz friss tanuló, behívták őket, mert ilyen beavatkozás szülészeten nem divat, de most meg kell csinálni. Szájpecek be, és azt mondták, nyeljek, ők közben ledugnak egy méretes csövet a tüdőbe. Szerintem a szemem is akkora lett, mint a szám, mert a doki azonnal nyugtatni kezdett, hogy fájni nem fog, de nem lesz kellemes... Annyi átkot életem során nem szórtam el, mint abban a pár percben. Nyeltetek már félre ivás közben biztos. Na, az kutya fasza ehhez képest.
Intenzívre kerültem
Valami folyadékkal átmosták a bal tüdőt, közben szívták is vissza, kipeckelt szájjal, taknyom is előugrott és a tíz emberke úgy nézett, mintha valami Alienné változnék át nagy szenvedések közepette... A hatás nem maradt el, kaptam levegőt, de fájt még, ezért intenzívre kerültem, ahol próbáltak vérgázt nézni a csuklón lévő legapróbb érben. Harminc elcseszett tűszúrás egy cm helyen… Finoman megkértem a nőt, tegye le, mert én most már egyet fogok szúrni, de az be fog találni... Feladta, elnézést kért, én is tőle, de ilyenkor nem agyal az ember a szép beszéden. Aludhattam, csövekre, gépekre kötve, de pihenhettem, rendesen lélegezve.
Anyu jött másnap, és kértünk tolókocsit, végre hadd nézzen meg a plútókat. Aludtak. Édesen, egymás mellett, keresztben az egyszemélyes babatolókában. Imádták őket a nővérkék. Nem tudták, mi történt velem, anyuka miért nem jön, de felvilágosítottam őket, hogy nem lettek elhagyva, csak kis gondom volt, de már befoltoztak, holnap jöhetek értük.
Kemény két hét volt. Tudom, más többet marad sajnos, de nekem ez is sok volt. Férjem reggel jött, este ment, hol egyedül, hol az egyik nagyfiúval. Eltelt 5 év és megnőttek. Csenge és Zalán azóta is minden alkalmat kihasználnak, hogy elakadjon a lélegzetem…
Edit
HA IKERSZÜLÉSEKRŐL OLVASNÁL MÉG...
Két babát szültem néhány perc alatt
Hármasikreket szültem természetes úton
480 grammal született ikerbabáink nem maradtak életben
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
