Nincs új a nap alatt! Joggal gondolhatja, aki olvasgatja a régi lapokat, történeteket, amelyek hús-vér „egyszerű” emberekről, problémáikról szólnak. Itt az egyszerű alatt az átlagembert értem, aki nem híresség, történelmi személy volt, hanem aki a teknőben mosott, háziszappant főzött, aki dacolt az időjárási elemekkel a betevőért falun, aki a városban a henteshez járt zörgő papírba csomagolt húsos csontért, amit később húslevesnek főz meg, mire jön haza a férje a munkából.

Azokról, akiknek ugyanolyan problémái, örömei, félelmei, fájdalmai voltak, mint a ma emberének, egyes esetekben, időnként még talán intenzívebb is. Úgy érzem, ezeket a lapokat olvasva közelebb került hozzám a kor, a nagyszüleim, dédszüleim gyerekkora, fiatalkora, már nem csak papír és könyvszag, egy hangulat, egy illat, egy elképzelés, egy történet abból az időből, hanem a valóság. Ugyanolyan gondok, problémák, érzések, nehézségek, mint a ma emberének.

A Tolnai Világlapja folyóiratban elém tárul e kor, a 20-as-30-as évek. Ezekből az újságokból szemezgettem az: olvasók írták rovatból, ahol tanácsokat vártak testi-lelki bajaikra, és csak remélhetjük, hogy segítettek nekik. Mert mai szemmel néhány tanács igencsak furcsa, sőt talán felháborító is lehet, de az akkor egy más kor volt, én képtelen vagyok azonosulni ezzel a hozzáállással, ami némely tanácsból árad, de nem is nekem kellett abban a korban élnem. Tán az unokáimnak ugyanilyen furcsa lesz a mai kor gondolkodása.

Az olvasói levelekben nagyrészt lelki, életvezetési tanácsokat találunk, az élet minden korszakából, területéről való problémákból, az udvarlástól a halálig. Az udvarlásnak sokkal jelentőségteljesebb szerepe volt akkor, illetve az udvarlás kifejezésének. Sok esetben még különböző érdekek miatt, szülői nyomásra udvaroltak, de általánosan elmondható, hogy egyre inkább a szerelmi házasságok kezdtek tért hódítani, és  a külső tulajdonságok fontosak voltak azért , bármin is alapult a házasság.
Amint az alábbi példa mutatja, nagyon nem mindegy a hajszín sem:

" Szőkét szeretek" jeligére:
Nem meri az édesanyjának megmondani, hogy maga azt a barna fiút nem tudja szeretni? Mert a jó házasságot nem lehet aszerint megalapozni, hogy az egyik barna, a másik szőke, vannak egyéb szempontok is, és ezek elbírálására több ismerete van az édesanyjának.

Mikor már megvan a kiszemelt udvarló, akkor jöhetnek a különböző legényfogó praktikák, amiket bizonyára olvasott a „mindig elkésik” jeligére író úriember menyasszonya is, aki valószínűleg az: "igazi hölgy mindig késik" - tanácsot megfogadta, de talán nem volt benne köszönet, ha a vőlegény betartotta a tanácsot:

„Igen, mi is azt mondjuk, hogy jövendőbeli menyasszonyát meg kell nevelnie! Ha munkából jön a találkára, akkor nem tehet a késésről, mert lehetséges, hogy visszahívják még. De ha hazulról jön, akkor neki is meg kell becsülnie barátja idejét, és a megbeszélt órára ott kell lennie a találkán a megbeszélt időre. Ha legközelebb megint félórát késik, menjen el, és alaposan várassa meg a hölgyet. Nevelje meg – ha komoly szándéka van vele, tanítsa pontosságra, megbízhatóságra.”

Ebben az időben már változóban voltak a szokások a párválasztásban is, kezdett eltűnni az addig általános anyagi érdekek szerinti házasodás, de persze ez nem ment egyről a kettőre, van ahol még makacsul tartotta magát:
„Nem tudok határozni” jeligével író férfi nehezen lépne túl a kelengye hiányán, nem tudni mennyire ismert rá a válasz után a szerelmi házasság szóra:

„Ha olyan nagyon szerei a lányt, akkor kár mindkettőjük életét tönkretenni azzal, hogy a kelengye hiánya miatt nem veszi feleségül. Ma olyan szépen berendezkednek a fiatalok színes puhafabútorral, és a fehérneműt is nagyon olcsón lehet beszerezni. A fiatal lány százszor is behozhatja magának üzletében a hiányzó hozományt. A kölcsönös szerelem mindennél többet ér, és ha a kislány édesanyja megerőlteti magát, némely dologgal mégis hozzájárulhat a berendezkedésükhöz”

Ha adott a gyöngéd érzelem, de a távolság elszólítja egymástól a feleket, abban a korban igazi megpróbáltatás lehetett heteket-hónapokat úgy eltölteni kedvesünk nélkül, hogy közben  nem érkezett hír róla. Aki nyugtalan, türelmetlen típus volt, könnyen lovallta bele magát az őrületig abba, hogy nem tud semmit kedveséről, de a bölcs tanács reméljük, enyhített kínjain az olvasónak:

„Csalódni fáj, nincs igazság”
„A fiatalembereknek tudvalevőleg más dolguk is van. Többek közt kenyeret is kell keresniük – minthogy a fiatal leányoknak távoli falujukba levelet írjanak. Ha két-három hetenként ír, nagyon rendesen viselkedik.”

Majd elérkezik lassan az esküvő, és talán a dolog véglegessége miatt egyeseknek hirtelen kényelmetlen és észrevehető lesz pár addig is meglévő dolog. „Nagyigényű” jelige:

„Azt kérdezi, lehet-e jó feleség abból, aki az öregek szavába vág, nem ismeri el senki tekintélyét, szóval kellemetlen. Mi jelentőséget tulajdonítunk ennek, mert a lelkileg kifinomult nő mindig udvarias, különösen szerelme hozzátartozóihoz. Meglepődtünk levelét olvasva, hogy másfél évig tartó barátságuk, most néhány héttel az esküvő előtt veszi észre, hogy menyasszonya nem udvarias, tapintatos...”

Idővel aztán elérkezik a jegyben járás, udvarlás után a házasság, ahol aztán számtalan buktatóval találkozhat az ember lánya-fia, főleg, ha teljesen más elképzelése volt a házasságról, mint amilyen az valójában, valamint az is előfordult, hogy teljesen másként ismerte meg udvarlóját, mint amilyen férj vált belőle, mint a „szeretnék még boldog lenni” jeligére írt asszony levele:

„Elhagyná gyermeke apját, azért mert csöndes ember, és mert megismert egy másikat, aki vígkedélyű.” A tanács így szólt: „Nem szabad csak ezekért elhagynia gyermeke apját, próbáljon jó és kedves lenni az urához, akkor bizonyára nem veri meg, és visszatér az első év boldogsága. Akinek gyereke van, az már nem válogathat olyan könnyen...”

Akkor is ugyanúgy voltak időszakok, amikor a házasság küzdelmesebb időszak volt, nem ritkán az egyik fél betegsége miatt, állapota miatt, és akkor is voltak a dolog könnyebbik végét megfogó házasok, mint ahogy „szomorú vasárnap” jeligére írt boldogtalan feleség, aki sokáig fekvőbeteg volt, és eltávolodtak emiatt férjétől. A válasz:

„Olyan sokáig volt fekvőbeteg, hogy meg kell értenie az urát... Most, hogy biztos reménye van a teljes felgyógyulásra, legyen csinos, kedves, jókedvű! Tegyen úgy, mintha semmiről sem tudna. Rosszakaratú, pletykaéhes barátnőit rázza le, és intelligens asszony létére inkább olvasson! A mai regényekből megtanulhatja, hogy sok asszony tudja: mi az a szenvedés.”

Ha már eleget szenvedtünk, csalódtunk, nyeltük a keserű könnyeket, előfordulhat, hogy hirtelen meglátjuk, hogy az eddig észre nem vett boltos, postás, régi ismerős milyen szép szál férfi is valójában. Igen ám, de otthon vár a férj.

„Aranyember” jeligére írt válasz:

„Le kell küzdenie az újból feléledt régi szerelem érzését. Magának két gyereke van, szereti őket, és szereti a jó urát! Régi báli ismerőse akkor elmaradt, és néhány levél után többé nem adott életjelt. Most, hogy külföldről hazajött szüleihez, és még nincs állása, maga nagyon jó volna neki, játéknak, szórakoztatónak. Vigyázzon, sok asszony rontotta már el ilyen átmeneti szerelemmel a boldogságát, egész életét!”

„Nyugtalan asszony”

„Van jó ura, két szép gyermeke, magának nem szabad arra a most felbukkant idegen emberre gondolnia, aki talán nem is törődik magával, vagy esetleg rövid szerelem után magára sem nézne! Hiszen nős ember! Maga is elvesztené jó urát, bizalmát, gyerekei nevelésére sem tartaná alkalmasnak az árvaszék. Orvosától kérjen nyugtató orvosságot, és tornásszon gyerekeivel.”

Azért meg kell jegyeznem, hogy kissé kerekedett a szemem, hogy nagyon kedvesen, nagyon elegánsan, de azzal próbálták sakkban tartani az esetleges boldogtalan házasságból kikacsintó nőket, hogy nem találják emiatt alkalmasnak a gyerekei nevelésére. Persze másik oldalon másként van ez, a hozzáállás is más, mint a „hull a falevél” jeligére írt válaszból is (mellékesen rögtön ezután következett mintegy fricskaként az előbbi asszonynak írt válasz).

„Leveléből nem tűnik, hogy az ura mostanában járt-e ahhoz a fiatal leányhoz, vagy régebben, mielőtt magát elvette volna. Mindenesetre térjen napirendre a dolog felett, azt írja, hogy boldogan él az urával, aki jó ember, becsülje meg a szerencséjét. Okos asszony tudja, hogy a legtöbb férfi életében van ilyen házasságon kívüli próbálkozás. Ne beszéljen róla, és vigyázzon az otthonuk jó hangulatára!"

„Boldogtalan asszony” jelige

„Türelem, jóság és még egyszer türelem a beteg gyerek érdekében! Csaknem minden asszony életében van ilyen epizód, a mai férfit túlságosan sok nő csábítja hűtlenségre. A maguké könnyű eset, mert maga intelligens. Szemet hunyni, csinosan öltözködni, kellemessé tenni az otthont az ura számára, a kis parasztlánytól majd visszatér magához."

Világos, gésának is kell lenni a háztartás és a beteg gyerek mellet, miközben őfelsége éppen parasztlányokat hajkurász! Mi sem egyszerűbb.

 A szerelmes asszony szeretne tetszeni urának, mindig is így volt, persze előfordulhat hogy balul sül el az akció:

„Platina” jelige

„Azt hitte, hogy örömet okoz hazatérő szerelmesének, és platinaszőkére festette a haját, az „unalmas” barna helyett. Most aztán szerelme olyan haragos, hogy jóformán látni sem akarja, kijelentette, ha két héten belül nem lesz olyan, mint volt, akkor ő elmegy, ne számítson rá! Nem akarjuk mi is elkeseríteni, de van valami a dologban, a rendes férfiak nem szeretik az ilyen meglepetéseket. Keressen ügyes fodrászt!"

A poszt végére egy olyan tanácsot szántam, amivel igazából nem tudok mit kezdeni, hova tenni, és nem is tudom, hogy komikus vagy tragikus-e, esetleg reális:

„Borivó”

„Férjét nem lehet iszákosnak nevezni, ha csak vasárnap iszik!”

Minakó

Forrás:

Tolnai Világlapja
1937 szeptember-1937 decemberi számok

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?