Első szülésem indítással történt, majd azonnali 3 perces fájásokkal 5 óra alatt megérkezett az első gyerek. A fájások szinte kibírhatatlanok voltak, a kitolás majd egy óráig tartott, de végül szerencsésen megérkezett. Előzményként írom, mert szerintem a második szülést is befolyásolták ezek.

Második alkalommal, nehezebb terhesség mellett a 39. héten egyik reggel arra keltünk, hogy minden mozdulatra egy adag folyadék kerül a bugyiba, így gyorsan felhívtam a szülésznőt, aki azt javasolta, hogy miután összekészültünk, induljunk a kórházba.

Viszonylag nyugodtan, nevetgélve telt a készülődés, a nagytesót átöltöztettük, még a reggeli is belefért, majd a nagyszülőknek átadva el is indultunk.

Bent a folyadék a kontrollcsík szerint nem magzatvíz volt, több alkalommal is tesztelték, szűk 1 ujjnyira voltam nyitva, szinte teljesen zárt volt és gyenge jóslókon kívül nem mutatott mást az nst.

Így abban állapodtunk meg az orvossal és a szülésznővel, hogy menjünk haza, erősebb fájással, elfolyt magzatvízzel induljunk majd újra be.

Hazafelé fájogatott, de nem volt vészes, egyedül az aggasztott, hogy sűrűn jöttek, de a kért erősebb interakciók nem jelentkeztek, illetve csak ágyéknál fájt, de ezek a 32. hét óta megvoltak, csak mindig elmúltak (volt, hogy 1-2 óra után).

11.30 körül értünk haza, családot értesítettük, hogy téves riasztás, nem ma bújik ki a baba.

12 után még mindig fájt, de még mindig nem voltak erősebbek.

Azért telefonon jeleztük az orvosnak, aki meleg zuhanyt javasolt 20 percig, ha pedig erősödik vagy nem múlik, induljunk újra.

A férjem fogta a zuhanyt, amíg csak ültem. Ez már 12.15 körül volt, és innen felgyorsult minden.

A fájások még mindig csak ágyéknál sugároztak, de a zuhanyzás felére már nagyon erősek lettek, ezért a férjem már átöltözve próbált kiszedni a zuhanyzóból, hogy induljunk.

Ahogy kiléptem, egy nagy placcsanást hallottunk, és úgy ahogy volt, elfolyt a magzatvíz. Csak néztük meredten egy percig, feldolgozva, hogy itt bizony gondok vannak.

Az orvost azt mondta induljunk, de közben megérkeztek a tolófájások (12.30 után), így a férjem dühében rácsapta a telefont, majd anyukámat próbált hívni, aki a szomszédban lakott és egészségügyisként nem szülészeten, de hasonló területen dolgozik. Ő azonnal a mentőket javasolta a férjemnek, aki hívta is rögtön őket. Az egyik telefonon anyukám, a másikon a diszpécser volt végig vonalban, amíg nem érkeztek meg a mentők, amire szükség is volt, mert már jött a feje. Megmozdulni nem tudtam, állva úgy, ahogy kiléptem a zuhanyból, már nyomnom is kellett. Kiabáltam a páromnak, hogy nyomnom kell, jön a feje, jöjjön gyorsan.

Szerencsére egy hős volt, és a sokk ellenére azonnal a lábamnál térdelt és próbálta értelmezni, amit a diszpécser mond, illetve amit én kiabálok neki.

Erre szükség is volt, mert még 2 nyomás és kint is volt. 12.30 után... Pontos időt pont nem néztünk, mivel csak kicsit sírt fel, mert volt váladék a légútban. Anyukám hiába szaladt, már csak arra ért oda, hogy a pici megszületett. Szakszerűen ellátta, és végre sírt is rendesen. 

Perceken belül befutottak a mentők is. Kedvesek voltak, a Csernytől érkező szakemberek a picurt látták el, míg a másik mentő munkatársai engem. Mikor már szállíthatók voltunk, bevittek a kórházba, ahol a méhlepény is megszületett, illetve minimális varrásra volt csak szükség.

Az orvos nem győzött szabadkozni, hogy nem gondolta volna a reggeli jelekből, hogy ez lesz, ha sejtette volna, nem enged haza.

Nagyon szerencsésnek mondhattuk magunkat, hogy komplikáció nélkül érkezett a második gyerek.

Hihetetlenül büszke vagyok a férjemre, aki a szüléssel járó összes látvány ellenére ott volt és másodpercek alatt cselekedett, ez nekem is sokat segített, hogy a kitolásra tudjak koncentrálni.

Nagyon örülök, hogy édesanyám pont otthon volt és tudott segíteni, amíg a mentők meg nem érkeztek.

Illetve hálásak vagyunk a kiérkező szakembereknek, azért az emberségért és szakértelemért, ahogy mindkettőnket elláttak.

Azóta annyi információt kaptam az első gyerekem születését kísérő magánorvosomtól kontrollnál, hogy második szülésnél előfordulhat, hogy nem erősödik, másmilyenek a fájások.

Ez megnyugtató volt, mivel végre valaki elhitte, hogy nem lettek erősebbek.

XY

Olvass még szüléstörténeteket!

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést