31 éves nő vagyok, két éve élek Németországban. 

Tavvaly októberben derült, ki egy rutin nőgyógyászati vizsgálaton, hogy kisbabát várok. A nagy meglepetés ellenére természetesen nagyon boldog voltam. A nőgyógyász, aki vizsgált, vállalta, hogy a terhességgel kapcsolatos összes vizsgálatot elvégzi. Akkor voltam kb. 5-6 hetes terhes. Itt nem úgy van, mint otthon, de ezt már biztos sok helyen olvastátok. Nincs fogadott orvos. Akihez én jártam, ő nem is rendel kórházban, csak a rendelőjében dolgozik. Hihetetlen lelkiismeretes, felkészült és magas szintű ellátásban volt részem.

A terhesség nem volt zökkenőmentes, de az orvos mindent megtett, hogy ennek ellenére minden rendben legyen a babával és velem. A 12. héten volt egy vérzésem, akkor kaptam először D-antigén ellenanyagot, majd a terhesség során még két alkalommal. A 20. hét környékén kezdtem vizesedni, majd a cukrom is magas volt, azt is folyamatosan ellenőrizni kellett. Ugyanúgy a 20. héttől kezdve minden alkalommal készült CTG vizsgálat. A 27. hét körül jöttek a görcsök, akkor pihenni kellett sokat, majd a 30. hét körül elkezdett nyílni belülről a méhszájam, szóval volt minden.

Az eddigiek miatt szinte kéthetente jártam vizsgálatokra. Eljutottunk a 39. hétig és semmi. A baba nem akart jönni. Ez egy szerdai nap volt. Megbeszéltük, hogy pénteken elvégez egy CTG-t, majd vasárnap menjek be a városi kórházba, ahol már voltam korábban jelezni, hogy ott szeretnék szülni - és kérjek CTG-t meg ultrahangot is, mert kevés a magzatvíz. Így is történt. Vasárnap azt mondták a kórházban, hogy maradjak bent, mert megindítják a szülést. Lehetett választani a ballonos, illetve a sima hormontartalmú géles indítás között. Én az utóbbit választottam. Kaptam egy adagot vasárnap este, hétfőn kettőt, és így kedd hajnalban 2 óra magasságában görcsre ébredtem, és elkezdett szivárogni a magzatvíz. 

Szóltam a szülésznőnek, elhelyeztek egy külön szobába. Kaptam infúzióba fájdalomcsillapítót, hogy attól vagy a fájdalomtól, de kb. fél órával később összehánytam tőle a szobát. Teltek az órák a fájdalom egyre erősebb lett. Kétperces fájások voltak és alig tágultam. Már délelőtt 11 elmúlt, mikor még csak 6 cm-re voltam kitágulva. Akkor kértem epidurált, mert már nem bírtam tovább a fájdalmat. Innentől egész nap hánytam, és alig tudtam mozogni, csak feküdtem az ágyon. Nem maradt meg bennem még a víz sem. Arra se volt erőm, hogy oldalra forduljak vagy felemeljem a fejem, és ekkor még mindig erőltették, hogy természetes szülés legyen.

Már a férjem és én is többször szóltunk, hogy lassan egy fél nap eltelik, nem tágulok semmit, nincs erőm, és ez így nem lesz rendben. Este hat órakor belázasodtam, a baba pulzusa pedig egyre emelkedett. Este tízkor még mindig semmi. Fél 12-kor véglegesen eldöntötték, hogy császár lesz és el is kezdik.

A babát, miután kivették, nem adták oda, a magzatvíz szinte elfogyott, a maradék pedig a baba székletétől erősen szennyezett volt, és ez a massza teljesen eltömítette a kicsi orrát, száját. Emiatt azonnal oxigént kellett kapnia, és kitisztították a légútjait. Az Apgar-tesztje 3-5-8 eredménnyel zárult. Hat napot töltött az intenzíven, ebből két napig még kellett oxigént kapnia, antibiotikumot kapott, és hála Istennek olyan kis erős, hogy teljesen felépült.

Nálam nem volt ilyen egyszerű. Valószínűleg a szennyezett magzatvíztől kaptam egy fertőzést, ami azt eredményezte, hogy a császárseb alatt lett egy hatalmas hematóma, és kb. 2 cm magasan az egész beödémásodott. Három antibiotikum-kúrát kaptam összesen, és egy hónapig jártam a kórházba kétnaponta a sebet tisztíttatni és átkötöztetni. Igazából senki nem mondta meg, mitől van és mikor gyógyul meg. Mire az egész procedúra véget ért, fizikailag és lelkileg is teljesen kimerültem. Ma már szerencsére mindketten jól vagyunk, habár a hematómának még sok idő kell, míg véglegesen felszívódik. 

Szóval a mesék a nagy Németországi szülésekről csak addig olyan fantasztikusak, amíg nincs komplikáció. Az esetemből látszik, hogy ha gond van, ott is váratják az embert az utolsó pillanatig, és nem lépnek rögtön a tettek mezejére. Nincs boríték, nincs választott orvos és nincs kívánságcsászár - de még a szükséges császár is csak az utolsó pillanatban.

egy anyuka

Olvass még császármetszéses szüléstörténeteket!

Nem hozták be a babámat császármetszés után

Felszakadt a sebem császármetszés után

A császármetszés nem kínszenvedés!